Reggel arra keltem, hogy valaki szorosan körém fonja izmos kezeit. Mikor megmozdultam, Charlessal találtam magam szemben. A látványa annyira elragadott, hogy csak bámult és bámultam őt, míg nem kinyitotta szemét.
-Jó reggelt!-szólt reggeli hangján, majd egy halvány mosolyt húzott az arcára.
-Neked is!-válaszoltam, mire a fiú közelebb húzódott és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.- Szeretnél valamit? Még nem vásároltam be, de lemehetek valamiért egy közeli boltba, vagy esetleg hívhatok valakit aki hoz neked. Vagy főzzek kávét, mit kérsz?-mocorogtam mire Charles lágyan a kezemhez ért.
-Csak azt ,hogy itt legyél mellettem még egy kicsit.-szólt álmosan, majd az órára nézett, ami 7:43at mutatott.
-Mindjárt indulnunk kell, ugye tudod?-mosolyogtam,mire a fiú hirtelen maga alá fordított.
-Igen, de nem akarok menni. Mi lenne ,ha azt mondanám, hogy valami ételmérgezést kaptam. Vagyyyy, rosszul érzem magam?-gondolkodott el, mire felkuncogtam.
-Ezt nem teheted, tudod jól!-erre a mondatra kicsúsztam Charles kezei közül és elindultam a ruháimért.-Van 15 percünk!-szóltam, mire nem jött válasz. Charlesra pillantottam, aki mosolyogva bámult.- Mi az?- néztem értetlenül.
-Jól áll a pólóm. Jobban, mint rajtam.-húzta pimasz mosolyra száját, mire én megforgattam a szemeim, majd a ruháimmal együtt a fürdőt vettem célba. Elkészülődtem, fogat mostam, megfésülködtem és ehhez hasonlók. Mire kiértem, meglepetésemre Charles fogadott, de nem akárhogy. A konyhában állt háttal, egy serpenyővel a kezében. A friss kávé illata bejárta az egész házat.
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdeztem mosolyogva, majd a konyhapulthoz battyogtam.
-Azt hittem már sosem leszel kész-fordult meg hirtelen. - Amúgy reggelit, nekünk.-vigyorgott, majd előredőlt a pulton, úgy, hogy szánk majdnem összeért.
-Csodás.-doboltam a konyhapulton, majd a telefonomért mentem, hogy zenét kapcsoljak.
-Tudom, hogy az vagyok!-szólalt meg Charles, mire megtorpantam.
-Chhh, te semmit nem változtál.-néztem rá, mire egy halk nevetés hagyta el a száját, majd visszafordult és folytatta a rántotta elkészítését. A kanapéhoz érve a telefonomért nyúltam, mire az rengeteg üzenettel volt teli, mindegyik Landotól. -Istenem.-suttogtam.
-Valami gond van?-nézett rám Charles, mire nemlegesen megráztam a fejem.
-1 perc és jövök, átlépek Landohoz!-szóltam és már ott sem voltam a szobába. Bekopogtam Lando lakásába, mire senki nem nyitott ajtót, így benyitottam magam. Amint beléptem, egy már-már az ágyról leeső Landot pillantottam meg.-Édes istenem Lando!-léptem az említett fiú mellé majd lassan elkezdtem keltegetni.- Lando ébredj, mindjárt 8 óra.- a fiú szemei kipattantak és hirtelen felült. Ahogy ezt megtette, már könyörgött is egy vödörért, mire nem tudtam neki mással szolgálni csak egy üres chipses zacskóval, amit a fiú ki is használt.- Mi a fasznak ittál ennyit?-szídtam le Landot, mire ő kisétált a fürdőbe. A szobája romokban volt, mindenhol szétszort ruhák és szemetek voltak. Elkezdtem összeszedni a ruháit, mire a fiú megállapodott a kezemben lévő Quadrantos pulcsinál.
ESTÁS LEYENDO
This one is for you - Charles Leclerc ff.
Fanfic"Szívem helyére krátert rajzolt a vágy. Dobogás helyett lágy magába omlás. Nincs központozás se ékezet élesen vakuló betűinknek. Végleg hozzám tévedtél, veled hiábavaló minden ellenművelet. Talált unalom, hideg ihlet, így képzellek el teljesen hiába...