Bezárva

7.

Az előző rész tartalmából:
„-Köszönöm szívem!-mondja majd kimegy“

*Másnap*

-Anya, már lement a nap, elmehetek kicsit a patakhoz sétálni?-kérdeztem, majd bevetettem a jól bevált boci szemeket
-Oké, menj csak, de ne legyél sokáig, és nagyon vigyázz magadra!-mondta aggódva
-Oké, szia!-köszöntem el
-Ha bármi van hívj!-kiáltotta utánam, de már becsaptam az ajtót

El indultam a patak felé, ami a házunktól balra lévő park után következett. Egy hónapja még nem gondoltam volna,hogy kimerek jönni egyedül ide, hisz féltem hogy találkozok valakivel, de amióta megjelent az életemben Ava és Mason, azóta egy csomó új barátom lett a városból és már nincs mitől félnem.
Kiskorom óta nézem az ablakból az iskolából sietősen lépkedő gyerekeket akik a patakhoz tartottak. Mindig azt kivántam, bárcsak velük mehetnék. Este mehettem volna, de féltem.
Féltem, hogy mit fognak szólni hozzám az emberek. De mára már semmi ilyen nincs. Néha még álmodozok milyen jó lenne a napon, napraforgó között szaladgálni, játszani mint a többi gyerek. De ez már csak egy álom marad .

Miután odaértem a patakhoz leültem egy farönkre és csak bámultam. Bámultam a patakot, a fákat, míg nem egy hang a hátam mögül meg nem szólított.
-Hát te?-kérdezi Mason
-Gondoltam kijövök egy kicsit a patakhoz,hisz már úgyis lement a nap.
-Értem, de jó hogy találkoztunk.-jön közelebb majd megcsókol
-Igen-mosolygok rá majd ajkaimat ismét puha ajkaira helyezem
-Szeretlek baba -mormolja ajkaimra
-Én is Mason-mosolygok rá

*4 óra múlva*
-Emily, már kezd világosodni!
-Jaj észre se vettem, nagyon elbeszélgettük az időt!Anya is egy csomószor hívott!
-Haza kell menned, Emily! Méghozzá most!!
-Már nem érünk haza...
-Emily ilyet ne is mondj!Induljunk!-kiáltja Mason, majd felkap az ölébe, hisz én már az ájulás határán vagyok

Egyszercsak elsötétült minden. Nem hallottam semmit, nem is láttam semmit de éreztem hogy élek. Nem éreztem a testrészeimet.Nem tudtam megmozdulni. Utána egyszercsak egy mezőn teremtem, tele napraforgókkal. Csak futottam futottam, majd megpillantottam apát. Veszekedett anyával. Bántotta. Kiabáltak.

-Emily!Dr.John, felkelt!-kiáltja anya Dr.John-nak aki azonnal otr termett
-Minden rendben van Emily?-kérdezi Dr.John
-I..igen -dadogom
-Nyugalom, Mason és Ava is itt van, szóltunk nekik. Mason hozott haza, emlékszel rá Emily?-kérdezu továbbra is a Doktor
-Igen.. emlékszem -válaszolom halkan -Apa hol van?-kérdezem
-Dolgozik! -vágjra rá gyorsan anya..talán túl gyorsan is
-De hát vasárnap van!-mondom
-Be kellett mennie..-válaszolja Anya-Mostmár minden rendben, köszönjük Dr.John a segítséget!-tereli a témát anya

*Miután mind hazamentek,csak anya és én maradtunk*

-Kicsim, mondtam hogy időben érj haza!-mondja anya
-Tudom, csak találkoztam Masonnel és nagyon eltelt az idő, észre sem vettük, hogy már világosodik-magyarázkodom
-Tudom,mondta Mason ,de ez egyre gyakrabban történik és ez már nem mehet így tovább! Mostantól nem mehetsz ki a házból, éjszaka sem!-mondja hatátozottan anya
-M..mii??-dadogom -De hát anya!Végre lettek barátaim, ott van Mason is, aki..-kapkodom a levegőt de anya közbeszól
-Majd meglátogatnak, de te nem mehetsz ki!!-mondja anya majd kimegy a szobából

Azonnal ráírtam Avára:

Én: Ava, van egy kis baj..

Ava💞🤞: Mi a baj Emily?

Én:Anya többet nem engedi hogy kimenjek a házból

Ava💞🤞:Mivan?Najó inkabb hívj fel

Miután felhívtam Avát, mindent elmeséltem,de próbált nyugtatni, hogy attól még találkozhatunk nálam, és igaz ennek örültem, de végre kimehettem a szabadba. Végre láthattam a patakot, és olyan dolgokat tapasztaltam amik másoknak természetes, de nekem nagyon nagy dolog. Nem hagyom, hogy ez annyiban maradjon, én nem!!

Elmeséltem Avának azt is amit álmodtam amikor elvesztettem eszméletemet, de azt mondta hülyeség és ne aggódjak, csak egy álom volt..hát nem tudom

-Liam hol voltál már?Emily újból elájult, itt kellett volna hogy legyél!-hallom anya hangját ahogy apához beszél
-Erről is csak te tehetsz! Mondtam hogy ne engedd ki de te mégis megtetted!-kiabál apa
-Tudod te milyen érzés volt hazudni a lányunknak?Emily nem hülye rá fogj jönni hogy nem dolgozol, főleg nem vasárnap!-kiabál anya, de itt nekem betekt a pohár, lementem hozzájuk, mire mindkettem elhalkuktak
-Kicsim minden rendben?Hazajött apa -próbál kedveskedni anya
-Hol voltál??-kiáltom
apának -Hallottam mindent!-sírok
-Fogd be a szád!-kiabál rám apa
-Hagyd békén őt! -kiáltja anya mire apa pofon csapja
-Ne!Hagyjad!!-próbálom megvédeni anyát, miközben mindketten sírunk
-Takarodj inenn!Eregyj! -kiáltja sírva anya apának
-Jó, elmegyek.. de ezt még nagyon megbánjátok!-kiált vissza az ajtóból apa

Sziasztook!Bocsi, hogy régen volt rész csak táborban voltam, most pedig nyaralok de gondoltam hozok már nektek egy új részt!Remélem tetszik, ha igen vote, és írd meg kommentben a véleményed<3

!HELYESÍRÁS HIBÁK!