Új osztálytárs /SzJG ff./

13.

Mikor oda értem Zsoltiékhoz bekopogtam.

-Ren.. tudod hogy nincs harag de most menj el. - nyitott ajtót Ricsi.

-Nem és nem! Legalább te higyj nekem légyszi én nem csináltam semmit! Ez egy félre értés. Nem szeretem.. - mentegetőztem de hiába.

-Sajnálom.. - mondta majd kezdte becsukni az ajtót mire gyorsan bementem mellette.

-Ren! Figyelj már nem akar veled beszélni! - húzott vissza a karomnál fogva, de én elindultam újra és ő megint vissza húzott.- Ha kell holnap reggelig ezt csinálom. - vonta meg a vállát.

-Ha kell akkor holnap reggelig próbálkozom. - áltam meg vele szemben. Már egy öt perce próbálkoztam persze hiába, mikor Zsolti hangját hallottam meg.

-Mi lesz már! Öt forintosokat számolsz, hogy kifizesd a pizzát?!- jött oda és mikor meglátta, hogy ott vagyok folytatta tovább a mondandóját - Ugye tudod, hogy látni se akar?

-Ez komoly? Hagyjatok már én csak beszélni szeretnék vele! - és mikor Ricsi már nem fogta a kezem elkezdtem rohanni a házba a garázshoz. Szerencsére oda értem, mikor megláttam akkor épp a szakadt kanapén ült és rám se nézett.

-Szia.. - nagyon halkan beszéltem és lassan is - nekem semmit sem jelentett, sőt.. sosem jelentett ő nekem semmit. Csak egy szomszéd.

-Szerintem én sem megyek át csókolgatni a szomszédot. - gúnyolódott. Szörnyen kinzott a bűntudat mert én nem akartam, hogy ez legyen. Lassan oda sétáltam és leültem mellé.

-Sajnálom.. sosem vernélek át.. ha amit láttál igaz lenne akkor azt tudnád, de.. ez nem igaz. - Folyamatosan felfelé pislogtam mert a sírás újra kerüldözött. Nem válaszolt. Egyik pillanatról a folytogató bűntudat már nem csalódottságot és szomorúságot árasztott hanem végtelen dühöt.

-Engem ez már nem érdekel, én elmentem. - állt fel.

-Persze menj el! Ki mondta, hogy egy nappal előbb gyere?! Ez részben a te hibád is! - álltam fel mikor már az ajtót nyitotta ki.

-Az én hibám?! Mégis, hogy a francba számoltad ezt ki?! - fordult vissza.

-Ha csak holnap jöttél volna reggel akkor ez mind nem lenne!

-Ha holnap jövök akkor az ágyban talállak titeket!

-Te azt..! Te azt hiszed, hogy én bárki kedve szerint..! Ez most már sok volt! Elegem van belőled! - szavakat nem találtam  arra amit mondott. Elkezdtem kifelé sétálni.

-Persze! Menj csak az új pasid majd megvigasztal! - mondott búcsút.

-Egy elviselhetettlen bunkó lettél Amerika! - fordítottam hátat neki és elmentem.