Bezárva

2.

Másnap reggel felkeltem, reggeliztem, fogat mostam és egy kis smink (szempillaspirál, szájfény) és már kész is vagyok. Igen, ma már rendesen elkészültem, hiszen újra megjött az életkedvem, szüleim legnagyobb örömére. Sose gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy barátnőm, azt pedig, hogy hazakísér a szerelmem azt végképp nem! Annyira boldog voltam, hogy el is felejtettem, hogy hétfő van, és nem sokára jön Margaret Ryan, a magántanárom. Gyorsan előszedtem a könyveket, füzeteket és már csengettek is.Beengedtem a tanárt, és már el is kezdtük az órákat. 8-13ig tanultunk utánna kikisértem (mármint ugye csak a bejárati ajtóig) és rendeltem kaját mivel,anya se apa nem volt itthon és nem volt kedvem főzni. Pár perc múlva meg is jött a mekis rendelésem. Felmentem a szobámba kiültem az ablakpárkányra és ott ettem, mivel 14:00 volt, és ilyenkor jönnek haza a suliból Aváék, és látni akartam Masont, mivel tegnap is ilyenkor láttam. Ültem az ablakpárkányon és ettem, amikor megpillantottam Masont. A haja a nap miatt világosabbnak tűnt és szemei csillogtak, gyönyörű. Nem is értem ez a tökéletes srác miért kísért haza engem tegnap. Miután megettem a kaját, kidobtam a szemetet, majd a csengőre lettem figyelmes. Gyorsan ki is nyiottam az ajtót és beengedtem Avát.

-Sziaa-köszöntöttem egy öleléssel
-Szia..-köszönt vissza
-Valami baj van?-kérdezem aggódva
-Figyelj... menjünk fel és elmesélem...-mondja
-Oké, menjünk!-mondom, és felsietünk a lépcsőn
-Szóvaal?-kérdezem miután felérünk a szobámba
-Hát az van, hogy van a suliban egy nagyon gonosz lány, Samantha Brown, és ő nagyon utál téged..-mondja majd közbe szólok
-Mivan, de nem is ismer!-háborodok fel
-Tudom, de hagyd, hogy befejezzem-mondja
-Oké, bocsi-mondom
-Szóval ugye nagyon utál, és szerelmes Masonbe, és..-mondja de megint közbe szólok
-Mii?Nem baj Mason biztos nem szereti, ha ilyen gonosz, Mason kedves, és tegnap is olyan aranyos volt mikor hazakísért biztos nem jönne össze vele, ha az a Samantha hazugságokat állít rólam!-fakadok ki
-Hát pont erről akarok beszélni, szóval légyszi figyelj és ne szólj megint közbe - erre csak bólintok- szoval Samantha szerelmes Masonbe, és tegnap amikor láttad az ablakból akkor épp Samantháékhoz tartott, mert a pataknál felelsz vagy merszeztek és Samantha azt mondta Masonnek, hogy ha valamikor kijössz a házból kísérjen haza, hogy azt hidd ,hogy érez valamit irántad, és mind rajtad röhögtek ma a suliban -mondja mire totálisna leblokkolok- Nyugii, ne törődj velük, nem érdemlik meg, minden rendben lesz !-nyugtat Ava
-De...de miért, nem ez nem igaz, Mason biztos nem tenne ilyet-védem rögtön
-Emily nagyon sajnálom, de pedig így történt, és nem hazudok!-mondja, erre kifakad belőlem a sírás
-Nem hiszem el!Hogy tehet ilyet!-mondom dadogva, sírva
-Ne sírj Mason és Samantha is egy seggarc, nem kell velük törődni na de most gyere mert még most jönnek, és nem akarom hogy így lássanak - húz el az ablakból
Miután Mason elment már csak Samantha maradt így visszaültünk az ablakpárkányra és próbáltam nem sírni.
-Hogy néz ki Samantha?-kérdezem szipogva
-Nézd, ott van!-mutat Ava egy szőke, túlsminkelt, hosszú hajú, magas, vihorászó lányra
-Nagyon szép....-jegyzem meg
-Dehogyis, agyon van sminkelve, te sokkal szebb vagy!!-bíztat Ava, mire megölelem
-Te vagy a legjobb barátnő!-mondom
-Nem, mert te vagy!-mondja majd elnevetjük magunkat
-Na, de nekem mostmár mennem kell,várnak otthon -mondja
-Rendben, este át megyek, oké?-kérdezem
-Okéss-ölel meg, majd elmegy.

Ezután felmegyek a szobába és kiülök az ablakpárkányra, és felfogom a történteket...hangos zokogásba kezdek. Könnyes szemekkel, homályosan látva nézek ki az ablakon, ahol megpillantom Masont, aki engem néz. Megtörlöm a szemem, hogy jobban lássam, de tényleg engem néz, gyorsan elfordulok és leszállok az ablakpárkányról és bebújok az ágyba, majd sírok. Egyszercsak megszólal a csengő, úgyhogy felpattanok, megtörlöm a szemem, és lemegyek, majd kinyitom az ajtót....
És ami ezután történt teljesen lesokkolt...Mason áll az ajtóba
-Szia, beengedsz?-kérdezi
-Nem, menj innen!-mondom majd zárnám be az ajtót de nem engedi
-Engedj be, hadd magyarázzam el kérlek!-mondja majd beengedem
-Szóval gondolom tudsz a felelsz vagy merszről...-mondja
-Igen-mondom mérgesen, szúrós szemekkel
-Figyelj nem fogok hazudni tényleg azért kérdeztem meg, hogy hazakisérjelek-e mivel mertem és ezt mondta Samantha, de miután beszélgettünk tényleg jól éreztem veled magamat, és mostmár biztos nem fogadásból késérnélek haza..Szóval kérlek bocsáss meg-mondja, de nem tudtam válaszolni mert egy rikácsoló hang kintről ordít
-Mason babaa!Hol vagyyy??-nyávogja Samantha
-Öhm most mennem kell, neharagudj, de majd még remélem beszélünk..-mondja majd kimegy
Ezután gyorsan felmentem a szobámba és felhívtam Avát, akinek mindent elmeséltem.
Először mérges volt, hogy beengedtem ezek után, de utána ő is megértette miért tettem...A gondolataimat a csengő szakította félbe, lementem és kinyitottam az ajtót.

-Szia anya!
-Szia édesem! Milyen volt a napod?
-Hát...jó -mondom egy kis gondolkodás után
-Na annak örülök!Éhes vagy?-kérdi
-Igeen!-válaszolom rögtön
-Na akkor főzök valamit, apa is nemsokára hazaér
-Ilyen korán?-kérdem
-Igen, ma előbb végez
-Ja, oké, segítsek?-kérdem anyát
-Hát ami azt illeti...
-Oké, segítek!-mondom
Ebéd után felmentem a szobába és olvastam, majd megcsörrent a mobilom. Egy ismeretlen szám...általában nem szoktam felvenni, de most hogy már vagy egy barátnőm gondoltam lehet a tesója telefonján hív, mert lemerült, ilyen és ehhez hasonló elméleteket szőttem amikor eszembe jutott, hogy fel is kéne venni a telefont.

-Haló, Emily Wilson vagyok, kivel beszélek?
-Szia!-köszön bele egy ismerős hang
-Ki az?-kérdezem
-Samantha Brown vagyok-a név hallatán kirázott a hideg, mit akar tőlem??
-És mit akarsz?-kérdezem flegmán- Talán egy új pletykát akarsz kitalálni rólam?
-Jaj de vicces vagy Emily!-mondja nevetve-Tudod, hogy én ilyet sose tennék!- kacag tovább
-Hát persze!-hamis mosolyra húzom a szám
-De valamit meg kell, hogy beszéljünk!- váltja komolyra a témát
-Na és még is mit?-kérdezem szemforgatva
-Tudom, hogy nálad volt Mason, és most jól figyelj, ha mégegyszer meglátom,hogy együtt vagytok, azt nagyon megbánod, és én a helyedben nagyon is komolyan venném!
-Ez most csak vicc, ugye?-nevetem el magam, majd kinyomom.
Időközben besötétedik, szóval át is ugrottam Avához.
-Sziaa bestiee!-köszönt
-Sziaa!-köszönök vissza-Valamit elkell mesélnem!
-Naa mond!
Majd elmeséltem neki mindent amit Samantha mondott
-Hát ez totál nem normális!-akad ki Ava
-Tudom, de nyugi tuti csak be akar ijezteni, meg most komolyan, ki ő hogy parancsoljon nekem?-nevetem el magam
-Hát...figyu Emily, Samanthával tényleg nem érdemes viccelni-mondja Ava
-Jaj mert mi lesz?Én nem félek tőle.-jelentem ki- Na de mostmár mennem kell,sziaa-ölelem át barátnőm

Nem értem Avát. Mi az, hogy nem érdemes viccelni Samanthával? Ki ő, hogy féljek tőle?Nem, én biztos nem fogok félni tőle.

Kiérek a kapuhoz de meglátom Masont
-Szia!-köszönök oda neki
-Szia Emily!Mi járatban erre?
-Csak Avához jöttem, de már megyek is
-Ja értem.Szeretnéd, hogy haza kísérjelek?-kacsint
-Öhm...-el pirulok- inkább ne-gondolom át a történteket
-Hát te tudod-mondja majd bemegy a házba
Miután hazaérek leülök vacsizni, majd felmegyek a szobámba, és tanulnék amikor valaki hív....Samantha

Sziasztok!<33Bocsánat a hibákért! Remélem tetszik ez a rész is, ha igen csillag!❤️ És ha van kedved írd le kommentben a véleményedet,tanácsodat! Nemsokára hozom a kövi részt^^