Sosem foglak szeretni (szünetel)

11

Csak annyit vélek felfedezni, hogy csapódik az ajtó és Nicholas beül a kocsijába és eltűnt.

Felmentem és egyből a fürdőbe vettem az irányt.
Áztattam magamat jó sokáig majd kiszálltam és felvettem Nicholas pólóját és alá egy rövid nadrágot.

Olvastam amikor csörömpöléseket hallottam lentről.
Lementem a lépcsőn majd Nicholas alakját láttam aki mindent széjjel zúz.
-mit csinálsz?-kérdeztem.
Rám nézett és leült a kanapéra majd a fejét a kezébe temette.
Elkezdett nevetni. Nevetni?
-tudod semmi közöd sincsen ahhoz, hogy mit csinálok a saját házamban.-hangsúlyozta ki a saját szót.
Nem mondtam semmit csak elé guggoltam és megfogtam a kezét.
-mondd el, hogy mert ölted meg Kolt!
Felállt majd csak annyit mondott...
-mert így láttam jónak-majd vigyorgott.
-te szemét gyilkos utállak érted? Utállak mindennél jobban utállak! Egy kanál vízben fojtanálak meg! Az oxigént féltem, hogy egy ilyen ember szívja el. -mondtam miközben csapkodtam a mellkasát. Az utolsó szót a szemébe mondtam majd hátrébb léptem. 
Ködös tekintettel nézett engem majd megfogta a karomat és felhúzott a szobámba majd rám zárta kulccsal.

Nicholas szemszöge

Elmentem a klubbomba és meg mondtam az őröknek, hogy senki me zavarjon.
Ki vettem a szekrényből egy Wiiskhyt majd meghúztam.
Ez ment addig amíg el nem fogyott.
Aztán jött a második.

Fájt, hogy a legjobb barátom csapott be. Akivel mindig mindent megbeszéltem és most pedig az én kezem által távozott az élők közül.

Amikor elsőbe mentem féltem mivel senkit nem ismertem, de akkor megláttam Kolt aki egyből megnevetettet. Nagyon sokat játszottunk és a nap végére megbeszéltük, hogy hozzánk jön.
Minden napunk így telt és nem untuk sohasem.
Felsőbe mi lettünk a menő fiúk akik bármelyik csajt megkaphatták.
Valentin napkor teli volt a szekrényünk levelekkel és ajándékokkal, de nem nagyon foglalkoztunk vele.
A középsuliba másabbak lettünk, ott engedtünk a lányok csábításának ezért nem volt olyan csaj aki ne lett volna meg legalább egy menetre.
Minden buliba benne voltunk és aztán pedig a rendőrségen kötöttünk ki, de a szüleim mindig ki mentettek majd le ordítottak, nem annyira érdekelt mivel nagyon élveztem az életet.