This one is for you - Charles Leclerc ff.

• második rész

Miután ünnepeltünk még egy kicsit,Lando hazavitt ,hogy készülődni tudjak a bulira. Kitalálták,hogy partyhajót bérelnek és azon fognak berúgni. Őszintén szólva szeretem az alkoholt ,de nem idegen társaságban,szóval nem hinném ,hogy ma le fogom inni magam. Sőt szerintem max 3 órát maradok,aztán irány haza nézni a sorozatomat. Feldobtam egy fekete szoknyát mellé pedig egy szürke Nike pulcsit. Egy egyszerű Air forceot vettem fel hozzá, a hajam végét pedig kicsit begöndörítettem. A sminket nem vittem túlzásba, sosem szoktam,szóval tettem fel egy kis szempillaspirált és egy átlátszó szájfény. 7 órára készen is voltam mindennel és visszafeküdtem az ágybamba hiszen Lando csak fél 8kor jött. A telefonomon kezdtem el böngészni. Megnyitottam az instagrammot ahol rengeteg engedélykérésem volt. Elfogadtam az összeset ,de a legalján kiszúrta a szemem egy név. Daniel Ricciardo követni kezdett téged. Danny tényleg nagyon aranyos és kedves srác, na meg vicces. Ő volt az egyetlen akit szintén visszakövettem. Ahogy görgettem lefele a főoldalon, nagyon sok kép jött szembe velem ,ahogy Lando és én a kocsi tetején táncolunk. Elmosolyodtam a képek láttán,hisz most először éreztem magam teljesen boldognak a történtek óta. Aztán hirtelen egy olyan kép következett ahol már Charles is rajta volt. Rányomtam a képre ,ahol meg volt jelölve ő is. Egy ideig hezitáltam,hogy megnyissam-e vagy ne, de végül megtettem. A fiú profilja tele volt profibbnál profibb képekkel. Tényleg nagyon jól nézett ki,de eltaszított a gondolat ,hogy milyen bunkó volt velem. Ránéztem az órára ,ami már 7:25öt mutatott. Elkezdtem összeszedni a kis oldaltáskámba a fontos dolgaimat. Szájfény, a kulcsaim, pénztárca. Végül a kezembe fogtam a telefonom és már indultam is lefelé a panelház lépcsőjén.
Mikor pár perc várakozás után Lando megérkezett a McLarenjével,boldogan ültem be mellé. Amikor Norris a szokásos jobb helyett balra fordult le értetlenkedve néztem rá.

-Öhm Lando? A kikötő jobbra van nem?

-De , de előtte még fel kell vennünk pár embert. Remélem nem baj- magyarázta vigyorogva a fiú. Erre nem kapott választ csak megforgattam a szemem és benyomtam a rádiót. Megszólalt Riton - Friday című száma, Lando kissé felsíkított.- EZ A KEDVENC SZÁMOM SALLY!

Ezután mindketten ordítva énekeltük a zenét. Norris lehúzta az ablakokat úgyhogy a hajam összevissza lebegett. Nagyon élveztem minden egyes percet. Volt,hogy a rajongók észrevettek minket és sikítozva integettek a járdáról vagy esetleg más autókból ,amire én mindig visszaintettem. Lando bekanyarodott egy kisebb utcába ,ahol egy óriási hotel volt. Itt szállt meg az összes Forma 1es pilóta.

-Várj meg itt,mindjárt jövök oké?- dobott egy puszit Lando és már ott sem volt.

A hirtelen egyedüllét miatt feszengeni kezdtem és az emlékek olyan gyorsan törtek fel,hogy már azon voltam, felhívom Norrist vagy esetleg utána megyek. Már tárcsázni akartam a fiú számát, amikor hirtelen ajtónyitódást hallottam. Hátranéztem ,ahol a pár másodperccel ezelőtt még üresen álló kocsit már hárman töltötték meg. Daniel , George és Charles.

-Csodás.-fújtam ki a levegőt Charlesra nézve majd előre fordultam.

-Tudom,hogy az vagyok.- vigyorgott ,amit én a visszapillantó tükörből néztem végig.

-Hol van Lando?- kérdeztem a többieket nem vitatva a fiú megszólalását.

-Megbeszéli a többiekkel,hogy hova jöjjenek!-szólt Danny.- Egyébként szia Sarah!

-Sziasztok!-mosolyogtam hátra a fiúknak.

-A nevem..

-George. Komolyan nem ismersz meg?-háborodtam fel,mire a fiú kissé ledöbbent.

-Ismernem kéne?-értetlenkedett.

-Sarah. Sarah O'Connell.-ráztam a fejem.

-URAMATYÁM! Gyere ide egy ölelésre! De hiányoztál!- ölelt meg a fiú.- Meg kell mondjam,nagyon szép lettél!-mosolygott rám.