Új osztálytárs /SzJG ff./

15.

A szünet első napja, nem úgy alakult ahogy még tegnap reggel terveztem.
Délelőtt tíz órakor lementem a konyhába anyuék már rég elmentek dolgozni így egyedül voltam otthon. Szerencsémre volt otthon pékáru így a reggeli kávém mellé azt ettem meg.

Mikor végeztem a reggelivel megmostam a fogam és kifésültem a kócot a hajamból, a szemem alatti táskákra inkább rá se hederítettem.
Gyors felöltöztem ami egy piros kötött pulcsiból és egy fekete farmerből állt. Miután végeztem bezártam a házunkat és eltökélten elindultam, hogy bocsánatot kérjek.

Rengeteget gondolkoztam mit kellene mondanom, de végül semmit sem találtam ki, majd jön magától.

Mikor oda értem, becsengettem és már az összeesküvés elméletek mentek a fejembe.
Mert mi van ha...

"-Jó napot! Cortez itt van? - kérdeztem a nagyijától.
-Nem és nagyot csalódtam benned.. Már vissza is utazott, te miattad most nem láthatom jó ideig az unokámat.."

És hogy ha...

"-Jó napot, Cortez? - köszöntem
-Szervusz Reni... Sajnálom de nem kiváncsi rád többett... - válaszolt csalódóttan."

Mi történne ha...

"-Szia.. - köszöntem halkan - beszélhe.. - nem tudtam befejezni, mert rám csapta az ajtót."

A következő elméletemre már nem volt lehetőségem, mert nyitódott az ajtó és Cortez nagyija állt előttem.

-Jó napot! - eröltettem egy mosolyt magamra.

-Szervusz Reni! Tegnap hallotam Zsoltiék garázsába voltatok. - mosolygott - Biztos örültél hogy egy nappal tovább látod Cortez.- hirtelen lesokkoltam de rá jöttem, hogy valószínűleg Cortez nem zaklatta fel ezzel a nagyiját.

-Igen. - mosolyogtam - Fent van?

-Ez egyértelmű még bőven alszik pedig már egy óra híján dél van! - rázta meg a fejét - nyugodtan menj fel aludt már eleget. - nevetett fel. Mielőtt elindultam volna a lépcső irányából hangok jöttek.

Cortez volt az. Francba...

-Jó reggelt nagyi! - köszönt Cortez de engem még nem látott meg, mert egyszerre a konyhába ment.

-Jó reggelt mi?! Más már órák óta fent van, a barátnőd is itt van már. - erre a mondatra Cortez félrenyelt és elkezdett köhögni - Na ne szerencsétlenkedj, menjetek nyugodtan fel én elmegyek boltba hozzak valamit?

-Nem kell semmi - válaszolta Cortez.

-Rendben Sziasztok! -köszönt el.

-Szia, nagyi! Viszlát! - köszöntünk el és mikor bezáródott az ajtó beállt a kínos csend.

-Nem mondtam el neki.. - szólalt meg két perc után.

-Azt sejtettem, túlságosan boldog volt. - néztem a padlót, és újra nem beszéltünk úgy 5 percig.

Az egyik lábamról a másikra álva vártam, hogy megszólaljon de nem történt meg. Egyszerűen nem tudtam mit mondani nem jött ki egy szó se a számon azon kívűl, hogy:

-Azt hiszem én most megyek nem is tudom egyátalán miért jöttem el... - fordultam az ajtó irányában - Szia... - mosolyogtam szomoruan és bezártam az ajtót....