Sosem foglak szeretni (szünetel)

21

Amikor felkeltem megint ő volt ott előttem és fogta a kezem. Nevetett valamin majd elkomorodott és közeledni kezdett ijesztően. Megijedtem ezért még jobban az ágyba fúrtam magam.
-mi-mit csinálsz?-elmosolyodott majd elkezdte a nyakamat szívni, fájt ezért kértem, hogy hagyja abba, de nem akarta.
-csak nem azt akarod, hogy a kis Pablokád legyen itt hmm?-nem értettem a kérdését és fel sem tudtam fogni mivel az ajkaimra tapadt majd tépni kezdte. Fémes ízt éreztem ami a vérem volt.  Elvált tőlem majd a számról lenyalta a vért.
-vetkőzz!-micsoda? Ki a franc ő? Mit akar? Biztos, hogy nem fogok.
A szemei elködösültek. Olyan volt mint egy horror film. Korházba vagyunk, egy idegen ember van itt aki rohadt para és most meg azt akarja, hogy vetkőzzek.
-tán süket vagy? Mondom vetkőzz!-pofozott fel. Vérzett az orrom meg a szám még jobban, de őt nem érdekelte csak vigyorgott majd letépte a felsőm. Sikítani akartam csak befogta a számat. Megrágtam az egyik ujját így elette onnan, körül néztem gyorsan, hogy mi segítene nekem majd egy pisztolyon akadt meg a szemem ami a nadrágjára volt kötve.
Megpofozott megint és megint majd a megfogtam a haját az egyik kezemmel így a másikkal gyorsan kivettem a fegyvert, bele rúgtam a hasába aztán felálltam és futottam. Senki nem volt a folyósokon ami most már tényleg horror filmbe illő ez az egész.
Hátra néztem és ott futott, nagyon közel volt ezért szinte már sprinteltem. Kiérve a korházból semmit nem láttam mivel sötét volt, egy kocsi sincsen itt és ember sem látható.
Megbotlottam a betonba mert nem láttam, hogy oda kell lépni így utolért.
-lám lám lám-közeledik ezért megijedek. Előkapom a pisztolyt és lelövöm. Megöltem.

Riadva ébredtem fel, ez csak egy rossz álom volt. Amikor oldalra néztem a fiú fogta a kezem és nem a korházi szobába voltam hanem egy ismerős helyen, de nem tudom, hogy hol.
-hmm,jó reggelt-ásít egyet majd a hajába nyúl ami tiszta kóc. Ezen csak nevettem majd kérdőn rám nézett.
-láttad te magad?-felállt egyből és ment a tükörhöz addig volt időm körbe nézni. Gyönyörű ez a szoba, több ajtó nyílik tehát biztos van itt egy gardrób.
-hol vagyok?-néztem a fiúra aki még mindig a haját igazítja és közbe szitkozódik, úgy látom a haja a mindene.
-otthon-rántja meg a vállát. Ez nem a házam, kicsit sem az én házam.
Felálltam, de megszédültem és vissza estem az ágyra, a fiú oda jött egyből hozzám majd megfogta a fejem.
-lázas vagy.-álapitotta meg.
-de nagy zseni vagy-forgattam meg a szemem.
-maradj itt hozok gyógyszert-hagyta figyelmen kívül a beszólásom. Felállt majd kiment a szobámból.
Várjunk
Mert hívtam szobámnak?
Mert olyan ismerős minden?
Mert vagyok ilyen ennek a fiúnak a közelébe?
Ki ő egyáltalán?
Mert hozott el a korházból?
És ehhez hasonló kérdéseim voltak amikor vissza jött teával és gyógyszerrel a kezébe.
-ezt idd meg és vedd be!-ellentmondás nem tűrő hangon mondta.
-és mi van ha valamit bele raktál a teába vagy ez nem is fájdalom csillapító?-szúrós szemekkel néztem rá.