Sosem foglak szeretni (szünetel)

22

-ha valami rosszat akartam volna tőled azt már rég megtettem volna amikor te aludtál. De mint látod nem tettem semmit hiszen itt vagy és jól érzed magad. -jó ez igaz.
Elvettem tőle a dolgokat majd lenyeltem a gyógyszert és ittam a teát, isteni ez a tea. 
-ez nagyon finom-adtam oda neki az üres bögrét.
-kérsz még?-bólintottam-akkor kövess.-kimentünk a szobából majd ott le a lépcsőn egyből a konyhába mentem amin meg is lepődtem, de a fiú csak mosolygott rajta.
-mert tudtam, hogy hol a konyha?-kérdeztem inkább magamtól.
-mint mondtam otthon vagy. -öntött nekem a teából majd leültem a pulthoz.
-bocsi de mi a neved?-kicsit kínos volt úgy emlegetni "a fiú".
-Nicholas-huhh de ismerős. Nem is kéne meglepődnöm hiszen a házának a szegleteit tudom fejből, Diegot ismerem és a múltamra is emlékszem. Pont rá nem emlékszem ami olyan rossz.
-hahó-lengeti meg előttem a kezét mert lehet kicsit elbambultam annyira gondolkodtam.
-itt vagyok-tértem vissza a jelenbe.
-arra gondoltam, hogy egy kicsit emlékezz rám ezért elmehetnénk helyekre amik talán segítenek.

Kimentünk a kertbe de előtte adott egy fürdőruhát ami valamire emlékeztetett. Kint a medencében nagyon elvoltunk.

Napok teltek el úgy, hogy próbált emlékeztetni dolgokra. Megnézette velem a filmeket amiket vele néztem, fagyiztunk, sétálgattunk majd találkoztam Rosieval akit már régóta nem láttam. Mindent elmondtam neki amire emlékszem majd pedig ott is aludtam sokat.
Nicholas megengedte, hogy vissza menjek dolgozni úgyhogy már minden a helyén van csak az emlékeim nincsenek.
1 hét múlva

Éppen az irodámban ülők amikor kopognak.
-tessék-fel sem néztem a papírok mögül hiszen csak Diego akit így beengedek meg persze Rosiet csak ő most szabadságon van.
-mizuu? Ráérsz ma?
-egy csomó dolgom van mivel sokáig nem voltam ezért a papírok csak gyűltek és gyűltek. De mond csak hallgatlak. 
-hat akkor segítek és akkor hamarabb végzünk.

Félhatig bent voltunk majd oda adott nekem egy gyönyörű ruhát amit fel kellett vennem a mosdóba. Nem értettem semmit majd elindultunk haza.
-mert kellett ezt felvennem amikor haza megyünk nem pedig bálba-kérdőtekintekintettel néztem rá.
-majd meglátod csak maradj már egy kicsit csöndbe.-vállába vertem egyet.
-most mert kaptam?-ártatlan tekintettel nézett rám.
-hülye kérdés.-mosolyogtam rá.
-hülye válasz!
-hülye vagy mán te.-nevetek fel mert már nem bírtam tovább.
-csak utánad-kacsintott majd leparkolt a házparkolójába.