This one is for you - Charles Leclerc ff.

• első rész

A reggeli madárcsicsergések helyett ma a kellemetlen csengőhangomra keltem. Más helyzetekben azt mondanám,hogy Niall Horan - Nice to meet ya száma egy istenséggel felér ,de nem ma háromnegyed 7kor. Felnéztem az órára ,majd egy savanyú képet vágtam és eláztkoztam azt aki ilyenkor zaklatni mer. Lando hülye feje jelent meg mikor felvettem a telefont,hogy ne bántsa a fülemet.

-Mit akarsz?-néztem bele kócosan a kamerába.

-Neked is jó reggelt Sarah!- vigyorgott a legjobb barátom.

-Landoooo, háromnegyed 7 múlt, milyen jó reggelt? Bökd ki mit akarsz aztán hagyj tovább aludni!-döltem vissza az ágyamra nyűgösen ,majd becsuktam a szememet.

-Jólvan na! Arra gondoltam,hogy megnézhetnéd ma a versenyt!- mondta lágyan.

-Nézni fogom a tv-ben ne izgulj már!

-Hát úgy gondoltam,hogy itt velem... a McLaren boxban.

Erre a mondatra kipattantak a szemeim.

-Lando kizárt. KI-ZÁRT.- szótagoltam el neki.

-Kérleeek Sarah. Nem olyan nagy ügy. Csak bejössz,megnézed a meccset, majd bemutatlak a barátaimnak. Ennyi az egész.-dobta be Lando a kutya szemeket.

-Utána elmegyünk pizzázni?

-Hát hogy a fenébe ne mennénk el. Naaa jössz? - kérlelt a fiú.

-Fhu rendben! - adtam be a derekam.

-Ezaaaz, imádlak Sarah. I-M-Á-D-L-A-K! - küldött puszikat a fiú mire önkénytelenül is elmosolyodtam.

-Tudom Norris. Mondd meg hányra legyek kész és öltözök.

-Ömmm, 7re ott vagyok érted.- mondta és már ki is nyomta a telefont.

-7RE??? LANDO 6:50 V- a végét már nem tudtam kinyomta a mobilt. -Ezt nem hiszem el.- fújtam ki a levegőt és elkezdtem összekapkodni a ruháim.

A 10 perc alatt csoda folytán készen is lettem,nem tudom hogyan csináltam. 7:05 perckor futottam lefele a lépcsőn, és amint megláttam a naracssárga McLarent bepattantam a barátom mellé.

-Nem hiszem el hogy rávettél erre Norris!-mondtam miközben az övemet csatoltam be.

-Kapaszkodj O'Connell!- mondta és már el is kezdett driftelni.

Hihetetlen ez a fiú. Nem véletlenül ő a legjobb barátom 7 éves korunk óta.
Nem volt sok barátom, ellentetben Landoval,akinek majdnem az egész iskola a haverja volt. Miatta ismertem meg George Russellt is. Ő volt a másik közeli barátom, de már 2 éve nem tartjuk a kapcsolatot. Jó lesz vele találkozni.
10 perc múlva oda is értünk a Silverstonei Forma 1 pályára. Csodaszép volt kívülről és biztos voltam benne,hogy belülről is ugyanilyen gyönyörű. Mikor elkezdtünk befelé sétálni,hirtelen egy csapat tini lány jelent meg sikítozva. Igaz,voltak köztük fiúk is, de nem kaptam rá egyikre sem a szemem,inkább idősebbek voltak. A pánikom kicsit kezdett előjönni,de ahogy Lando átkarolt minden elmúlt. Tudtam,hogy ő vigyáz rám bármi áron. Minnél jobban közeledtünk a kapu felé, annál többen és többen jöttek elő. A tinik után következtek az újságírók és a paparazzik.

-Lando,ő kicsoda? Lando ő a barátnőd?-jöttek sorra a kérdések.

-Ő Sarah a legjobb barátnőm!-mosolygott bele a kamerába majd bólintott egyet az őröknek ,akik tették a dolgukat és elállták az emberek útját.

Norris a kapuhoz érintette a belépőkártyát ,ami csipogott egyet. Miután beléptünk a kapun eltűnt minden aggodalmam és nem nyomasztott már semmi. Egész úton Lando háta mögött mentem és nem szóltam semmit. A fiú néha odaköszönt egyes embereknek, akik például szereltek vagy éppen valamit dolgoztak a monitorokon. Amikor végül odaértünk a McLaren boxához, egyből felismertem Daniel Ricciardot.