Sosem foglak szeretni (szünetel)

26

Megérkezett Nicholas majd oda adta nekem az italt amibe bele ittam.
-tehát tudod a kedvencem, vajon honnan?-kérdőn néztem rá majd ő csak vállát vont.
-titok-ötéves néha, de meglehet szokni.
Az egész estét velük töltöttem majd pedig haza mentünk, ott alszanak nálunk.

Reggel veszekedésre keltünk majd leszaladtunk a konyhába mivel már törtek a dolgok.
-nem tudok vele egy házban lenni érted? Felfogtad? Megkellett volna halni a szüleivel, de nem halt meg! És mert nem? Mert te megmentetted! Mert mentetted meg amikor az a férfi lány akit te annyira szerettél! Tiszta röhej az egész te komolyan. -Amara ott sírt a földön majd észre vették, hogy ott vagyunk.
-Rach-sírta el magát még jobban a nő.
Miről beszélt? Kinek kellett volna meghalnia de Amara megmentette?

Aztán beugrott minden.
-te ölted meg a szüleimet! Miattad karamboloztak! Te miattad nem lehetett Amara azzal akit szeretett! Nem lehettem miattad a családommal. Egyedül kellett munkához látnom, nem volt ki segített nekem mikor padlón voltam. 3 éve volt az a baleset és akkor depressziós lettem. Lefogytam és nem mentem sehova ha még is ki mentem akkor csak a kisboltba és ott pedig mindenki lenézett engem mert nagy pulóverbe és nagy mackónadrágba voltam mint egy csöves. Volt olyan, hogy elájultam mert semmit nem ettem ès ittam. - nem bírtam már tovább mondani mert elfáradtam, elfáradtam, hogy mindig jönnek a rosszabbnál-rosszabb dolgok és aztán pedig mindig azt hiszem helyre jön minden majd koppanok egyet.
Most is így történt sírva borultam a földre majd Nicholas fogott meg.
-tűnj innen te rohadék! Soha többé nem akarunk látni!-majd Amarat és engem megfogott és felvitt a szobába.
Megnyugodtunk egy kicsit majd egyből hívtuk is a rendőröket.
Megérkeztek majd mi pedig szépen mindent elmondtunk és a legnagyobb dolog ami mindenkit meglepett az pedig az, hogy nem tagadta.
Nagy kő eset le a szívemről mert igaz nem lehet már vissza hozni a szüleimet, de legalább aki tette ezt velük az pedig megkapta az életfogytiglant.