MINDEN egy szülinappal kezdődött.<Marics Peti>BEFEJEZETT

6.

Reggel arra ébredtem,hogy Nóra lent kiabál.
-Hol volták te jó isten?
-Nemár csak bulizni eggyet.-vont vállat Peti.
-S ki mosta ki a ruháid? Egyáltalán miért kellett kimosni?-kérdezősködött.
-O mittudom én. Azt se tudom,hogy jöttem haza.-tárta szét a karját.-Tényleg geci,hogy jöttem haza? Ki mosta ki a ruháim?
-Én voltam.-tipegtem le a lépcsőn.
-Em?-húzta fel egyik szemöldökét Nóra.
-Bazdmeg.-csapoott a homlokára Peti.
-Az éjjel értem haza. Találkoztunk Petivel. Mondtam,hogy nyugottan menjen el. Elment. Pár óra mulva hívott Spacc a Peti telójáról,hogy érte kellene menni,mert nagyon berugott,Milán pedig nem veszi fel a telefont.-néztem Milánra.-Igy elmentem érte itthon pedig lehányta magát én meg kimostam,hogy ne büzölögjön a ruha. Ennyi. Nem nagy ügy.-raktam csípőre a kezem.
-Fhuu,kicsit ciki.-sütötte le szemeit Peti.
-Dehogy ciki. Megtörténik. Máskor meg odafigyelsz,hogy ne rúgj így be.-veregette meg a hátát Míra.
-Lemaradtam valamiről?-jött oda Manuel és elmeséltünk neki is mindent.
-Tyhu gecc de rottyon vagyok.-tette a fejéhez a kezét.
-És ma koncert.-vigyorgott Milán.
-Tessék vegyél be egy gyógyszert.-adott Peti kezébe Nóra egy bogyót mellé egy pohár vízzel. Peti bevette és egy óra mulva már nem volt semmi baja. Elég hatásos az a gyógyszer.
Valaki kopogott az ajtómon.
-Bujj be.
-Öh helo.-jött be zavartan Peti.-Tudod csak meg szerettem volna köszönni,hogy velem voltál ebben a gáz szituban annak ellenére,hogy még nem nagyon ismerjük egymást de reményeim szerint ez változhat.
-Nagyon szivesen. És hát igen. Annak ellenére,hogy alig ismerjük egymást már át is kellett öltöztesselek.-nevettem el magam.-Igaz kicsit félre értetted akkor a helyzetet de elnézem.
-Uh ugye nem?-szoritotta össze szemeit.
-De igen. Mikor levettem rólad a polót azt mondtad idézem ,,Huhu...Em...még egy hónapja se ismerjük egymást. Ennyire bele akarsz csapni a lecsóba?Én benne vagyok." -mosolyogtam az előttem álló Petire.
-Ih. Bocsánat.
-Semmi baj. Elvégre nem voltál magadnál.-mondtam miközben Bambuszt levettem az ágyról,hogy leteríthessem.
Eljött hát az este. Elindultunk a koncert helyszínére.
-Honnan akarjátok majd nézni a koncertet? Backstage vagy közönség?-nézett ránk Milán.
-Hm szerintem közönség. Murisabb.-mondtuk Mírával majd odavergődtünk az első sorba mindhárman. Elkezdődött a koncert és máris az Úristennel kezdték.
-ÉN LESZEK AKI MA TÉGED HAZAKISÉR-énekelte Peti miközben rámnézett és mutatott egyben.
-MERT KICSINÁL ENGEM AZ A SEGG AZ A LÁB A SZEM AZ A SZÁJ AZ A TÁNC AMIT JÁRSZ BÉBI AZ A TÁNC AMIT JÁRSZ AMIT JÁRSZ AMIT JÁRSZ YHEAA-énekelte Milán miközben végig Mírát nézte mosolyogva.
-Omg. Ezt vajon neked célozta?-üvöltöttem a tömegbe.
-Egyértelmüen. Szerintem itt van valami.-kacsinott Nóra.
-Ááá nemtudom.-ugrándozott Míra.
A koncert végén visszamentünk a backstagebe ahol megvártuk a fiúkat míg fényképezkedtek.
-Csináljunk úgy képet,hogy mindketten rajta legyünk a Petivel.-ugibugrizott egy kislány. Valami 13 éves lehetett de eléggé nagyosnak tűnt. Sok smink,haspoló aminek akkor volt a kivágása,hogy csoda,hogy a kis cicije nem buggyant ki belőle.-De ki csinálja?-nézett körbe.
-Majd én csinálok.-áltam fel a kanapéról. Pont kapóra jött ez,hogy a kis csajszikat kicsit ,,féltékennyé" tegyem.
-Kicsit fennebb a fejed Petikém.-utasítottam hogy pózoljon.
-Máris hölgyem.-mondta mire fennebb emelte a fejét.-Így jobb?
-Sokkal.-bolintottam.
A kislányok láthatóan kicsit unták,ahogy mi beszélünk egymással ezért elvették a telefont majd mentek tovább az útjukon.
-Ezeknek mi bajuk van?-néztünk össze Petivel.
Hazamentünk és mindenki hamar elaludt de legfőképp Milán meg Peti. Nagyon kivoltak fáradva.
Reggel gyorsan Nórát én és Míra elvittük valahova,hogy addig Manuel tudjon valamit otthon dekorálni de a fiúk segítettek neki.
-Ahj nem hiszem el,hogy elfelejtette Manuel.-szörnyülködött Nóra egy kávézóban ahová beültünk.
Jött egy sms-em.
Milán:Készen vagyunk. Hol vagytok?
Em:A cat coffe-ban.
Milán:Oké. Pár perc és ott vagyunk.
Ugy is volt. Egy 10 perc múlva itt is voltak.
-Haloo.-ültek le mellénk.
-Manuel.-kérdezte letörten Nóra.
-Nem jött. Valahová elment. Asszem a Brunoékkal.-mondta Peti.
-Na mindegy.
-Miért mi a baj?-kérdezte Milán tettetve,hogy nem tud semmiről.
-Semmi,lényegtelen. Én haza megyek. Ti nyugodtan maradjatok csak.-mondta miközben felált.
-Biztos vagy benne.-kérdeztük Mírával.
-Igen bíztos. Sziasztok.-köszönt el majd elhagyta a kávezot miután fizetett.
Mi mosolyogva néztünk össze.
-Na milyen lett a díszítés?-kérdezte Míra.
-Be kell valljam nagyon pöpec lett.-csapta össze tenyerét Peti.
-Van rózsa?
-Phuuu csupa rózsából áll minden. 200 szál rózsát vett a Manu. 200-mondta Milán mi meg Mírával elképedve néztünk össze.
-Nemsemmi. Na de én már itt unom szóval menjünk valahova.-álltam fel.
Fizettünk majd elmentünk. A várost végigsétáltuk,miközben rengetegen odajöttek hozzánk,hogy a Petitől meg a Milántól képet kérjenek.
-Lehet jobb lett volna kocsival.-vakarta fejét Milán.
-Igen meglehet.-egyezett bele Peti.
A délutánunk valahogy így telt. Estére bementünk egy szórakozóhelyre ahol olyan dolog történt amit én sem hiszek el pedig szemtanúja voltam. Na de ezt később.
-Én egy fehér Martinit kérnék.-mondtam a pultosnak. Míra is azt kért a fiuk pedig kicsit erősebb valamit. Addig leültünk egy helyre és vártuk hogy kihozzák. 5 perc múlva már a kezünkben is voltak a poharak. Míra gyorsan kitett egy instastoryt amit gyorsan megosztottam. Énis és a fiúk is.
Nagyon sokat ittunk főleg Míra és Milán. Peti úgy volt vele,hogy ő a történtek után inkább nem iszik többet. Éppen a mosdóból jöttem vissza mikor azt láttam,hogy Peti egy lánnyal táncol a hely másik végébe Míra és Milán pedig....csókolóznak? Elkerekedett szemekkel néztem rájuk. Odapillantottam Petire aki láthatóan akkor vette észre és egyből rám nézett,majd otthagyta szegény lányt és odajött hozzám. A csajszi kicsit mérges volt.
-Te is látod amit én látok.-nézte őket lesokkolva Peti.
-Igen látom amit te látsz.-mondtam mosolyogva.
-Most miért mosolyogsz?-vette róluk le a szemét és nézett rám.
-Hu tudod milyen régóta akarta ezt Míra? Nagyon régóta. De biztosan csak a részegségtől van ez.
-Háááát...ami azt illeti. A Milán is rég vágyott erre. De talán igazad lehet,hogy az ital miatt van ez.
Odamentünk és lehoppantunk melléjük.
-Olé teso. Ilyen nyilvánosan?-pacsiztak le Milán és Peti.
-Hát aztán. Kit érdekel. Engem senki más nem érdekel csak Míra.-mondta miközben megpuszilta Mírát aki elvörösödve nézett rám én meg csak idétlenül mosolyogtam rá.
Hazaérve láttuk a sok rózsaszirmot a földön amit összetakarítottam,hogy ne kelljen Nóra takarítson majd utána. Lefeküdtem majd elaludtam mint minden este.
Én voltam az első aki felkelt ugyhogy lementem és csináltam reggelit. Amerikai palacsintát készítettem.
Mindenkinek kitettem egy tányért és mindent ami szükséges és mire készen lettem lejött Milán.
-Jóreggelt.-köszöntöttem.
-Jóreggelt. Fhu,hogy sajog a fejem.-fogta a fejét.
-Nem is csodálkozom. Tegnap annyit ittál. Apropó tegnap. Nem emlészel valamire?-raktam karba kezeim.
-Nem. Nem rémlik semmi.-gondolkodott.
Közben lejött Peti meg Míra is majd őket követték Manuelék.
Leültünk az asztalhoz majd megreggeliztünk.
-Ti tudtatok végig mindent és hallgattatok. Hát szép.-nevetett Nóra.
-Ilyen ez.-mondta Míra.
-És amugy ti hol voltatok az este folyamán?-dölt hátra a széken Manuel.
-Bulizni.-kacsintott Milánra és Mírára Peti.
-O. Értem. És volt valami érdekes?-kérdezte.
-Naná.-mondtuk Petivel együtt.
-Uu és mi?-dölt előre Nóra.
-Hááát azt inkább nem mondjuk még el. Majd talán a Milán vagy a Míra.-kezdte Peti.
-Micsoda?-nyelte férre narancslevét Míra.
-Ne mond,hogy te sem emlékszel.-sóhajtottam.
-Én semmire nem emlékszem ami nagy szám lett volna.
-Uh bazdmeg. Te se haver?-nézett Peti Milánra.
-Mi a szarra kellene emlékezni?-nézett összevissza.
-Csókolóztatok a Mírával.Milán meg azt mondtad hogy nem érdekel téged senki csak Míra.-mondtuk kicsit hangosan egyszerre Petivel mire Míra is és Peti is elkezdett köhögni.
-Tessék?-nézett Míra hol rám hol meg Petire mi meg csak bologattunk.
-Mi az italra fogtuk egyébként.-mondtam.
-Igen biztos az volt.-mondta Milán és Míra egyszerre.
-Tyhu haver.-tapsolt Manuel.
-Nemsemmi teso.-vigyorgott Nóra.
Megreggeliztünk majd Míra ment mosogatni én ruhát teregtni Nóra pedig ablakot mosott.
Miközben teregettem a ruhákat Peti nadrágjából kiesett egy kis cetli. Félretettem majd miután végeztem odaadtam Petinek.
-Ez esett ki a nacidból.-adtam a kezébe mire mindenki kíváncsian odagyült Peti elé.
-Nyugivan már. Ez csak egy telószám.-pöckölte el a cetlit.
-Hívjuk fel. Biztosan aki adta azt fogja hinni,hogy te hívod.-mondta Míra.
-Jó de te szolsz bele.-egyezett bele Peti.
-Jolvan.-mondga Míra majd felhivta a számot és kihangosította.
-Halooo.-szolt a vonal másik végéből egy nyávogos hangu csaj.
-Sziaa csak azért hívtalak,mert ez a szám egy papircetlire rá volt írva és gondoltam felhivom nézzük kiaz?-mondta Míra.
-Ömm hát ömm. Igen. Az egyik hülye barátnőm írta fel és csempészte bele a Marics Peti zsebébe deee hogy került hozzád.-kérdezte a csaj.
-Oké na helo.-nyomta ki Míra.
-Hát ez nagy volt.-röhögött Manuel.
-Hogy kinyomta a végén.-röhögött Peti is.
-Na hát Peti. Ez egy lány száma. Menj csak ismerkedj meg vele. Hátha a szerelmedet megtalálod.-kacsintottam.
-Jaj kösz nem kell. Elég nyavajgos hangja van. Nem volt annyira szimpi.-tépte össze a kis cetlit. Nekem meg közben megszólalt a telefonom.
-Ouh a hugom az.-mondtam majd leültem a kanapéra és felvettem.-Helokaa.
-Szia-mondta könnyes szemekkel.
-Hé? Mi a baj?-vetettem magamra komoly arcot.
-Tudod volt Huni.-kezdett bele.
-Ugye nem bántott, agyon verem azt a gyereket ha valamit csinált veled.-mérgesedtem fel.
-Nem csak rajtakaptam azon ahogy más lányt csokól meg.-mondta.
-Ih bazki.- ült le mellém Míra és kuncsorodott fölém Nóra.-Tudod mit? Hagyd azt is kis seggnyalót. Sokkal többet érdemelsz nála.-mondta Nóra a telefonba mire Fanni felnevetett.
-Figyelj. Ha szeretnél akkor gyere ide hozzánk pár napra.-adta az ötletet Míra,hogy felvidítsa.
-Tényleg? Nem zavarna benneteket?-kérdezte könnyét letörölve.
-Dehogy zavarna.-mosolygott Nóra.
-Ide jön a hugod?-jött a konyhából ki Peti és Milán.
-Igen. Persze ha nem zavar.-fordultam hátra.
-Dehogy. Jöjjön nyugodtan.-mondták.
-Na látod hugi.Marics Peti és Valkusz Milán lakótársa leszel pár napra.-fordítottam a telefont a fiukhoz.-na meg a Manuelé csak ő épp zabál.-emeltem fel a telefonom mire Manuel odanézett és integetett miközben köszönt.
-Jhujj dejoooo.-ujjongott.
-Van egy ötletem. A jövőhéten lesz Szegeden a fesztivál nem?-nézett Milán Petire.
-De igen.-mondta.-Mi is kell menjünk.
-Na akkor legyen úgy. Hogy holnap-holnapután Em elhozza Fannit és hétfőn mikor megyünk a fesztiválra akkor velünk együtt jön Fanni is és akkor egyuttal haza is kerül.-ötletelt Milán.
-Na ez egy jó ötlet.-mondtam.-Te benne vagy?-kérdeztem a hugom.
-Benne hát.-mondta.
Elköszöntünk egymástól majd megköszöntem mindekinek,hogy megengedték a hugom ittlétét.

--------------------------
Itt is lenne az új rész. Megkérnélek arra benneteket,hogy irjatok ötleteket a történthez,mert még nem szeretném ilyen gyorsan összehozni a két főszereplőt. Nyílván nekem is van egy jó pár ötletem de kiváncsi vagyok a tietekre is. Nagyon megköszönném!❤️❤️❤️❤️