Goodbye, New York | enhypen

FEJEZET: 6.

A VÉDELMEZŐ

Bele kellett volna már törődnöm, hogy nem történhet minden az én akaratom szerint.

És be kellett volna már látnom, hogy az Államokban csupán szerencsétlen voltam.

De hogy ennyire?

Azt hittem már a markomban van a pasas, hogy már csak ki kell vezetnem a bárból.

Aha, nem.

Amint megálltam előtte, a két testőr a V.I.P. részlegnél elém állt, nem engedve közelebb hozzá.

Felvont szemöldökkel néztem rá a két testőr között, de csak felnevetve kortyolt az italából.

Az ajkamba harapva fordultam el tőle, nem hiszem el, hogy tényleg rúdtáncolnom kell.

Felsóhajtva túrtam a hajamba, de a színpad felé vettem az irányt, ha prostit akar látni, akkor megkapja.

Csak hadd legyek már Jázmin mellett.

Az ott táncoló lányok furcsán méregettek, de az egyik átadta a rudat.

Jó, és most mi?

A zene lassú de erotikus volt, majd lassan a rúdra helyeztem a sérült kezemet, körül fogva a rudat.

Szerencsére délutánra már enyhébb volt a fájdalom, és nem kellett ismét bekötni.

A tömegben kiszúrtam Sunoot is, aki csodálkozva figyelt. Hát igen, tuti kiröhögött, miután az a két nagydarab el állta az utamat.

Körül jártam a rudat, mozgatva a csípőmet, ami miatt még feljebb húzódott a ruhám.

Egye fene.

Széttett lábakkal gugoltam le, úgy, hogy a férfi előttem volt. Majd lassan álltam fel, hogy belátást kapjon a melleimhez, amit aligha takart ez a ruha amúgy is.

Lassan de kezdtem érezni az alkohol hatását is, szóval engedtem a hormonjaimnak, és táncolni kezdtem.

Ha anyám látna most, szerintem szívrohamot kapna.

Ismét legugoltam széttett lábakkal, de most háttal a nézőtérnek, és éreztem, hogy villantottam.

De nagyot.

Zavartan húztam le a ruhámat, majd mintha semmi sem történt volna kezdtem el újra táncolni.

Vivien, képzeld azt, hogy otthon vagy, Magyarországon, a szigeten. Szólnak a kedvenc zenéid, egy rakás helyes pali van körülötted.

Akik nem akarnak megölni.

Szerencsére nem kellett sokáig mutogatnom magam, mivel az egyik pördülésem után magához hívatott az egyik gorillával.

Magamban felsóhajtottam, majd mosolyogva foglaltam helyet vele szemben.

-Túl fiatalnak tűnsz, kislány.- hajolt előre az asztalon, a kezemért nyúlva.

Kelletlenül de a tenyerébe csúsztattam a kezem, majd egy erőltetett mosolyt csaltam az ajkaimra.

-Maga sem panaszkodhat, uram.- válaszoltam flörtölve, majd rá kacsintottam.

Mint mondtam már, ha nem ezen múlna a szabadságunk, még élvezném is.

-Mhm..- kortyolt bele ismét az italába.
-Miért nem ülsz közelebb? Olyan messze vagy..- szorította meg a kezemet.

Erőltetetten felnevettem, te úgy látszik ő komolyan gondolta.
Zavartan álltam fel a székről, hogy közelebb toljam felé, de hirtelen az ölébe húzott.