Bezárva

3.

Az előző rész tartalmából:
„Miután hazaérek leülök vacsizni, majd felmegyek a szobámba, és tanulnék amikor valaki hív....Samantha“

-Ahj mit akar már megint?-gondolom magamban, majd felveszem a telefont
-Szia Samantha, mit akarsz?-forgatom meg a szemem
-Ne csinálj úgy mintha nem tudnád.-mondja komolyan Samantha
-Hát pedig nem tudom, szóval ha akarsz valamit most mond és ne húzd az időt mert különben leteszem.-mondom rezzenéstelen arccal
-Nem megmondtam, hogy nem beszélhetsz Masonnel, és nem lehetsz a közelében??-mordul rám
-Mivan?És minek kéne betartanom amit kérsz?-vágok vissza-Meg amúgyis ő szólított meg, és csak véletlenül találkoztunk, én Avához mentem.
-Ne játszd meg magad, Emily.-nevet ördögien- És tudod mit?Csinálj csak amit akarsz, de ne mond, hogy én nem figyelmeztettelek!-mondja mérgesen, majd lecsapja a telefont.
Hát ez különös volt ... remélem nem lesz Avának igaza...Lehet tényleg nem kéne ujjat húznom Samanthával...De kit érdekel!Miért hallgatnék én rá?Chh

Másnap miután lementek a magánóráim, szokásosan az ablakban ülve vártam Avát az iskolából. Kopogást hallottam, úgyhogy már szaladtam is le a lépcsőn. Kicsit meglepődtem, hogy ilyen korán jött Ava, mivel csak 20 perc múlva lesz vége a sulijának. Kinyitottam az ajtót, de az ajtóban nem Ava állt, hanem....
Samantha!
-Mit akarsz?Menj inenn!-mordulok rögtön rá
-Hát így kell viselkedni egy vendéggel?-kérdezi a kis álszent
-Ha akarsz valamit gyere be, ha pedig nem, akkor csá!-mondom majd már zárnám is be az ajtót amikor megszólal
-Mi van, miért nem beszélhetjük meg itt az ajtóban?-kérdezi úgy mint aki nem tudja
-Samantha tudod jól, hogy nem lehetek a napon!-mondom és rácsapom az ajtót de újra kinyitja
-Jaj ne butáskodj gyere már ki!-mosolyog, majd látom, hogy közben már a többiek is jönnek a suliból, köztük Ava is-Ó itt vannak a többiek-húzza gúnyos mosolyra a száját- Emberek, kiszavaz arra, hogy jöjjön ki Emily?-kiabálja
-Fejezd be, nem megyek!-mondom, de elkezd kifele húzni az ajtón
-Ne, ne fejezd be!-mondom és érzem, ahogy a nap hozzáér a testemhez, elkezd égni, fáj a fejem, kezdek szédülni és márcsak visszhangozva hallom a hangokat
-Mi a fenét művelsz Samantha??-hallom Ava hangját
-Fejezd be, Samantha, kérlek!-mondja Mason
-Mi van már te is vele vagy?-kérdezi Samantha, majd elenged és összeesek

A szobámban ébredek, ott van Anya, Apa, Mason, Ava és Dr.John
-Felkelt!-kiáltja anya, sírva örömében
-Mi történt?-kérdezem fejem fájlalva
-Samantha kivitt a napra, de ne aggódj, mostmár minden rendben!-mondja Ava, majd Dr.John jeget tett a bőrömre, az égés miatt
-Ma és holnap csak feküdjön, jegelje az égéseket és használja a felírtkrémet, helyre fog jönni, de többet ne menjen ki a napra!-mondja Dr.John
-Rendben, köszönjük szépen Dr.John a segítséget!-köszöni meg Apa
-Ez természetes. -mondja az orvos, majd kimegy, anya meg apa pedig kikísérik
-Minden rendben, Emily?-kérdezi Mason
-Igen, mostmár igen-mondom csendesen
-Ez a Samantha, nem normális!-mondja Ava
-De miért csinálta ezt, nem így ismertem-szomorkodik Mason
-Hidd el Mason, te nem ismered még igazán!-mondja Ava
-Azért csinálta, mert beszéltem veled, megfenyegetett, hogy ne beszéljek veled, de tegnap este amiután beszéltünk felhívott, hogy készüljek fel valamire, és hogy ő figyelmeztett-mondtam, de nem vettem észre, hogy már a szüleim is az ajtóban álltak
-Mivan?Ezt nem hiszem el! Akkor ez mind miattam van?Neharagudj Emily!-mondja Mason
-Nem, nem a te hibád.-mondom
-Igaz ez kislányom?Tényleg így történt?-kérdezi Anya
-I..Igen-dadogom
-Hol van ez a Samantha??!!-kérdezi felháborodtan Apa
-Nem tudom-mondom
-De én tudom a telefonszámát!-mondja segítségképpen Ava
-Nem jó, a szülei telefonszáma kéne..-mondja Anya
-Én tudom!-mondja Mason
-Megtudod adni?-kérdezi Apa
-Persze!-feleli Mason, és már üti is be a számot , majd kimegy Apa telefonálni, és Anya is velemegy
-Na nekem mostmár mennem kell, de ha bármi baj van hívj!-mondja Mason
-Igen, nekem is már mennem kell, de rám is számíthatsz!-mondja Ava
-Rendben, köszönöm a segítséget, és hálás vagyok hogy itt voltatok!-mondom
-Semmiség-mondják egyszerre
-Kikísérlek titeket.-mondom, majd már állnék is fel de Ava megállít
-Nem-nem!Dr.John azt mondta, hogy 2 napig csak feküdhetsz ne erőltesd meg magad Emily, kérlek!-mondja Ava
-Jaj ugyanmár csak kikísérlek titeket!-mondom
-Nem, Emily pihenj!-parancsol lágy hangján Mason
-Rendben, akkor sziasztok!-köszönök el tőlük - és mégegyszer köszönök mindent
-Ez természetes!-mondják, majd kimennek a szobából.

Lepihennék egy kicsit, amikor egyszercsak megszólal a mobilom... Samantha

Sziasztok!Bocsi, hogy ez most ilyen rövid rész lett, ha tetszett nyomj és csillagot és írd meg kommentben a véleményed, elég kevesen vote-oltok szóval nem tudom tetszik e ezért nem biztos hogy folytatom... De ha szetetnéd, hogy folytassam írd meg kommentben<33