Goodbye, New York | enhypen

FEJEZET: 10.

A VISSZATÉRÉS

Jackson Wang állt előttünk, hihetetlen, de pont ő talált ránk, nem pedig fordítva.

A fekete állig érő haja kócos volt, aféle wolfcutra emlékeztetett. A szemei sötét bárnán csillogtak, enyhe csintalansággal, míg az ajkait egy lusta mosolyra húzta.

A kezével pedig egy vizes, fekete rongyot tartott felénk.

-Nem harapok, csak ha szeretnétek.- nevetett fel, meglengetve maga előtt a kendőt.

Egy erőltetett nevetést hallattam, mire Jázmin is megengedett egy hasonlót, majd a kendőért nyúltam.

-Köszönöm szépen.- válaszoltam szűkszavúan.

Jázmin kivette a kezemből a kendőt, majd elkezdte letörölni a megszáradt vérem az arcomról. Körül tekintve mintha megállt volna az idő, mindenki minket figyelt, még az a kibaszott nyomorék Moretti is kiszállt az autóból.

Rikit és Sunghoont is észrevettem az autóink mellett állni.  Most már tényleg magunkra maradtunk.

-Na és, hogyan szerezted a karmolást, kiscica?- lépett közelebb hozzánk kérdőn.

-Az a fasz ott okozta!- kiabált fel Jázmin, Moretti felé mutatva.

Magamban felsóhajtottam, nem volt igazán okos dőntés bemártani őt, mivel kurvára nem tudom mit fogok kitalálni, ha Moretti elárulja a versenyünk tétjét.

Riki még megfogja érteni, de ha Sunghoon elárulja Jungwonnak, akkor tényleg búcsút mondhatunk Magyarországnak. 

Hogy miért? Mert biztosan közük van a kibaszott banánhalhoz!

-Milyen kis tüzes vagy..- suttogta a fickó mellettünk, majd Jázmin hajába simított.

A kezem szinte reflexszerűen lendült fel, de még időben észbe kaptam.  Most muszáj befűznünk ezt a csávót, bár ez nem tűnik olyan könnyünek mint ahogyan látszik.

Ki tudja miért közelített meg minket.

Lehet a kis fiaskóm miatt?

-Na és te ki vagy?- kérdeztem, miközben a szemeimmel ismét pontosabban végig néztem.

Egy ujjatlan kék top volt rajta, a lábait pedig egy bőrnadrág fedte. A fekete haján egy sötét kék színű szemüveg pihent. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt helyes és vonzó, de ő is egy bűnöző volt, ahogyan itt mindenki.

-Bocsássatok meg az udvariatlanságomért, Jackson Wang vagyok.- nyújtotta felém a kezét, mire kezet ráztam vele. Jázmin felé is nyújtotta a kezét, ámbár, kézrázás helyett, egy csókot lehelt a kézfejére. -Ti pedig?- kérdezte felvont szemöldökkel.

Akkor meg is van a kedvence, bár nem szívesen engedném közelebb hozzá Jázmint.

A terv abból állt, hogy elcsenjük Wang telefonját. Nem tudom miért vagy minek is kellene Jungwonnak a telefonja, de nem is érdekel.

-Jázmin a nevem, ő pedig a húgom, Vivien.- húzott maga mögé a barátnőm.

Jackson szemei egy pillanatra sem hagyták el Jázmint, mire a barátnőm kényelmetlenül szorította meg a kezemet a háta mögött. Most igazán örülnék ha ismét közbelépne Sunghoon, komolyan.

-Nem szeretnétek valamilyen..csöndesebb és békésebb helyen beszélgetni? Na meg, le kéne kezelni a húgod sebét is.- engedett meg egy mosolyt Jázmin felé, mire megszorítottam Jázmin kezét.