Endless summer // Irwin // Befejezett

Negyedik rész

A reggelem nem volt jó. Nem akarok sablonszerű leírást adni a csodás madarak lágy énekéről és a simogató napsugarakról. Azzal kezdődött, hogy valaki vagy valami egyfolytába kopogott az ablakomon.

- Kurva anyádat! – motyogtam magamban a huszadik kopogás után, majd felpattantam, hogy ellenőrizzem a hang forrását.

Kinyitottam az ablakot, hogy tudjam, hogy ki lehet ez ilyen korán. A levegő csípős volt, így dideregve összehúztam magamon a pizsamámat. A reggel hat órai homályban egy alak sziluettjét pillantottam meg. Azonnal tudtam, hogy Ashton az, hiszen csodálatosan nevetni kezdett. Fogalmam sem volt, hogy a reggel folyamán mikor osont ki, de mindenesetre meglepett.

- Kész vagy? – kérdezte egy kedves mosollyal.

- Nem! – kiáltottam bosszúsan. – Tudod, a szaros kopogásoddal felébresztettél! – szidtam le suttogva az erkélyen állva.

- Haladj, húsz perc és ott lesznek Luke-nál Calumék! – sürgetett azonnal.

Öltözés közben azon agyaltam, hogy vajon hogy nézhet ki ez a Calum. Lehet, hogy valami hófehérbőrű szöszi srác? Semmi tetkó, se piercing, csak a mosolya. Tuti pasztell cuccban lesz.

Felvettem egy egyszerű ruhát, illetve egy mellénykét is, mert elég hűvös volt kora reggel.

- Utállak – fordultam durcásan Ashtonhoz, amikor már az autóban voltunk. Ő csak a kezembe nyomott egy poharat, és nem foglalkozott a kislányos hisztimmel.

- Haladni kell, mert Cal hamarabb akart találkozni – hadarta.

- És hogy néz ki ez a Calum? – kortyoltam bele a poharamba. Kávé! Életmentő.

- Sötétbőrű, kínai szemekkel, tetkókkal, fekete hajjal – írta le a srácot.

- Ez vicces, mert én totál natúrnak képzeltem el, a csodás mosolyával... – mosolyodtam el, mire Ash hangosan felröhögött. Imádom ezt a nevetést!

- Hú, nem tudom mit csinálnék, ha Calum hófehéren megállna előttem! – törölgette a nevetéstől kicsordult könnyeit.

- Mindegy. Ki a másik?

- Michael Clifford. Utálja a Mikey becézést, illetve sokszor beszél csúnyán – ismertette. – Színes a haja, van egy szemöldök piercingje, számtalan tetoválása, és jó humorérzéke – fejezte be.

- És gondolom, hogy nem sötétbőrű – bólintottam.

- Ezt eltaláltad! – nevetett fel jóízűen.

. . .

Gyorsan megálltunk Luke-ék háza előtt, és akkor pillantottam meg Calumot és Michaelt.

Komolyan olyanok, mint amilyeneknek elmondta őket Ashton! Michael a tetovált, de nagyszájú. Azt hiszem nem az, akivel egy hullámhosszon leszek. Calum pedig olyan, mint egy kis kölyökkutya, amelyik minden pillanatban nevet valamin és Michaellel bohóckodik naphosszat.

Estig ott voltunk, majd mikor haza kellett menni, boldogan köszöntem a vadonatúj tagoktól, és Luke-tól is.

- Gyere máskor is! – integetett Calum, akár egy ötéves.

- Mindenképpen – nevettem, majd kimentem az autóhoz. Beszálltam Ash kocsijába, és becsatoltam magam.

- Nem rosszak ők – indította el az autót.

- Kedvelem őket – vallottam be.

- Valahogy sejtettem, hogy tetszeni fognak neked – jelent meg egy játékos mosoly az arcán.

. . .

Az ajtóban elbúcsúztam Ashtontól (ölelés, és hajba puszi nekem), majd egy hatalmas vigyorral mentem be a házba. Csak egy cetlit találtam a konyhában.

Lora!
Ha éhes vagy, akkor nyugodtan egyél. Mi már lefeküdtünk, remélem jól érezted magad este.
Puszi, nagyi.

Kicsit se voltam éhes, csak bementem a szobámba, levettem a ruhámat és már aludtam is.

. . .

Másnap reggel a hiú reményeim, miszerint 11-ig nyugodtan aludhatok, szépen szerte is foszlott. Ashton gondoskodott arról, hogy egyetlen normálisnak mondható napom se legyen három hónapig!

Ma például elmentünk a parkba, ahol ő Indie-t szokta sétáltatni, de most nem hozta magával.

- Nézd már hogy néz! – mutattam Ashtonnak Indie aranyos nézését, hátha meggondolja magát, és elhoztuk a kutyust is. – Vigyük el! – kérleltem.

- Nem lehet. Ma orvoshoz kell vinnie anyunak.

- Ajj, de kár – biggyesztettem le a számat. – Mindegy, akkor menjünk – rántottam vállat, majd még utoljára megsimogattam a kutyust.

A park nekem igazán tetszett, bár jobban lettem volna a hátsókerti fűzfánál. Mindegy. Ashton persze gondoskodott arról, hogy minden tökéletes legyen. Még piknikkészletet is hozott, mert szerinte a nyár nem lehet piknikmentes.

- Fogadjunk, hogy Ann csinálta a szendvicseket és nem te – mosolyogtam féloldalasan.

- Oké – egyezett bele azonnal. – Ha én nyerek, akkor megcsókolhatlak –  kezdte, nekem pedig elkerekedtek a szemeim.

- K-komolyan azt hiszed, hogy megcsókollak? – dadogtam.

- Ööö, igen – villantotta meg a szuperhelyes mosolyát.

- Legyen – adtam be a derekam. – Ha én nyerek, akkor végignézel velem öt romantikus filmet! – nevettem fel gonoszul. Tudom, hogy utálja a romantikus filmeket.

- Áll az alku! – fogtunk kezet, majd Ash tárcsázta az anyját. Ki is hangosította.

- Szia, szívem! – hallottam Mrs. Irwin hangját. – Hogy megy a randi? – kuncogott.

- Anyaaa! – szólt rá Ann-ra. – Ki vagy hangosítva!

Én persze nem vettem szívemre a dolgot, hiszen ezt már randinak is lehetne nevezni. Csak én nem hívom annak.

- Szia, Ann! – köszöntem. – Ki csinálta a szendvicseket? – vágtam a közepébe.

- A piknikre? – kérdezett vissza. – Ashton – adott választ. Ash persze ujjongásban tört ki, de csak csendben.

- Oké, köszi. – Azzal leraktuk.

- Na, készen állsz? – Huncutul mosolygott.

- Őszintén? – néztem rá félve. – Nem. De nyertél, szóval csináljuk. – minél hamarabb túl akartam lenni a „fogadás csókon”.