Sosem foglak szeretni (szünetel)

13

Reggel felkeltem és még mindig a kanapén voltam.
Noah pont akkor jött ki a konyhából.
-jó reggelt csipkerózsika!-erre a megszólításra megrezzentem. Eszembe jutott, hogy Kol is így hívott mindig.
-rosszat mondtam?-kérdezett rá mivel azóta elbambultam.
-ha lehet többé ne szólíts így. -mondtam igazat mert tényleg nem akartam ezt hallani.
-gyertek enni mert nem marad!-mondta Josh mi pedig rohantunk is, majdnem elestem de szerencsére az asztal megmentett.
A fiúk csak nevettek én pedig szúrós szemmel néztem őket úgyhogy inkább a szájukba habzsolták a sok kaját majd vigyorogtak.
-ti tényleg maffia testőrök vagytok akik rezzenés nélkül tudnak ölni?-néztem rájuk felvont szemöldökkel.
Vállat rántottak majd ettek tovább.

Egy hete nincsenek már itthon Nicholasek kezdek aggódni.
Elvittem sétáltatni Daisyt mivel nem tudtam mit csinálni. Persze nem mehettem sehova így a kertnek a végébe mentem ami elég nagy volt úgyhogy elég séta az mire csak a végére érsz majd vissza.
Nagyon örült Daisy majd amikor sötétedett elkezdtünk befelé menni.

Amikor beléptem megláttam a kanapén egy majdnem a halálán lévő Nicholast és még egy Diegot is.
Nem tudtam megszólalni csak néztem őket.

Nicholas szemszöge

Elmentünk a szigetre az egész bandával.
Megtaláltam a bázisukat mivel van ott egy tégla akit még én rakattam be.

Mindent elterveztünk úgyhogy két nap múlva már a bázisuknál voltunk.
-Diego ki vannak iktatva a kamerák?-kérdeztem fülesen keresztül mivel ő a kocsiba maradt.
-igen, az összes kivan. -hallottam a vonal másikvégén a hangot.
-indulás-mondtam és mindenki megindult.
Leszedtük az őröket úgyhogy besétáltunk az ajtón.
"Bárcsak ne tettük volna."
Tele volt fegyveresekkel és mi a fele annyian voltunk.
-lámlámlám-szólalt meg Victor tapsolva.
-már vártalak, de azt hittem meghívó kell majd, de nem hiszen itt vagy!
-ha nem mondod el sem hiszem-mondtam szarkasztikusan.
-elfogni!-lelőtték az embereimet akik próbáltak legalább egy szúrást végezni az embereken, de túl sokan voltak.
-ELÉG!-kiabáltam-ha én kellek oké, de őket hagyjad.
-azt hittem nehezebb lesz.-intett az embereinek és levittek egy pincébe.
Ott a székhez kötöttek és ott hagytak.

Több órán keresztül vártam majd megjelent Victor.
-tudod már egyszer álmodtam ezt. A nagy és hatalmas Nicholas itt az én pincémben van megkötözve és semmit sem tud tenni ellene. -vigyorgott majd az asztalhoz ment amin minden kínzó eszköz volt.
Elvett onnan egy kést és elkezdett felém jönni.