"Szívem helyére krátert rajzolt a vágy.
Dobogás helyett lágy magába omlás.
Nincs központozás se ékezet élesen vakuló betűinknek.
Végleg hozzám tévedtél, veled hiábavaló minden ellenművelet.
Talált unalom, hideg ihlet, így képzellek el teljesen hiába...
Reggel arra keltem, hogy valaki szorosan körém fonja izmos kezeit. Mikor megmozdultam, Charlessal találtam magam szemben. A látványa annyira elragadott, hogy csak bámult és bámultam őt, míg nem kinyitotta szemét.
-Jó reggelt!-szólt reggeli hangján, majd egy halvány mosolyt húzott az arcára.
-Neked is!-válaszoltam, mire a fiú közelebb húzódott és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.- Szeretnél valamit? Még nem vásároltam be, de lemehetek valamiért egy közeli boltba, vagy esetleg hívhatok valakit aki hoz neked. Vagy főzzek kávét, mit kérsz?-mocorogtam mire Charles lágyan a kezemhez ért.
-Csak azt ,hogy itt legyél mellettem még egy kicsit.-szólt álmosan, majd az órára nézett, ami 7:43at mutatott.
-Mindjárt indulnunk kell, ugye tudod?-mosolyogtam,mire a fiú hirtelen maga alá fordított.
-Igen, de nem akarok menni. Mi lenne ,ha azt mondanám, hogy valami ételmérgezést kaptam. Vagyyyy, rosszul érzem magam?-gondolkodott el, mire felkuncogtam.
-Ezt nem teheted, tudod jól!-erre a mondatra kicsúsztam Charles kezei közül és elindultam a ruháimért.-Van 15 percünk!-szóltam, mire nem jött válasz. Charlesra pillantottam, aki mosolyogva bámult.- Mi az?- néztem értetlenül.
-Jól áll a pólóm. Jobban, mint rajtam.-húzta pimasz mosolyra száját, mire én megforgattam a szemeim, majd a ruháimmal együtt a fürdőt vettem célba. Elkészülődtem, fogat mostam, megfésülködtem és ehhez hasonlók. Mire kiértem, meglepetésemre Charles fogadott, de nem akárhogy. A konyhában állt háttal, egy serpenyővel a kezében. A friss kávé illata bejárta az egész házat.
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdeztem mosolyogva, majd a konyhapulthoz battyogtam.
-Azt hittem már sosem leszel kész-fordult meg hirtelen. - Amúgy reggelit, nekünk.-vigyorgott, majd előredőlt a pulton, úgy, hogy szánk majdnem összeért.
-Csodás.-doboltam a konyhapulton, majd a telefonomért mentem, hogy zenét kapcsoljak.
-Tudom, hogy az vagyok!-szólalt meg Charles, mire megtorpantam.
-Chhh, te semmit nem változtál.-néztem rá, mire egy halk nevetés hagyta el a száját, majd visszafordult és folytatta a rántotta elkészítését. A kanapéhoz érve a telefonomért nyúltam, mire az rengeteg üzenettel volt teli, mindegyik Landotól. -Istenem.-suttogtam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Valami gond van?-nézett rám Charles, mire nemlegesen megráztam a fejem.
-1 perc és jövök, átlépek Landohoz!-szóltam és már ott sem voltam a szobába. Bekopogtam Lando lakásába, mire senki nem nyitott ajtót, így benyitottam magam. Amint beléptem, egy már-már az ágyról leeső Landot pillantottam meg.-Édes istenem Lando!-léptem az említett fiú mellé majd lassan elkezdtem keltegetni.- Lando ébredj, mindjárt 8 óra.- a fiú szemei kipattantak és hirtelen felült. Ahogy ezt megtette, már könyörgött is egy vödörért, mire nem tudtam neki mással szolgálni csak egy üres chipses zacskóval, amit a fiú ki is használt.- Mi a fasznak ittál ennyit?-szídtam le Landot, mire ő kisétált a fürdőbe. A szobája romokban volt, mindenhol szétszort ruhák és szemetek voltak. Elkezdtem összeszedni a ruháit, mire a fiú megállapodott a kezemben lévő Quadrantos pulcsinál.
