MINDEN egy szülinappal kezdődött.<Marics Peti>BEFEJEZETT

15.

Petinek több idő volt a tetkó mint nekem. Azért egy macska mancsát elég nehéz megcsinálni.
-Hánykor van a koncert?-ültem le egy másik székbe.
-11-sziszegte a fogai közt Peti.
-Értem. És nem akartátok elmondani,hogy amúgy ma elmentek otthonról?-vettem komolyra a témát.
-Te sem szoltál az éjjel.
-Az más.
-Nem nem más.Sőt még rosszabb. Egyedül mentél egy buliba ahol tele van balfasz emberekkel a hely.-emelte meg hangját.
-Hé haver. Kicsit vegyél vissza. Majd megbeszélitek egy nyugisabb helyen.-hagyta félbe a tetkó készítést Ábel.
-Igazad van. Bocs.-forgatta meg Peti a szemét.
-És Em-nek igaza van. Ha már egy helyen laktok. Akkor kellett volna szoljatok.-bologatott Ábel.
-Egyébként. Mira tudja?-húztam össze szemem.
-Nem tudja.
-De én nem értelek. Miért nem mondtátok el,hogy koncertezni mentek?-akadtam ki,mert tényleg ennek semmi értelme sincs. Máskor mindig elmondják.
-Azért,mert akkor ti is jönni akartok.-vágta rá nekem meg elkerekedtek a szemeim.
-Hogy tessék?-álltam fel nagy lendülettel.-Szóval mi vagyunk a probléma. Értem én.
-Nem erről van szó.-hunyta be szemeit.
-Oo dehogy is nem.-fogtam a kabátom majd elmentem.
Hazaértem és egyből Milánhoz mentem.
-Naa kész a tetkó? Mutiii?-kiáltotta a konyhából Nóra de én a nappaliba mentem.
-Ez komoly? Ma? Debrecen?
-Mi? Honnan tudod?-állt fel.
-Miről van szó?-lépett felénk Mira.
-Milán és Peti ma mennek Debrecenbe.
-Erről mi miért nem tudunk?-szolt közbe Nóra.
-Fhu Istenem.-fogta fejét Milán.
-Azért,mert akkor mi is akarunk velük menni de ők nem akarják.-hadartam el.
-Neem ez nem igy van.-emelte fel mutató újját Milán.
-Akkor mégis hogy?-állt Milánnal szembe Mira.
-Nem akartuk,hogy gyertek,mert ez igazából nem egy színpados fellépés lesz hanem csak egy bulizó helyen. Jönnek Laciék is. Tele lesz alkoholistákkal. Féltünk titeket. Nem azért,mert nem akarjuk,hogy velünk legyetek. Higyjétek el mi se megyünk arra a helyre szívesen.
-Egész bíztos?-húztam össze szemeim Milán pedig egy aprót bólintott.-Akkor is el kellett volna mondjátok. Akkor nem lett volna ez.
-Sajnálom. Legközelebb elmondjuk. Amugy Marics hol van?-nézett mögém.
-Ja hátt ömmm....kicsit mérges lettem.-húztam be nyakam.
-És?
-Ott hagytam a szalonba.
Nevettünk egy sort majd megmutattam a tetkóm. Egy órával később megérkezett Peti is.
-EM?-kiáltott a házba.
-Tesó. Nem kell kiabálni.-léptem ki a nappaliból.
-Mi a franc bajod van? Csak úgy lelépsz? Ez szokásod vagy mi?-rázta értetlenűl a fejét.
-Nyugodj le. Bocs. Felkaptam a vizet.-fordítottam hátat neki.
-Ja. Mostmár legalább tudod milyen érzés volt nekem éjjel mikor sehol sem találtalak.-mondta alig hallhatóan.
-Sajnálom. Ez van. De akkor is szolhattatok volna. Mindegy. Inkább hanyagoljuk a témát oké? Lezárva.-tettem csípőre a kezem.
-Sajnálom. Legközelebb szolunk.-jött felém.
-Ajánlom is.-mosolyodtam el.
-Na gyere ide.-húzott magához és megölelt. Annyira jó volt. Mélyen beszívtam az illatát. Épp hogy el nem ájultam.
-Együtt vagytok?-örvendett Milán a terasz ajtó küszöbén.
-Dehogy.-engedtük el egymást.
-Oo.-fordult vissza.-Kár.-hallottam,hogy valamit mond mögöttem Marics de nem értettem jól.
-Mit mondtál?-fordultam felé.
-Semmit. Nem lényeges.-legyintett.
-Hátjó.-vontam meg a vállam majd kimentem a többiekhez.
Kijött Peti is és megmutatta a tetkóját.
-Tuco neked,hogy tetszik?-mutatta meg Tuconak aki csak nyávogott.-Tetszik neki.-bolintott elégedetten Peti.
-Biztos.-nevetett Nóra.
-Jövőhéten szülinapod Mariiics. 25 leszel. Nagyon vénülsz.-mondta sóhajtva az utolsó mondatot Manu.
-Kabbe. Egyébként meg igen.
-És az azt jelenti,hogy a Mira szülinapja is mindjárt itt van.-karolta át Nóra Mirát.
-Jaa.Nekem 5-én van a szülinapom.
-Hogy eltelt az idő. Pár nap múlva már október. De még csak most költöztünk össze.-néztem körbe a társaságon.
-Tényleg igen. És akkor még nem gondoltam volna,hogy egy ilyen gyönyörű barátnőm lesz.-nyomott puszit Milán Mira homlokára.
-Ijaaa.-fintorogtam.
-Ne fintorogj. Majd te is megéled ezt.-lökött meg enyhén Milán.
-Aha. Majd aztán a következő életemben.-nevettem.
-Jócsúf. Em. Nekem minél hamarabb szerezz magadnak valakit.-mutatott rám Nóra.
-Jólvan jólvan. Szerzek. Nefélj.-bolintottam egy nagyon aprót.
-És teis.-fordult Marics fele.
-Énis.-röhögött.
-Egymást kellene felszedjétek.-forgatta meg szemeit Manu.
-Pofabe!-pillantottam rá.
~1 héttel később~
Ma van Peti szülinapja. Nem tervezünk neki semmi partyt mára. Az ő szülinapját is 5.-én fogjuk megtartani a Nóráéval együtt. De azért mégis csináltunk neki a lányokkal egy tortát és úgy ébresztettük fel.
-Boldog szüliiinapooot! Boldog szüliiinapooot!-léptünk be mindannyian a szobájába.
-Azta mindenit.-nyitotta ki szemeit.
-Boldog szülinapot Maircs!-kiáltotta Manu.
-Boldog szülinapot!-mondtuk egyszerre.
-Köszönöm.-mondta álmos hangon és szerintem amúgy fel sem fogta,hogy mi történik.
-Fujjd el a gyertyákat és kívánj valamit.-utasította Mira.
-Jó.-mosolygott Peti és szemeit becsukva kifujta a gyertyákat.
-Mit kívántál?-bujt előre Milán.
-Nem mondom el. Akkor nem teljesül.-állt fel Peti az ágyból.
-Ó. Viszont...menjünk le szerintem.-lépett ki a szobából Milán.
Lent megajándékoztuk Petit. Minden ajándéknak örült. Vagy csak jó színész.
-Köszönöm mindenkinek.-ölelt meg mindannyiunkat.
Kopogtak az ajtón én meg gyorsan kinyitottam. Bruno és Spacc volt ott.
-Hali.-köszöntöttek mindketten egy öleléssel.
-Helo. A szülinapos a teraszon van.-kísértem be őket.
Peti tőlük is megkapta az ajándékot. Peti telója megcsörrent.
-Csá Istenes!-szólt bele Peti.
Beszélgettek pár percig majd letette.
-Ez az én napom.-vágta zsebre a telóját.
-Mert?-kérdezte Brunyesz. Egyébként nem is említettem,hogy Brunoval nagyon jóba lettem az utóbbi 1 hétben. Elkisértem ajándékot venni Petinek és Mirának is. Nagyon jófej.
-Ma este is IstenEst forgatás. Em és Brunyesz,majd a nap folyamán kaptok egy hívást.-kacsintott mi meg Brunóval összenéztünk.
-Áá érteeem. Mi is meg leszünk hívva.-vigyorogtam.
-Jaaa.-húzta széles mosolyra száját Peti.
-Jujdejo.-tapsolt egyett Brunó.
Petinek igaza is lett.Fél óra múlva Bence engem és Brunyeszt is hívta ma estére a stúdióba.
Este el is indultunk 3-man a stúdióba.
Leginkább a zene volt a téma.
-Na és mi a kedvenc zenétek a sajátjaitokból?-tette fel a kérdést Bence.
-Fhuuu. Én személy szerint a visz a vérem-et szeretem a legjobban.-mondta Peti.
-Én nemtudom. Az egész.-röhögött Bruno.
-Em? A fiúkéból válassz.
-Hát Petiéktől az Álmatlan esték a Brunóéktól meg azt hiszem,hogy a Keverem.-hadonásztam a kezemmel.
Mint minden IstenEsten rengeteget nevettünk.
-Ó és egyébként Petikémmm. Boldog szülinapooot!!!-kiabált Bence.
-Thank you very much!!!-kiáltotta Peti.
-Boldog szüliiinapoooott!-lépett be Fruzsi a stúdióba egy tortával.
-EZT. NEM. HISZEM. ELLLL!!!-röhögött Peti.
-Na meg vagy élve tesooo!-pacsizott Brúno.
-Meg. Ma már ettem tortát. Tele vagyok.-nézett Peti Fruzsira.
-Ó én ezt nem a hasadnak szántam.-mosolygott pimaszul a lány. Egyébként így megjegyzem titokban,hogy ezt a lányt nagyon nem bírom. Sokan szeretik de én nem. Tulságosan jóba van Petivel és ez zavar.
-Jaj ne.-próbált felálni Peti de mire felált volna a torta a képébe landolt.
-Bazeg.-álltam fel Peti mellől.
-Jaj.-állt fel Brunyesz is.
-Boldog szülinapot.-tapsolt Bence és Fruzsi.
-Kössz.-nyalta körbe száját Peti. Fruzsi mellé ült és a kezével levett egy nagyobb habot levett Peri arcáról és megette. Fuj. Mint valami szar filmbe a csaj aki meg akarja kaparintani a pasit ilyen béna cselekedetekkel.
-Megyünk?-fordultam Brunohoz és halkan megkérdeztem.
-Mié...-kérdezte volna de én kissé kitágitott szemekkel ránéztem és egyből vette a lapot.-Ou. Hát induljunk akkor.
-Bence...mi Brunyesszel indulunk.-muattam az ajtó fele.
-Ilyen hamar?-állt fel és megölet.
-Ja. Lett egy kis dolgom és Bruno elvisz.
-Nem vártok meg?-kérdezte Peri.
-Nem. Sietnünk kell. De majd Fruzsina bíztos megvár és hazajössz vele.-mondtam majd megfordultam és kimentem az ajtón.
-Em.-szólítgatott Bruno.-Eeem.
-Miaz?-fordultam vissza.
-Mi a baj?-tette két kezét a vállamra.
-N-nincs semmi.-néztem a plafont,hogy nehogy elkezdjek sirni.
-Na persze. Mindjárt sírsz.-mondta.
-Ahjj.-tört ki belőlem a zokogás.
-Na ugye mégis van valami.-ölelt át Bruno.-El szeretnéd mondani?
-Üljünk be valahova és elmondom.-néztem fel rá majd beültünk a kocsiba és elmentünk.
Egy kávézót választottunk ahol egyébként teát ittam.
-Nos?-könyökölt fel az asztalra Bruno én meg mindent az elejétől kezdve elmeséltem neki.-Megértelek.-bolintott.
-Köszönöm.-jelent meg halvány mosoly az arcomon.-Viszont mehetünk?-kezdtem pakolászni.
-Mehetünk.-állt fel és kifizette a teát meg a kávét majd elindultunk de az ajtóban összefutottunk valakikkel.
-Hát ti?-kérdezte Peti Fruzsival az oldalán.
-Beültünk egyet kávézni.-mondta Bruno.
-És merre mentek tovább?-kérdezett tovább Peti.
-Nemtudom. Valahova megyünk.-nézett rám Bruno.
-Pizzázni. Már régóta kívánom.-mondtam majd Fruzsi mellett kiléptem az ajtón.
-Na csövi.-köszönt el tőlük Bruno és tovább mentünk.
-Én komolyan mondtam a pizzát.-néztem fel rá ugyanis magasabb mint én jóval ezért rá fel kellett néznem.
-Tudom.-bolintott.-Megyünk és eszünk.
-Jujdejó!!-vigyorogtam.
Egy sima sonka sajt kulorica pizzát ettem Bruno viszont nem kért.
-Biztos nem kell? Vegyél el legalább egy szeletet. Így nem érzem olyan jól magam.-mondtam nevetve.
-Hátjó.-vett el egy szeletet és megette.
Később hazavitt és elköszöntünk egymástól.
-Köszönöm,hogy elmondhattam neked mindent.
-Ez természetes. Akármikor jöhetsz hozzám.-öleltük megy egymást. Bruno visszaült a kocsiba és elment.
-Már ennyjre jóba vagytok?-állt meg mellettem Peti.
-Igen. Miért? Baj van vele?-kérdeztem miközben kinyitottam az ajtót.
-Á nincs semmi.-legyintett.
-Akkor jó. Finom volt a pofatorta?-kérdeztem gúnyosan.
-Mi bajod van most?-nézett értelmetlenűl.
-Nekem semmi.-vontam vállat.
-Tudom,hogy nem birod Fruzsit.-forgatta meg a szemeit.
-Ez nemigaz.-léptem a konyhába és ittam egy pohár vizet.
-Ó dehogynem. Látom. Amikor megjelent a szemed szikrát szórt.-támaszkodott meg a pultnál.
-Pfff.-kerültem ki a fiút és felmentem a szobába.

---------------------------
Helósztoook. Itt is lenne ez a rész. Remélem tetszik. Mindeképp jelezzétek egy vote-val. És köszönöm az 1k olvasót és a több mint 100 vote-t!!!!!❤️❤️❤️❤️