MINDEN egy szülinappal kezdődött.<Marics Peti>BEFEJEZETT

7.

Elindultam Fanniért. Az út most hamarabb letelt,mert jól lehetett hajladni s így mivel reggel korán elindultam este 6-7-re itthon is voltunk Fannival.
-Na menj előre.-nyitottam ki előtte az ajtót.
-Sziaaa Fanniii.-ölelte meg Míra Fannit.
-Heloo Míra.
-De rég láttalak.-ment oda Nóra is.
-Énis téged. Jól áll a szőke.-mondta
-Köszi.-mosolygott.
-Hélooo belloooo.-lépett ki a konyhából Peti.
-Úristen!-ugrott eggyet a hugom.
-ÚÚRISTEEN. Ki ez a lá-ány ki ez a lány.-énekelte Peti.
-Peti ő Fanni a hugom.-mutattam be őket egymásnak.-De szerintem Fanninak nem kell senkitse bemutassak,mert bizonyára ismer mindenkit.-nevettem el magam.
-Igen mindenkit ismerek.-mosolygott Fanni.
-Neeem nemhiszem.-emelte fel Tucot Milán.
-Ő itt Tuco.-adta a kezébe.
-Juuj de édi.-simogatta Fanni Tucot.
-Vigyàzz mert még a végén Bambusz féltékeny lesz.-vette fel Bambuszt Míra.
-Szia Bambuszka.-simogatta meg őt is.
-Iju hagyjátok már szegény lányt tudjon lepakolni. Ugy megrohamoztátok.-mondta Manuel.
-U igazad van.-kapott a fejéhez Nóra.
-Fanni te az én szobámba leszel oké. Velem fogsz aludni Bambuszt pedig átpasszoljuk Petinek.-mondtam miközben felvittem a cuccait a lépcsőn.
-Okés benne vagyok.-jött mögöttem Fanni.
Lepakoltunk majd visszamentünk kajálni. Egyébként Milán csinálta a kaját ér rohadt jó volt.
-Milán nem akarsz menni a konyhafönökbe?-kérdezte Manuel.
-Áh neeem.-rázta a fejét Milán.
-Lányok tu nyugodgan menjetek. Mi majd elpakolunk és elvégzünk mindent.-állt fel az asztaltól Peti.
-Na nézz oda. Ilyen se volt még.-kerekedett el a szemem.
-De most élvezzétek ki,mert többet nem is lesz.-röhögött Milán.
A lányokkal átmentünk a nappaliba ahol elhelyezkedve beszélgettünk.
-Na Manu megyünk egy fifa meccset?-kérdezte Peti miközben leült a másik kanapéra ami a tv-vel szemben volt.
-Megyünk hát. De ha nyerek akkor tudod mit kell csinálnod.-kacsintott oda Manu.
-Igen tudom de nem fogsz nyerni így nem csinálom meg.-kacsintott vissza Peti.
-És mit is kell megcsinálni?-avatkozott bele Nóra.
-Àh nem lényeges az. Titok.-jött oda Milán is.
-Elég magy titok lehet.-dölt hátra Míra.
Mi beszélgettünk Peti és Manu pedig fifázott. Végül az állás 4-2 lett Peti javára.
-Háh, nem csinálom meeeg.-öltötte ki a nyelvét.
-Na jójó. De mostmár szerintem mi felmegyünk. Már fél 11.-néztem a karórámra.-Peti átpasszolhatjuk hozzád Bambuszt igaz? Amugy is szeret veled lenni.-mondtam miközban a Peti ölében fekvő Bambuszra mutattam.
-Perszee.-simogatta meg.
-Eskü mintha az a macska szerelmes lenne Petibe.-röhögött Milán.
-Hát nem hibáztatom.-vigyorgott Peti.
-Oooo az egos.-kiáltottuk a többiekkel egyszerre kivéve Fannit.
-Most miért? Nem nézek ki jól? Fanni. Legalább te álj mellém.-mondta Peti miközben Fannira nézett.
-Hé a hugomat ne csábítsd magadba. 10 évvel fiatalabb nálad.-mondtam röhögve.
-Amugyse tudna. Bocsi.-nézett Petire Fanni.
-Szép.-állt fel Peti Bambusszal az ölébe és felmentek lefeküdni.
Mi is követtük a példáját.
Másnap rengeteg helyre elmentünk a lányokkal. Shoppingolni,fagyizni,pizzázni. Sok jó dolgot vettem magamnak. Két farmergatyót,három haspolót és még egy új hosszúszárú kissé magasított talpu Converset is. A hugomnak vettem 2 blúzot és 2 nadrágot. Ő csak ennyit kért. A fiúk otthon mikor hazamentünk ismételten fifáztak.
-Mi nem megyünk medencézni egyet amíg a fiúk játszanak?Ugyis jó idő van.-adtam az ötletet.
Mindenki belement és átöltöztünk fürdőruciba majd bele is csobbantunk a medencébe. Mikor a medence mellett napoztunk és már végre megszáradtam valahogy hírtelen csak annyit hallottam.
-BUMM...-csapódott a vízbe Milán minek következtében ismét tiszta víz lettem.
-Jajj nemár.-álltam fel. Hirtelen a hátamon egy kezet éreztem a másik percben pedig már a vízben voltam.-Most meghallsz.-nyultam Peti után.
-Jajj neeeee.-futott el a medencétől.
-Kapjátok már el.-kiáltottam a medencéből.
A lányok odafugottak és megfogták majd a medencéhez hurcolták. Én odausztam a medence széléhez és megragadtam Peti kezét s behuztam ruhástúl a medencébe. Egy hatalmasat csobbant.
-Oh faszom.-bujt ki a víz alul.
-Naa. Jó volt a felfrissülés?-kérdeztem.
-Ja nagyon.-mondta.
-Bombaa.-ugrott Marics mellé Manuel.
Én kiszáltam és visszamentem a szobába átöltözni. Átvettem egy sima pólót és egy tréning rövidnadrágot. A lányok is követték a példámat.
Teltek az órák és a napok. Nagyon jól mulattunk. Fanni is jól érezte közöttünk magát aminek nagyon örülök.
-Na készen vagytok?-kiáltott fel Míra.
-Igen egy pillanat.-csuktam be a szoba ajtóm.-Indulhatunk.-mentem le a lépcsőn.
Beültünk a hétszemélyes kocsiba és természetesen én vezettem. Megeggyeztünk Milánnal,hogy félútig én és onnan ő vezet. Hamar szegedre értünk. Délután 4 óra sem volt mikor megérkeztünk. És egyébként el ks felejtettem,hogy a többiek nálunk szálnak majd meg. Ugyanis régebb anyuék foglalkoztak vendéglátással és volt hátul egy külön épület a vendégeknek. Ugyhogy a többiek majd ott szálnak meg.
-Sziasztok!-köszöntött apu mikor odaértünk.
-Jónapot!-kezeltek le vele a fiúk.
-Jónapot Béla bácsiii.-ölelte meg Míra aput.
-Hogyyvan Magdi néni?-surolgatta meg a hátát Nóra anyunak.
-Jól köszönöm. Te hogy vagy? Olyan régen nem láttalak.
Megmutattam,a szálást majd előrementünk és leültünk a filegóriába. Jól mulattunk. Ettünk-ittunk.
-Fiúk kértek még pálinkát?-kérdezte apu. Hát igen. Nagyon szeret dicsekedni a pálinkájával. Én a fiúkra néztem jelezve,hogy nem kellene többet inni,mert holnap koncert és fittek kel legyenek.
-Nem köszönjük. Majd holnap.-mondták.
-Hát jó. De azért itt hagyom.Viszont én megyek is. Fanni gyere te is.-hívta apa Fannit aki elköszönt tőlünk és ment is.
Még vagy két órát kint voltunk majd úgy döntöttünk,hogy mi is eltesszük magunkat holnapra.
Mivel a koncert délben volt hamarabb fel kellett kelnünk.Rengeteg ember volt. Milánék felmentek a színpadra majd elkezdték a koncertet. Szokásosan a végén voltak a fotózások amiket ki kellett várni.Utánuk Manuel következett. Vele is kivártuk a fotózásokat és mivel a fiúk kifáradtak mi lányokuleg untuk az egész fesztivált,mert annyiszor voltunk már így hazamentünk. Fanni épp akkor készülődött a koncertre a barátnőjével mikor mi hazaértünk.
-Mész is?-kérdeztem.
-Igen.
-Nos akkor most elköszönök,mert 6-kor indulunk vissza Pestre.-mondtam.
-De kár. Vigyázzatok magatokra.-ölelt meg.
Mielőtt indultunk volna elbúcsúztam a szüleimtől is és beültem a kocsiba s elindultunk.

------------------------
Itt is lenne a mai rész. Bocsi hogy a megszokottnál kicsit rövidebb lett. Remélem tetszik.❤️❤️❤️