𝗩𝗘𝗡𝗢𝗠𝗢𝗨𝗦 𝗟𝗢𝗩𝗘ˢʰ ✓

49

-BIZTOSAN NEM-JELENTETTE KI EDDIE ENGEM NÉZVE
-mondtam-néztem rá Dustinra
-de Eddie te kértél beugrót!mi találtunk neked-mondta az öcsém
-Davina Hendersont!-állt fel és közelebb jött hozzám
-már inkább a Harringtont használom-néztem szemébe
-Hawkins királynője megszólalt-nevetett fel-és mégis mit tudna a ő a Dungeons and Dragonsról?
-lényegében ő tanított meg minket játszani-mondta Mike
-azután,hogy a fél iskolát leszopta vagy még előtte volt rá ideje?-vonta fel szemöldökét
-azta Munson..te is ilyen mélyre tudtál süllyedni?-léptem közelebb hozzá
-egyáltalán mi a rangod?ötös szintű kobold?-erre mindenki nevetni kezdett kivéve a mögöttem álló két fiú.Még egy lépést tettem Eddie felé
-háromszázas szintű boszorkány,a nevem azúr boszorkány és a varázserőmmel minden ellenséget ketté szedek,kést állítok beléjük és addig nem is hagyom abba amíg be nem hódolnak előttem és utána őket is megölöm-mondtam végig a szemébe nézve-szóval most elkezdünk játszani vagy tovább beszélgetünk mintha anyukád könyvklubjába lennénk?-itt pár perc csend volt majd Eddie kinyújtotta felém a kezét
-üdv a pokol tüzében!-mondta majd egy elégedett mosollyal kezet ráztam vele és kezdődhetett a játék.

-szünetet kérünk-szólalt meg Jeff
-nem rosszból mondom,de vissza kéne vonulnunk-mondta Jeff
-nem fogunk vissza vonulni-jelentettem ki
-ketten maradtak a csapatból,nem tudjuk legyőzni a vecnat!
-igaza van-szólt közbe Eddie-nem szégyen elfutni,nem kell hősködni-mondta minket nézve
-egy pillanat-mondta Dustin majd vissza fordult hozzánk
-csak rajtatok múlik, ti maradtatok ketten-mondta Mike-mennyi életetek van összesen?
-tizenkettő-mondtuk egyszerre
-döntsétek el!-Dustinnal egymásra néztünk majd bólintottunk
-Hendersonék nem futamodnak meg!-jelentette ki Dustin-csináljuk a pacsinkat
-mint mindig-bólintottam egyet (ide valami olyat képzeljetek el mint amit a pókemberben csinált Peter és Ned).
Először Dustin dobott viszont az nem sikerült
-menni fog,Davina-mosolygott rám Dustin
-tudom,hogy menni fog-vettem kezembe a dobókockát és eldobtam.Mindannyian a kockát figyeltük és szurkoltunk,hogy olyanra érjen amivel nyerhetünk.Pillanatok múlva a kocka megállt a húszason ami azt jelentette,hogy nyertünk.A fiúk ujjongásba törtek ki, Eddie meg oda sétált hozzám
-itt a póló-nyomtam kezembe szemembe nézve-egy élmény volt,azúr boszorkány
-veled is,Munson-mosolyogtam a fiúra.

Azt hittem még Steve előtt haza érek,de nem így lett.
-miért voltál ma orvosnál?-kérdezte amint a nappaliba mentem
-csak..csak mert kellett-raktam le táskámat
-Davina..-sétált oda hozzám-nekem mindent elmondhatsz,tudod?
-e-ez nem olyan egyszerű Steve-ráztam meg fejemet és már most azt éreztem,hogy elsírom magamat.Arcomat tenyere közé fogta és mélyen szemembe nézett
-mond el kérlek-mondta nyugodt hangon
-én..én e-elvetettem a..a gyerekünket-mondtam ki nagy nehezen-kérlek ne haragudj rám,é-én csak nem álltam erre készen-tört ki belőlem a sírás-kérlek ne utálj
-hercegnőm-ölelt magához szorosan és hajamba puszilt-nem utállak, magamra haragszom mert úgy érezted hogy egy ilyet nem mondhatsz el nekem-simogatta hátamat-megértem,jó?
-ne-nem tartasz gyilkosnak?-kérdeztem halkan
-nem, dehogyis-mondta-ki mondta ezt?
-mindenki más a kórházba..meghallották és hallottam hogy arról beszélnek,hogy milyen egy szörnyű ember vagyok én csak nem éreztem úgy,hogy..hogy jó helye lenne itt,kevés a pénzünk és..
-jó,jó elég-szólt közbe-nem haragszom rád,neked se kéne haragudnod magadra!azok az emberek meg nem is ismernek téged,nem kéne számítania hogy mit gondolnak-tolt el egy kicsit magától-ne sírj ilyen rohadékok miatt-törölte le könnyeimet-szeretlek és ezen semmi nem változtat!
-én is szeretlek-mondtam egy apró mosollyal
-te feküdj le az ágyba én majd hozok neked valami vacsorát-tolt a hálószobába, az ágyra ültem Steve pedig be takart majd indult vissza
-Steve-szóltam utána
-igen?-nézett vissza rám
-nagyon szeretlek,tudod?
-tudom-nevette el magát-ne mozdulj mindjárt jövök-csukta be az ajtót.
Mivel érdemeltem ki őt?