Egy hét telt el a hajós eset óta. Nem történt semmi érdekes azóta ,nagyjából ugyanúgy élem az életem mint előtte, annyi különbséggel ,hogy most már beszélgetek a srácokkal Instagrammon. Tényleg nagyon kedvesek és közvetlenek és ezért tisztelem őket. Alexet és Carlost legalább annyira közel engedtem magamhoz az elmúlt napokban, mint Landot. Elmeséltem nekik az indokot amiért nem szeretek utcára lépni és teljes mértékben megértettek amiért nagyon hálás vagyok nekik. George is nagyon szimpatikus és meg kell mondjam nagyon helyes de a gondolataimban valamiért mindig a barna hajú és zöld szemű fiú jár. Ki kell vernem valahogy a fejemből.
Pierre eltervezte,hogy ma reggel elmegyünk kirándulni és sátrazni a csapattal és engem is meghívott. Nagyon kedves gesztus tőle. Valamint bevettek a online csoportjukba is ,ahol én és Lily ,Alex barátnője voltunk az egyedüli lányok. Elsőre kicsit furcsa volt,ahogy az is,hogy Albonon kívül senkinek sincsen komoly kapcsolata,de végülis sztárok,szóval elnézem nekik. Amikor Charles meglátta,hogy bekerültem a csoportba egy perverz emojit küldött mire én ignoráltam.
Elkészülődtem a kirándulásra,felvettem egy hosszú fekete Nike melegítőt, egy sötétzöld croptoppot és mellé egy fekete cipzáros pulcsit. Lementem a parkolóba ahol már várt a meglepetésemre három autó , egy hófehér Honda , egy papaya narancs McLaren és egy tűzvörös Ferrari. Mikor Pierre lehúzta az ablakát mosolygva köszöntött.
-Sziasztoook!-hajoltam be az autó ablakán és körbenéztem,ahol egy ismeretlen kisarc fogadott. Furcsán néztem Pierre- re ,mire a kisfiú a hátsó ülésen megszólalt.
-Szia! Liam vagyok, Alex unokatesója! És te?-mosolygott.
-Szia! Én Sarah vagyok, a fiúk barátja!- mosolyogtam vissza majd lassan Gasly felé fordultam.- Hány éves a kisgyerek?
-9 és megígértem az anyjának ,hogy egy haja szála sem görbül!-bólintott büszkén. A megszólalásra gondterhelten fújtam egyet,mivel tudtam,hogy vele kell lennem egész este és figyelni ,hogy tényleg ne legyen semmi gond.
-Indulhatunk már vagy mivan?- szállt ki idegesen a piros autóból Charles.
-Igen igen! Menj Sarah szállj be a kocsiba és mehetünk is!-vigyorgott halványan Pierre.
-Oké megyek Landohoz!-bólintottam és már indultam is volna de a fiú megszólalt.
-Öhm,úgy értettem Charleshoz!-bámult.
-Úgyvan Sarah,hozzám!-jött a hang mellőlem,mire a hirtelen hangra ugrottam egyet.
-Mi a fasz Leclerc?? Ne ijesztegess már!-fordultam mérgelődve felé.
-Kisgyerekek is vannak!-tettetett szigorúságot az autóba mutatva. Mérgemben ott hagytam a fiút és beültem az autójába. Ő még beszélt valamit Pierrel majd jött utánam. Bezárta az ajtót, megvárta még a két autó előre megy ,majd mi is elindultunk.
-Bekapcsolhatom a rádiót?-fújtam ki a levegőt.
-Persze.-mondta teljesen nyugodtan.
Csodálkoztam,hogy most nem szólt be valami velőset. Muszáj volt feltennem neki a kérdést.
-Miért vagy velem ilyen?-néztem rá,mire ő félig engem,félig az útat nézte.
-Hogy érted?
-Hát...folyamatos valami undorító dolgot dörgölsz az orrom alá és engem ez tényleg zavar. -erre a mondatra Charles meglepődve nézett rám.
KAMU SEDANG MEMBACA
This one is for you - Charles Leclerc ff.
Fiksi Penggemar"Szívem helyére krátert rajzolt a vágy. Dobogás helyett lágy magába omlás. Nincs központozás se ékezet élesen vakuló betűinknek. Végleg hozzám tévedtél, veled hiábavaló minden ellenművelet. Talált unalom, hideg ihlet, így képzellek el teljesen hiába...
