Bezárva

8.

Az előző rész tartalmából:
„-Jó, elmegyek.. de ezt még nagyon megbánjátok!-kiált vissza az ajtóból apa“

-Anya, ez meg mi volt?Min vesztetek össze?-kérdezem sírva a szintén síró anyámtól
-Elmesélem, kincsem csak előtte gyere, menjünk fel a szobádba, hisz pihenned kell -mondja szipogva anya
-Oké, m..menjünk-dadogom, majd felmegyünk a szobámba, lefekszek az ágyba, anya pedig leül mellém
-Szóval úgy kezdődött kicsim, hogy apa gyakran elment otthonról és mindig azt mondta hogy dolgozni és én hittem neki. De egynap amikor aludt megcsörrent a telefonja, a főnöke hívta én pedig felvettem. Mondtam, hogy most nem tudom adni Liamet, alszik de mondja el nekem miért hívta és én majd elmondom. Azt mondta, hogy kifogja rúgni Liamet ha nem megy dolgozni mert már egy hónapja nem jár be. Én nem értettem miért mondja hisz én mindig úgy tudtam hogy dolgozni megy. Ezt el is mondtam a főnökének, aki elmondta hogy ez mind hazugság, hisz Liam már egy hónapja nem dolgozik. Nem tudtam ezt hová tenni amikor egyszercsak Liam hátulról tarkón ütött és lerakta a telefont. Megkérdeztem hogy ez meg mi volt és miért nem jár dolgozni, de nem válaszolt a kérdésemre, csak kiabált, hogy miért vettem fel engedély nélkül a telefonját, utána pedig elrohant, de a telefonját itthon felejtette. Egyszercsak jött egy sms valamilyen Abby Gregg-től, amiben az állt hogy mikor ráz már le engem, és megy át hozzá. Nagykn mérges lettem, azonnal felhívtam a lányt, de legnagyobb meglepetésemre, nem Abby vette fel hanem Liam, aki időközben odaért a lányhoz. Elkezdett újra ordibálni velem hogy miért nyúlok a telefonjához. Nem törődtem vele, megkérdeztem, hogy ki ez a lány, és hogy mióta csal meg vele, de nem válaszolt csak annyit mondott, hogy neked ne mondjam el és ha kérdezed mondjam azt hogy dolgozik - mondta el sírva anya
-Te jó ég anya!-sírtam el magam - És ez mikor történt?-kérdezem
-Tegnap, amikor elengedtelek sétálni, ezért mondtam ma azt hogy dolgozik, pedig megint a szeretőjénél volt -mondja el
-Ezt nem hiszem el-sírom újra el magam
-Ne sírj kincsem, minden rendben lesz, ketten is el leszünk-eröltet mosolyt az arcára anya, majd megölel és lemegy

Nem tudtam mit csináljak, csak sírtam és sírtam, egyedül a szobába, majd felhívtam Avát és Masont és mindent elmeséltem nekik. Azonnal átakartak jönni, de megértették, hogy most csak egy kis magányra vágyom.

*2 hét múlva*

-Szia életem!-nyitom ki az ajtó majd megcsókolom Masont
-Szia baba -csókol meg újra
-Ó szia Mason!-köszön anya is aki eddig a nappaliban ült és olvasott
-Jó napot Mrs.Wilson!-köszön vissza kedvesen az én mindenem- Örülök, hogy itt van, hisz lenne egy kérdésem/kérésem -cseveg tovább Mason
-Mondjad csak -teszi el a könyvet anya
-Lesz egy bál a városban, bizonyára hallott róla, és mivel az este lesz és csak éjszaka fog tartani, hisz a neve az éjszakai bál, azt szeretném kérdezni nem a vihetem el magammal a lányát Emilyt- kérdezi meg kedvesen Mason, miközben nekem a torkomban dobog a szivem, hogy hátha megengedi
-Nézd Mason, ez nagyon aranyos ,de az utóbbi eset után én nem szívesen engedem el sehová Emilyt-mondja anya
-Ahj de anyaa naa kérlek-veten be a jól bevált boci szemeket
-Hát nem is tudom.. -gondolkodik anya
-Ebbe a bálba felnőttek is jönnek, ha gondolja eljöhet-próbálja meggyőzni Mason
-Igen tudom, tavaly ott voltam Liammel, de idén nem szívesen mennék ...
-Persze, megértem-mondja aranyosan Mason
-Akkor én mehetek?-kérdezem anyát továbbra is bociszemekkel
-Na jó, de nagyon vigyázz!!-enyhül meg anya
-Kösziii-mondom ujjongva majd Mason nyakába ugrok
-De pontosan mikor is lesz az a bál?-kérdezi anya Masontől
-Holnapután, nyolcra jövök
érte -mondja Mason

*A bál napján*

-Avaa olyan jó, hogy te is jössz a bálba Roberttel-mondom boldogan
-Igeen-ujjong ő is- na de készülődjünk!!

Ava szettje:

Az én szettem:

*Csengetnek*

-Biztosan a fiúk azok, gyere menjünk Emily-húz a lépcső felé barinőm
-Oké-mondom boldogan és már le is siettünk a lépcsőn

Sziasztook<33 Remélem tetszett ez a rész is ha igen votee, és kommentbe írd le hogy mi a véleményed a storyról^^