9

91 5 0
                                    

-gyere menjünk nézzünk valami filmet. Húzott ki a medencéből.

A nappaliba lévő kanapén le telepedtünk és kerestünk valami jó filmet. Fogalmam sincsen mit rakott be, de nem azzal foglalkoztam hanem egy dologgal amit meg is kérdeztem.
-Nicholas kérdezhetek valamit?-néztem rá.
-hallgatlak.-nézett furcsán.
-mikor engedsz szabadon?
Csak nézett majd megszólalt egy idő után.
-ezt, hogy érted?-ideges volt. Basszus.
-hát úgy, hogy Antonio majdnem 2 hónapig fogva tartott akkor most te.
Nem is láttam már mióta a barátnőmet. Dolgozni akarok újra.
-tehát akkor ezzel arra célzol, hogy te itt fogva tartva vagy?-felállt és kiabált. Mi az, hogy meg ő ideges? Hát ez kész vicc.
-igen, pontosan arra célzok! Nem engedsz el sehova! Az egész házban lépten nyomon követnek a gorilláid, csoda, hogy a kertbe kiengedsz.-most már én is kiabáltam mivel elegem van, hogy azt hiszik, hogy ők a nagy valakik ezért már a többi maradjon kussba.
-akkor csak emlékeztetni akarlak, hogy kétszer is megmentettelek és most is biztonságban vagy. Nemhogy meg köszönnéd inkább itt kiabálsz velem. Ez kész örültség és vicc!-nevetett idegesen és szarkasztikusan.
-ohh köszönöm szépen, hogy meg mentettél, de azon kívűl ugyan olyan mintha Antonionál lennék. -mondtam ki az igazat.
Közelebb jött és én pedig hátráltam addig ameddig neki nem ütköztem a falnak.
Pár centi volt köztünk, a tekintete elsötétült, mintha teljesen más ember nézett volna rám. Nagyon féltem tőle abban a pillanatban.
-ne hasonlíts ahhoz a patkányhoz! Vagy azt akarod, hogy olyan legyek mint ő?- kérdezett majd elkezdte a nyakamat ostromolni.
-hagyd abba!-sírtam el magam
-Én nem úgy basználak meg mint az a faszfej!-megszívta a nyakamat majd a a fenekem alá nyúlt és felemelt. A pólómba nyúlt majd azt kezdte lefele venni, de mivel nem engedtem ezért letépte. Miután lekerült a melltartóm következett volna, de pofon vágtam.
-hagyd abba te szemét tényleg olyan vagy mint Antonio!-csak ennyi kellett és már egy pisztolyt fogott a fejemhez. 
-sosem foglak szeretni te szemét patkány!-szűrtem ki a fogaim között majd a kezét emelte.
Becsuktam a szemem mert már felkészültem a fájdalomra, de helyette a fejem mellett lévő falba ment az ökle.
Elkezdtem sírni mivel vissza gondoltam arra amit Antonio csinált csak ő a nyakamat szorította.

Felszaladtam és bezártam az ajtót.
Nagyon fájt, hogy ő is ilyet tett velem és, hogy még pisztolyt is fogott a fejemhez.

Kopogtak az ajtómon és Kol hangját hallottam meg, egyből oda futottam, kitártam az ajtót és ráugrottam.

Sosem foglak szeretni (szünetel)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt