𝗩𝗘𝗡𝗢𝗠𝗢𝗨𝗦 𝗟𝗢𝗩𝗘ˢʰ ✓

47

A SZÖRNY KEZE EGÉSZEN ADDIG NYÚJT EL AHOL MI NÉGYEN BÚJKÁLTUNK.KINTRŐL JÖTT EGY HANGOS PUFFANÁS, AMI LÁTSZÓLAG JOBBAN ÉRDEKELTE MINT MI ÍGY ITT VOLT A TÖKÉLETES ALKALOM, HOGY ELMENJÜNK.
-most-mondtam suttogva és mind a négyen elkezdtünk szaladni a kijárat felé.

Előttük mentem, hogy ha van valami időben tudjak szólni hogy menjünk vissza még mielőtt meglátja Billy Tizit.Éppen csak kijutottunk viszont egyből megpillantottam Billyt.
-vissza, menjetek vissza-néztem hármukra és elindultak vissza én meg utánuk, megnyomtam a gombot hogy becsukodjon a rács viszont nem mentem be az épületbe, kell valaki figyelemelterelésnek is.
Mint gondoltam Billy át jutott a rácson és ahogy ő közeledett én is mentem hozzá
-lám,lám Henderson-állt meg előttem pár centivel-mivan bezárt a körmös?vagy nem volt már puha Harrington ágya?
-az fontosabb hogy a barátom életben legyen és ne ölje meg valami pszichopata!-itt kaptam tőle egy pofont
-minek neveztél?
-jól hallottad-kezdtem el távolodni-sőt rólad tényleg el lehet mondani,hogy az apádra ütöttél
-most halott vagy,Henderson!-gyorsított fel én pedig futni kezdtem befelé.Minden létező ajtót rácsaptam.Viszont az egyik folyosón utolért.Megragadta copfomat és úgy húzott magához, utána pedig nyakamat szorította.
-na ide figyelj, ribanc-suttogta fülembe-ha azt akarod,hogy a kis pasid és testvéred életben maradjon nem állsz az utamba-erősebben szorította nyakamat-értve?-viszont válaszomat már meg sem várta hanem neki lökött erősen a falnak
-ro-rohadj meg-mondtam felnézve a fiúra
-majd a hullád fog-itt oldalra nézett egy pillanatra-el ne mozdulj!-nézett vissza rám.Az egészből leginkább csak Max és Tizi hangját tudtam kivenni majd hirtelen minden elcsendesedett.Billy visszajött hozzám és felkapott a vállára, nem volt erőm ellenkezni.Vissza értünk a plázába ahol engem is és Tizit is a földre dobott.
-és te szépen innen fogod végignézni ahogy Tizi meghal-gugolt le hozzám-aztán jönnek a többiek, legalábbis Harrington biztos-türte hajamat fülem mögé-és végül te-állt fel és oda sétált Tizihez.Neki is mondott valamit azt viszont nem tudtam már kivenni.Hevesen véve a levegőt néztem a lányt, majd pillanatok múlva az agynyúzó jelent meg.Tizi arcán láttam a félelmet,nagy nehezen térdre ereszkedtem viszont ilyenkor egy nagy és fényes villanásra lettem figyelmes ami telibe találta a szörnyet, ezt pedig még több ugyanilyen villanás követte.Ezt jó alkalomnak találtam arra, hogy Tizit el hozzam onnan.A lány már alapból kúszott felém.Még mielőtt olyan távolságba lett volna,hogy könnyen magamhoz tudtam volna húzni Billy megragadta a lábát és vissza húzta.Majd oda jött hozzám és nyakamra szorított-ne állj az utunkba-lökött le erősen a földre és vissza ment Tizihez akit lefogott.

-két méter,azt mondtad neki hogy két méteres volt a hullám-mondta Tizi-oda futottál a parton,voltak sirályok,kalapot hordott,kék masni volt rajta,hosszú ruha rajta kék és vörös virágokkal,sárga szandálja volt homok borította,olyan csinos volt-itt szünetet tartott-tényleg nagyon csinos volt, és te?te boldog voltál!-fejezte be szipogva.Felültem és néztem az előttem lévő jelenetet.Billy egyszer csak felállt,pont Tizi elé.A szörny éppen készült a lányt megtámadni, de Billy megállította így őt támadta meg.Visszafolytott lélegzettel néztem, majd oldalra fordítottam fejemet ahol Maxet pillantottam meg.Az egészben ez volt a legrosszabb talán,hogy Max szeme láttára ölték meg a bátyját.Az agynyúzó egyszer csak elkezdett haldokolni, ami azt jelentette hogy be zárták a kaput.Nagy nehezen álltam csak fel a földről és oda bicegtem Maxhez aki éppen Billy holtteste fölött térdelt és beszélt hozzá.
-gyere ide-öleltem magamhoz a lányt aki karjaimban egyből elsírta magát-semmi baj,semmi baj-simogattam a hátát és hajába pusziltam-nincsen semmi baj-öleltem magamhoz szorosan.

Az egyik mentős kocsiban ültem.Már ellátták a sebeimet.Magam elé néztem mikor megláttam Szövet.Felálltam majd oda bicegtem hozzá és szorosan megöleltem
-itt vagyok,nincs semmi baj-mondta halkan és vállamra puszilt-egy hős vagy tudod?
-nem én mentettem meg a világot..
-nem csak ettől lehetsz hős-rázta meg fejét-a srácokat,főleg Tizit te védted meg, hidd el a közeledben nem féltek annyira..-erre picit elmosolyodtam
-Steve..-vettem egy mély levegőt-imádlak tudod?-nevettem el magamat
-tudom-mosolygott büszkén
-át gondoltam a kérdésedet..
-melyik kérdésemet?
-hogy hozzád megyek-e-mondtam egy kis csend után
-és?-vonta fel szemöldökét
-és igent mondok rá-Steve egy ideig csak nézett majd egy hosszú csókot nyomott ajkaimra
-szeretlek-mondta suttogva
-én is szeretlek téged!-öleltem meg szorosan.
Mostmár nem érdekel, hogy milyen baj fog még jönni a jövőben.Az a lényeg hogy vele legyek és akkor tudom,hogy semmi bajom nem lesz.