Bezárva

4.

Az előző rész tartalmából:
„Lepihennék egy kicsit, amikor egyszercsak megszólal a mobilom... Samantha“

Mit akar már megint?Nem volt elég ennyi?Nem fogom fel venni!De várjunk...mi van ha csak bocsánatot szeretne kérni? Nem, Samantha túl makacs ahhoz. De várjunk Apa beszélt a szüleivel, lehet tényleg bocsánatot akar kérni... Ahj jó felveszem

-Szia Samantha-mondom unottan
-Szia Emily...-mondja -bocsánatot szeretnék kérni, kérlek neharagudj-mondja megbánva
-Jó, megbocsájtok, de többet ilyen ne legyen, nagyon csúnya volt ez tőled!-mondom én a kis naiv
-Tudom és megbántam, de ha már úgyis lement a nap, nem jössz ki egy kicsit beszélgetni, itt vagyok előttetek.-mondja
-Hogy mi van?Itt vagy előttünk? Neharagudj de nekem nem szabad felállnom az ágyból még két napig-mondom el neki
-Jaj ugyanmár gyere ki nem lesz semmi ha kicsit kijössz, különben is, már lement a nap-magyarázza
-Hát nem is tudom...-bizonytalanodok el
-Naa kérleek-kérlel
-Ahj jó, de csak egy kicsit!-győz meg
-Oké, gyere várlaak-mondja majd lerakja a telefont

Hát nem is tudom...jó ötlet ez? De ha tényleg megbánta... Jó lemegyek, úgyis lement a nap, nem tehet, ha akar se semmi rosszat

Kimegyek és ott áll az ajtóban

-Na szia-köszönök ismét
-Szia...vagy mondjam inkább hogy viszlát?-mondja majd gúnyos mosolyra húzza a száját
-Mi??-értetlenkedek majd valaki hátulról leragassza a számat és bedobnak egy furgonba....
Samantha beül a furgonba és elindulunk.Csak ő meg én vagyunk. Nagyon félek tőle, kitudja mit csinál velem, amilyen elvetemült akár meg is ölhet.. És várjunk...mivan ha feljön a nap?Ajaj egyre jobban félek. Hová megyünk?Erdők vannak. Mást nem látok a sötétségben.
Aztán eszembe jut valami. A telefonom nálam van! Ránéztem Samanthára de ő a vezetésre koncentrált, én pedig hátul a csomagtartóban minél óvatosabban elővettem a telefonomat. Volt egy üzenetem anyától, gyorsan visszaírtam

Anya❤️: Kislányom, hol vagy az éjszaka közepén??

Én: Anya!Samantha elrabolt egy furgonban vagyok megkötözve, mindjárt elveszi a telefonomat is szerintem, nagyon félek. Nem tudom hova visz. SEGÍTS!

Anya❤️: Te jó ég kislányom!  Ne aggódj, megmentünk!Hívtam a rendőrséget!Azt kérdezik, hogy úton vagytok e még?

Én:Igen, erdők között megyünk el.

Anya❤️:És csak te meg Samantha vagytok a furgonban?

Én:Igen. 

Anya❤️:Milyen szímű a furgon?

Én: Fekete.

És ahogy az utolsó üzenetem megírtam meglátott Samantha gyorsan kitöröltem az üzeneteket, hisz tudtam, hogy anya úgyis látta, és megálltunk. Kiszállt és hátra jött hozzám.

-Te meg mi a fenét csinálsz?-kérdezi de nem tudtam válaszolni mert be volt kötve a szám-Jó, mindegy, add ide a telefont!-mondja majd kiveszi a kezemből. Ahogy látja, hogy "nem írtam semmit" csak berakja a táskájába, és már vissza is ül a volán mögé, és megyünk tovább...Nem tudom mit akar, de egyre ijesztőbb. De legalább anya tudja ez megnyugtat, biztos segíteni fognak, már ott volt a rendőrség. Nyugi Emily jó lesz minden.

Már majdnem felkelt a nap amikor megálltunk egy erdő mellett. Kiszállt Samantha és hátra jött hozzám, és leszedte a számról a kötést.

-Szállj ki!-paracsol rám
-De már felkellt a nap -próbálok meg ellenkezni
-Kit érdekel?Azonnal szállj ki, nem mondom mégegyszer!-ordítja
Nem mertem ellenkezni, kiszálltam majd bevitt az erdőbe. A sok fa miatt nem ért hozzám a nap, szerencsére. Oda mentünk az egyik fához és odakötött.

-Emily, Emily... Mondtam, hogy velem ne húzd ki a gyufát, hát de te makacs voltál, és önfejű, nem hallgattál rám. De én figyelmeztettelek- kacsintott rám
-De nem sajátíthatod ki Masont!-szólok vissza
-Mostmár mindegy hisztis, itt sose fog senki megtalálni, és itt fogsz megdögleni, te rohadék!-ordítja rám, majd beszáll a furgonba és elhajt...

Most mi lesz?Mi van ha tényleg nem találnak meg?Nagyon félek...

Már este volt és még mindig senki sehol... Szerencsére itt árnyék van, így túéltem a napot, de nagyon éhes vagyok, és mivel kivagyok kötve ennivalót se tudok keresni, bár nem hiszem, hogy itt nagyon találtam volna...

Már éjszaka volt amikor hangokat hallottam..lépteket. Nagyon megijedtem, hogy valami vadállat vagy hajléktalan, vagy bárki akivel nem szívesen találkoznék. Egyszercsak megszólaltak.

-Emily, Emily!!-hallottam anyám hangját.Ami miatt ÓRIÁSI kő esett le a szívemről.
-Itt vagyok!Itt vagyok!A fához vagyok kötve! -kiabálom
-Ne aggódj megyünk!-hallottam Mason hangját, ami miatt szívemet melegség töltötte el
-Beszélj még, hogy tudjunk a hang után menni!-hallottam meg Ava hangját is
-Kislányom minden rendben lesz!-szólalt meg apa is
-Itt vagyok gyertek!-kiabáltam, majd lámpákat láttam meg
-Megvan!-kiáltja az egyik rendőr
-Végre, édesem!-borul a nyakamba anya, majd apa, és vegül Ava is. Miközben a rendőrök kikötöztek odajött hozzám Mason és mélyen a szemembe nézett.
-Minden rendben van Emily?-kérdezi aranyos mégis mély, rekedtes hangján.
-Igen-válaszolom majd megfogja a kezem
-Gyere menjünk.-húz fel majd beültünk a kocsiba és hazamentünk, de persze előtte megköszöntük a rendőröknek a segítséget, majd elmondtam hogy merre ment Samantha és miket mondott mielőtt elment. A rendőrök rögtön a nyomába eredtek.

Másnap már komolyabban vettem Dr.John kérését, hogy ne mozogjak, és kenjem, jegeljem az égéseket +mostmár a tegnapi miatt a sebeket is krémeznem kell. Átjött Ava és együtt megebédeltünk a szobámba, amikor egyszercsak kiabálást hallottunk lentről.
-Lányok!Itt van a rendőrség!-kiabálta apa, én és Ava pedig megszeppenten néztünk össze.

Sziasztok! Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is, ha tetszett vote<33 Most 2 hétig nem lesz rész mert táborban leszek, utána pedig nyaraláson, de igyekszek!Kárpótlásul ma 2 részt is kiraktam, és lehet még ma kirakok az 5. Részt is, ha lesz időm!<33 Sziasztok!