Endless summer // Irwin // Befejezett

Hatodik rész

- Nem! – toltam el magamtól indulatosan. – Miért érzem azt, hogy szeretlek, ha nem vagyunk együtt? – fordultam felé.
- Szeretnéd, hogy együtt legyünk?
- Ezt már megbeszéltük, Ash – sóhajtottam. Bár az igazat megvallva, nem is beszéltük meg, de ez olyan evidens volt számomra, hogy nem akarok vele járni. Vagyis... Nem tudom. Ez bonyolult.
- Pedig akkor nem lennél ennyire szomorú... – fogta meg a kezem.
- Ez mit sem változtat a tényeken. – Lassan elengedtem a kezét. – Ha összejönnénk, maradna ugyanúgy minden. Semmi se lenne másabb, mint most – soroltam. – Hiszen már mindent együtt csináltunk, nem hinném, hogy lenne olyan, amit még nem.
- Hát, ami azt illeti... – Itt befejezte.
- Mi az? – kérdeztem kíváncsian. A tekintetét kerestem.
- Semmi, semmi – legyintett végül.

Magamban elraktároztam ezt a beszélgetést, és lemásztam a fáról, ott hagyva Ashtont és a gondolatait. Visszamentem a házba, Ashton pedig valószínűleg haza. Nem akartam semmit csinláni, csak végre aludni egy kicsit.

Másnap reggel valahogy nem kopogott, zörgött senki az ablakomon. Kómásan felkeltem, hogy megnézzem biztosan nincs-e itt Ashton. Bár miért lenne itt? Tegnap eléggé kiakadtam rá(nk), és hiába próbált erős lenni, látszott, hogy nem tetszik neki a véleményem. Tudom és megértem őt. De ha egy párt alkotnánk, akkor semmi se változik. Az meg nem jó. Kell valami újdonság.
Az egész délelőttöt otthon töltöttem egy vödör fagyi és romantikus filmek társaságában. Már az üzenet a palackban felénél jártam, amikor csengettek. Szünetre tettem a filmet, majd félrerakva a fagyimat, kimentem, hogy ajtót nyissak. Meglepetésemre Ashton állt ott.
- Jesszusom, Ash! – kiáltottam fel rémülten. Meggyötört volt, de valami ott motoszkált a fejében. Rám nézett, és azonnal elhallgattatott édes csókjával.
Alig tudtam eltolni magam tőle, mert annyira elkábított. Lassan hátráltunk, majd egyre beljebb a lakásba. A hálószobát is áttörtük, majd lefektetett az ágyra.
- Kérlek, Lo! – nézett könyörgőn a szemembe. – Engedd, hogy boldoggá tegyelek! Annyira szeretlek! – suttogta, miközben már felettem könyökölt.
- Oh, Ashton! – sóhajtottam. – Nem bánom, de ugye nem itt akarsz megállni? – kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.
- Dehogy is – nevetett. – Biztos, hogy akarod?
- Igen. Veled akarom – bólintottam magabiztosan.
Régóta vártam erre a percre, de sosem vallottam be magamnak.
Lassan elkezdett a számtól lejjebb haladni, útját pedig nedves csókokkal jelölte. A állam után a nyakamat kezdte puszilgatni, ahol megszívta a vékony bőrt. Erre halkan nyögésekkel reagáltam. A mellem feletti részen is végigpuszilt, de rajtam még mindig póló volt.
- Ezen könnyen segíthetünk – jelentettem ki, amikor Ashton kérdő tekintettel vizslatta a felsőmet. Alsó ajkamba haraptam, jelezvén, hogy folytathatja.
Rápuszilt mindkét mellbimbóra, majd az egyiket szívni kezdte, a másikat pedig a kezével kényeztette. Ösztönösen beletúrtam a göndör tincseibe, amire olyan erőset szívott, hogy felsikoltottam.
A mell alatti részt is végighintette nedves csókjaival, majd lenyalt végig, a medencecsontomig.
Leszenvedtem a nadrágomat, és félredobtam. Ashton megsimított bugyin keresztül, majd csókokkal halmozta el azt a részt.
- Folytassam? – nézett fel rám.
- Igen...kérlek! – nyögtem.
Óvatosan félrehúzta a bugyimat, benyálazta ujját, és belémvezette azt. Jóleső nyögés hagyta el a számat, mire belémnyomta a másikat. Lassan pumpálni kezdett.
Amikor az én részem következett, kissé elbizonytalanodtam. Évek ide vagy oda, van, amit még én sem tapasztaltam, és ezt Ashton pontosan tudta, így amikor felpillantottam rá, azonnal megnyugtatott:
- Ha nem akarod, akkor nem kell – nézett a szemembe. Nyugodtságot árasztott.
- Nem haragszol?
- Dehogy. Majd máskor – legyintett, majd levette a nadrágját. – Egyébként is felizgattál... – suttogta a fülembe kéjjel teli hangon. Lehellete a nyakamat súrolta, amitől libabőrös lettem. Gyorsan levette az alsónadrágját is, mire elémtárult a meredező férfiassága. – Készen állsz? – nézett a szemembe egy utolsó megerősítést várva.
- Igen – sóhajtottam.
- Még meggondolhatod magad. – Ashton nagy kezeivel az arcomat simogatta.
- Nem akarom meggondolni magamat – ráztam a fejemet.
Belémnyomta magát, de nem tudott teljesen belémjönni.
- Szűk vagy – suttogta.
- Oké, akkor tegyünk ellene – mondtam, majd megfordultunk, így felülre kerültem.
Ahhoz képest, hogy első alkalom volt, nem éreztem azt, hogx tudatlan vagyok. Az adrenalin miatt annyira magabiztos voltam, hogy azonnal át akartam venni az irányítást.
Nem tétováztam, fokozatosan gyorsulva mozogtam, amikor bekövetkezett az éles fájdalom, ami miatt felüvöltöttem. Kezeimet Ashton izmos mellkasába vájtam, és minden erőm tovaszállt abban a pillanatban. A pirosló folyadék láttán kicsit megijedtem, de már nem volt erőm kiálltani. Gyöngén omlottam rá Ashton mellkasára, és hallgattam, ahogy szuszog. Nem húzódott ki belőlem.
- Fáj? – simogatta a hátamat. Válaszként csak bólintottam egyet. – Gyere. – Felült, és a karjaiba vett, majd elvitt a fürdőszobába.
Lerakott, majd beálltunk a zuhany alá. Elkezdtem mosakodni, mire megragadta a derekamat, és elkezdte puszilgatni a nyakamat.
Elgyengülve álltam, Ashton pedig elkezdett megmosni. A nyakamtól haladt teljesen lefele, néhol el-elidőzött. Óvatos volt, nem élt vissza a helyzettel, pedig láttam rajta, hogy legszívesebben azonnal leteperne itt és most.
A térdem remegett, alig bírtam megállni, de Ashton megtartott. Amikor végeztünk, körém tekert egy törülközőt, és kivitt az ágyhoz.
- Köszönöm Ashton – suttogtam, aztán nyomban álomba is merültem.