14.

196 7 5
                                    

Mikor haza indultam nem tudtam eldönteni hogy dühös vagy szomorú érzéseim vannak az egész nap hatására.

Az utcánkba befodulva siettem is haza, de hiába.

-Reni! - huzott vissza Noel. - Beszéljük meg!

-Nem nincs itt mit meg beszélni! Egyszerűen undorodom tőled! A videlkedésedtől, mire volt ez jó neked?! Már fél éve vártam erre, hogy lássam azt a személyt akit szeretek! Fél éve! Túl sok mindenen mentünk már keresztül még elödted is! Hogy lehet ilyen gyerekes felfogásod?! Gyűlöllek! - indultam el a házunk felé de vissza huzott, de mielőtt bármit is mondhatott volna megpofoztam.

Már a szobámban voltam és éppen a legnagyobb önsajnáltatásom közepette, kopogás hallatszott az ajtómon.

-Ki az? - szólaltam meg unottan.

-Az aki most helyre ráz téged! Ide figyelj Renáta, hallottam mi történt. Ugye most nem  hiszed hogy te vagy az áldozat?! Te ugyan olyan hibás vagy! - már éppen válaszra nyitottam volna a szám, de folytatta - El se kezd itt most nincs igazad ha fordított helyzet lett volna akkor meg Ádám lett volna a hibás és te az áldozat?!  Gondolkozz! Nem tudlak sajnálni, itt te szintúgy hibás vagy mint a szomszédod!

Igazából Kinga ezután még maradt egy keveset beszélgetni erről, és hiába éreztem azt, hogy mindenki ellenem fordul igazuk van, egy olyan személyt csaltam meg aki nem érdemelte meg hiszen megbíztunk egymásban. Ő is teljesen, én pedig elronottam.

Este miután lefürödtem elterveztem, hogy másnap bocsánatot kérek Corteztől hiszen nem érdemelte meg egyátalán amit tettem.

Két órás forgolódás után sikerült valamennyire elaludnom...

Sziasztok rengeteg rengeteg kihagyás után újra bele csöppentem a wattpad világába, úgyhogy ígyekszek napi szinten írni egy egy részt mindig. ^-^

Új osztálytárs /SzJG ff./ Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang