Goodbye, New York | enhypen

FEJEZET: 2.

AZ ARANY TIGRIS ESKÜJE

Lehet nem volt a legelőnyösebb, lehet nem kellett volna, de hé, mentségemre szólva egy idegen hapsi mászott az arcomba.

Mit kellett volna tennem?

Sikítanom? Ugyan.

○ ○ ○

-Ez a csaj nem normális! Arcon rúgott!- ordított fel a srác, akinek az orrába térdeltem.

Mint mondtam, mentségemre szólva, nem kellett volna egyből az arcomba másznia amikor felkeltem. Magának kereste a bajt.

-Minek másztál a pofámba? Idióta!- vágtam vissza, magamhoz húzva a térdeimet.

Körbenézve a szobán, úgy nézett ki, mintha egy irodában lennék, ablakok nélkül, és Jázmint sem láttam sehol, sőt még Rikit se.

-Oké, nyugodjatok le. Sunghoon, minek másztál rá a csajra?!- nézett az orrát tartó srácra a rózsaszín hajú.

Ezeknek mind festett a hajszínük?

És hol van már Jázmin? Hol vagyok én?

-Csak megnéztem, hogy fel e kelt már.
Ki gondolta, hogy amint kinyitja a szemeit, orron térdel?!- csapta szét a kezeit a festett szőke, más néven Sunghoon, idegesen fújtatva az irányomba.

Lehet fel is nevettem volna, ha nem feküdtem volna két összetett széken, még mindig a franc tudja hol, két idegen sráccal összezárva.

-Jázmin és Riki hol vannak?- kérdeztem a rózsaszín hajút, mivel ő tűnt kedvesebbnek.

Az iroda szerű szoba most már inkább látszott kihallgató szobának, ami azokban a detektíves sorozatokban láttam.
Ez megválaszolná a kérdésemet, hogy miért van egy asztal a szoba közepén, fölötte egy pislákoló lámpával, ami bármelyik pillanatban leeshet onnan.

-A barátnőd sebét éppen az egyik barátunk kezeli le. Riki vele maradt.
De most, hogy már felkeltél, jöhet a kihallgatás.- lökte el magát a faltól egy srác, akit megesküdtem volna, hogy az előbb még nem állt ott. Sőt, észre sem vettem őt. Mikor érkezett?

Melírozott szőkés barna haj, félig kigombolt tigrises mintájú ing, minek a kezei fel voltak hajtva, és az alsó ajkán egy vágás volt, ami nem mostaninak tűnt, de szembe vágó volt.

De várjunk már egy pillanatot, kihallgatás? Miért? Miért akarna engem kihallgatni? Rendőr? Nem hiszem, hogy rendőr lenne, kicsit sem hasonlít egyre.

-Milyen kihall-- szólaltam fel, ámbár az említett csávó majdhogy nem a húsomba vágta a körmeit, majd egészen az asztalig ráncigált.

Nem mondom, hogy majdhogy a földön húzott, de azt sem, hogy mézesen húzott maga után, mintha nászúton lennénk valamilyen elhagyatott szigeten.

-Jay, nem hiszem, hogy--  próbált volna a segítségemre sietni a rózsaszín hajú, kinek még mindig nem tudom a nevét, de az ijesztő férfi, vagy ahogyan hívták, Jay, a szavába vágott.

-Majd azt én eldöntöm, szóval húzzatok ki. Mindketten.- emelte fel a hangját a srác, ami nem kissé ijesztett meg.

A kezemet már elengedte, de még mindig közel állt hozzám, kifelé mutatva a két srácnak, akik egy szó nélkül az ajtó felé sétáltak.

Most két opcióm van; tegyek egy önakciót, és surranjak ki velük, utána fussak Rikihez, hátha bevéd.

Legalább Jázmin mellett lennék, ha már nem védne be az a nyamvadt tini.