Nem egy fanatikus rajongó (Lee Know × Oc)

4. rész

A telefonomat nyomkodva ültem a szobában lévő íróasztalnál, miközben jóízűen ettem a nemrég vett sobámat. Már este hét volt mikorra sikeresen elkészítettem az instant tésztát mert kicsit tovább tartott a bevásárlás. 

Kicsit csalódott voltam mivel az egyik barátomnak aznap volt a szülinapja, de nem vette fel a telefont. Annak ellenére, hogy olyan jó kapcsolatom volt Kriszel mennyire egymáshoz voltunk szokva mostanra már beszélni sem beszélünk. Habár nagyon bántott a 2018-ban történt eset a koncert után, még mindig nem tudtam elfelejteni a vele töltött éveket. 

Mivel a telefont nem vette fel - úgy mint az elmúlt pár évben - csak írtam neki egy Boldog születésnapot -ot és kész. Miután elküldte az üzenetet visszapörgettem a beszélgetéseket. Vagyis inkább csak az általam küldött dolgokat. Ugyanis habár általában mindegyiket látta sosem válaszolt így hát a messenger üzenetek csak azokból a szövegbuborékokból áll amiket én küldtem. Írtam neki a névnapján, a szülinapján -minden évben-, mikor haza jöttem japánból, mikor kijártam a gimit, mikor eldöntöttem, hogy kijövök Koreába és mielőtt felültem a repülőre. Azonban ő sosem válaszolt és, hogy őszinte legyek nem is tudja, hogy Koreában vagyok mivel azokat az üzeneteket nem is látta. Csoda is lenne ha felvette volna a telefont. 

Miután megettem az ételt a zsebembe süllyesztettem a telefonom és elindultam a fiú és lány rész között lévő apró épület felé. Ennek egyszerű oka volt. Ott van a konyha. Mármint van egy kis konyhahelyiség  hűtővel, mosogatóval, mikróval. Mivel messze van a szobáktól kicsit kellemetlen kimenni, de nem akarok felhalmozni a mosogatni valót így inkább ha főtt ételt ettem valamiből azt rögtön elviszem és elmosom. 

Mikor a szobámhoz értem csodálkozva néztem a résnyire nyitott ajtót. "Tuti, hogy bezártam. Vagy ha nem is becsukni biztos, hogy becsuktam. Tehát vagy kiraboltak, épp kirabolnak, a portásnéni az vagy megjött a szobatársam."  Vezettem le magamban egy gyors gondolatmenetet. Lassan kinyitottam az ajtót és mikor megláttam egy fekete bőröndöt és egy utazótáskát mellette egy fekete felkötött hajó lánnyal megnyugodtam. 

[KOREAI] — Szia. Biztos te vagy Min Hee. — mosolyogtam a lányra. Mivel eddig háttal volt nekem kicsit megijedt és felém nézett. 

— Áh. Igen. Bocsi, kicsit megijedtem. Akkor te vagy Kozma Eni...Eniko? — gondolkodott el azon amin mondott. Kuncogva bólintottam. 

— Nyugodtan hívj Eni-nek vagy Enci-nek. — Min Hee mosolyogva bólintott. — Tudok valamiben segíteni? 

— Á, nem kell. Amúgy hogyhogy már ilyen hamar itt vagy? Mármint még csak 16-a van és 31-én kezdődik a tanítás. 

— Ezt én is kérdezhetném. — mosolyogtam. —  Már 13-án este itt voltam. Azért jöttem ilyenkor, hogy szokjam a nyelvet, az embereket, a környezetet és addig is tudjak dolgozni mert iskola közben nem lesz annyira egyszerű mint még mikor nincs semmi dolgom. —láttam rajta, hogy elgondolkodik. Végül bólintott, majd kijelentette, hogy ő most akkor elkezd pakolni és, hogy én nyugodtam pihenjek csak.

[péntek, 17.]

Másnap reggel tízkor keltem. Ennek az volt az oka, hogy éjfélig beszélgettem pár barátommal illetve sorozatot néztem. Min Hee szinte egész este pakolt -már ameddig ébren voltam addig biztos- így nem lepődtem meg mikor felkeltem és még aludt. Igazából nem szoktam sokáig aludni, de inkább többször is megpróbáltam visszaaludni mikor felkeltem, hogy este ébren tudjak majd maradni és ne aludjak be munka közben.