This one is for you - Charles Leclerc ff.

• ötödik rész

A fiú nyomában bandukoltam, sietősen mentem utána ,hogy megtudjam mi a magyarázata az előbb történtekre. A fiú háttal volt nekem , talán félt a szemembe nézni. A többiek kiváncsian figyelték, mit fogok csinálni, mire óvatosan megsimítottam Charles vállát, ezzel késztetve arra, hogy forduljon felém ,ám meglepődöttségemre nem mozdult egy tapottat sem. A testem kezdett felforrósodni, hangulatom az érzékenyről ingerültté változott. Nem puhatolóztam többet ,erősen megrántottam a fiú vállát akinek egyensúlyoznia kellett,hogy ne essen el. Felém fordulva megpillantottam savanyú képét. Szemei arról árulkodtak ,hogy azt sem tudja mit művelt pár perccel ezelőtt.

-Charles mi a fasz?-akadtam fent mostmár teljesen.-Mondj már valamit, ez mi volt?-néztem rá értetlenül.
A fiú halkan elsuttogott egy bazdmeg-et, majd lassan a szemembe nézett. A csend szinte körbeölelt, szemem valamilyen furcsa módon megtelt könnyekkel. A többiek némán figyeltek , fel sem dolgozva azt ,hogy mi történt.-Charles?- kérdeztem utoljára ,Istenhez fohászkodva , hogy talán megszólalt ,de szemei ugyanolyan hűvösen bámultak rám. Egyre távolabbra léptem és minden egyesnél hallottam,hogy a szívem szétreccsen. Nem tudtam miért érzem ezt ,hiszen nem is ismerem és ő sem engem, de mellette valamiért jónak éreztem magam. Többnek. Könnyes szemmel bámultam az embereket ,akik fakulni kezdtek. Hátrafordultam és lassú léptekkel kezdtem kullogni a sátramhoz. Mikor odaértem széthúztam a cipzárt ,majd lassan befeküdtem a puha ágynak nevezett helyre. Kifelé bámultam , ahol a tenger gyönyörű színekben pompázott a Hold fénye alatt. A gondolatra egy könny cikázott le az arcom aljára, mire azt hirtelen le is töröltem és egy nagy levegővétel után behunytam a szemem. Hallottam, hogy bejön valaki, majd Lando különös illatát véltem felfedezni. Alvást tettetve hallgattam azt, ahogy a barátom suttogni kezd.

-Nem tudom mi történt ,de én melletted vagyok.-egy gyenge puszit nyomott a vállamra majd megfordult és kifáradt a sátorból. Pontosan nem emlékszek mikor gördült le az utolsó néma könnycsepp az arcomról és mikor halkult el végleg a tücsökciripelés...
Reggel arra keltem, hogy valaki lassan lehúzza a cipzárt a sátor szélén. Lando lassan bedugta fejét a helyiségbe, meggyőződve arról, hogy már ébren vagyok.-Jó reggelt Csipkerózsika! Hoztam neked reggelit!- mosolygott halványan.

-Mennyi az idő?- kérdeztem érzelemmentesen ,mire Lando sejtelmesen nézett.

-Két perce múlt dél.-mosolyodott el újra, most azonban egy kis sajnálatot vitt bele mosolyába. Visszadőltem az ágyba és hasamon karomat összekulcsoltam. Lando követte a mozdulataimat.-Szóval Charles?-tette fel az aranykérdést.

-Mi van?-bámultam a kék sátort tetejét, mire a fiú felnevetett. Könyökömmel oldalba szúrtam, mire ő felszisszent mire elmosolyodtam.- Szerinted túl késő lenne visszamondani ezt az elutazósdit veletek?- fújtam ki a levegőt, mire Lando kipattant szemekkel könyökölt fel.

-Öhm , igen? Ne csináld már Sarah, nehogy egy jött ment Ferraris miatt ne gyere velem életed kalandjára!

-Jajj, mert ha McLarenes lenne az jobb lenne igaz?-forgattam meg a szemem játékosan.

-Na érte megengedném, hogy depressziós legyél. De Charles miatt biztos nem , úgyhogy gyere- fogta meg a kezem és felhúzott.- Most szépen kimegyünk és megreggelizünk. Aztán elindulunk haza a cuccaidért. Egy piknik és aztán mehetünk oké?-kérdezte bociszemekkel, mire beadtam a derekem.

-Oké, legyen.- forgattam a szememet ,majd Lando elsuttogott egy "ezaz"-t és kezeit büszkén összefonta. Elindultunk a déli piknik helyszínére, ami szerencsére ugyanott volt mint tegnap,ezért nem kellett sokat gyalogolni. Mikor odaértünk már mindenki ott volt belértve Charles-t is. A lányok elkeztek integetni ,mire egy mosolyra húztam a számat és végre megszólaltam.- Sziasztok!- mondatom inkább sóhajtásnak hangzott, de nem foglalkoztattam magam ,leültem Liam és Alex közé, majd adtam a kisfiúnak egy pacsit.- Sziaa!- húztam el az A betűt mire a fiúnak mosolyra görbült a szája.

-Hogy vagy? Nem fáj valamid?-fordult felém Carlos.-A piától széthasad a fejem.- tűrte el szeméből gesztenyebarna haját.

-Nekem is ,de az nem az alkoholtól van.-sóhajtottam mikor visszagondoltam az estére. Akarva akaratlanul is de Charlesra pislantottam aki egy szelíd mosolyt küldött felém. Nem értettem, miért nem szégyelli magát vagy hasonlók, mire végre megszólalt.

-Hát én teljesen ki vagyok. Nem emlékszek semmire a tegnap estéből.- nevetett fel hangosan ,mire szívem hangjára óriásit dobbant.

-Semmire?-nézten sejtelmesen szemeibe ,mire ő ugyanolyan őszintén válaszolt.

-Semmire.-mosolyától egyre többször és többször kezdett reccseni szívem. Nem hittem el, de többet éreztem iránta holmi barátnál. Sóhajtottam egyet, mire Alex lassan megsimította a vállam és egy bátorító mosolyt küldött felém. Nagyon jól esett az, hogy ő is törődik velem, majd ránéztem Lilyre ,hogy nem-e bánja, mire ugyanaz a mosoly köszönt vissza. Egy óriási levegőt vettem, majd magamba tuszkoltam egy falat kenyeret. Lando elém tolta a kedvenc gyümölcsöm, a szőlőt mire mosolyogva csíptem belőle.

-Nos.-nyeltem le az ételt.- Még el kell intéznem a munkával kapcsolatos dolgaimat mikor hazaértem. Aztán bepakolok és indulhatunk.-néztem Landora aki köhécselve szólalt meg

-Igazából..-mondta mire furcsán néztem rá.-Nem tudtam lebeszélni Zackel hogy +1 fő legyen a repülőn.-húzta el a fiú a szájá mire csalódottan néztem rá.

-Oh, akkor ez esetben gondolom nem megyek.- vontam meg vállam.

-Nálunk van egy hely.-szólalt meg hirtelen Carlos, mire ránéztem a fiúra aki csapattársát kémlelte. Charles feltartotta a kezét és úgy jelezte Sainznak hogy folytathatja beszédét. -A barátnőm nem tud eljönni, visszamondani meg már nem tudjuk a jegyét. Odaadhatom neked és te is tudsz velünk jönni.

-Igazán nem szükséges!- fújtam ki egy szuszra a levegőt mire Carlos magabiztosan bólintott.

-Dehogynem, muszáj velünk jönnöd. Ki más fog szurkolni nekem a pole-ért ha nem te?-húzta fel vállait.

-Álmodozz csak Sainz!-szólalt meg a monacói mire akaratlanul is ,de elnevettem magam.

-Inkább neked kéne , úgy is leelőzlek!-dicsekedett legjobb barátom.

Ez így ment körülbelül fél óráig, míg mindenki jóllakott. Mikor készen lettünk, beültünk a kocsikba , én szokás szerint Charles mellé és elindultunk haza. Őszintén jó volt végre kimozdulni és nem egész nap telefonozni otthon. Mikor bepattantam az említett fiú mellé próbáltam minnél távolság tartóbb lenni. Még a rádióhoz sem nyúltam. Mikor Charles ezt észrevette kérdően nézett felém.

-Valami gond van?-küldött egy bíztató mosolyt mire megráztam a fejem és az ablak felé fordultam. A gyönyörű tájat csodáltam mikor a fiú kifújta a levegőt és újra megszólalt.- Sarah mondd el mi a gond! Csináltam valamit?

-Épp ez az , pont hogy nem csináltál semmit.-fordultam felé gondterhelten.

-Ezt meg hogy értsem?-kérdezett vissza Haboztam hogy elmeséljem-e neki a tegnap este történteket.

-Charles , tegnap majdnem megcsókoltál.-mondtam mire a fiúnak kikerekedtek a szemei.-És amikor már  megtörténhetett volna te csak úgy ott hagytál a francba.- húztam el a számat. A fiú nem tudta merre nézett, talán még levegőt is elfelejtett venni , fogalmam sincs. Ismét felé fordultam mire megköszörülte torkát és komolysággal szólalt meg.

-De nem jelentett semmit igaz?-aucs. Szavai lyukat égettek szívembe , akárcsak gyönyörű zöldeskék szemei.
Neki nem jelentek semmit. A felismerés oly keserű volt, hogy a szavak marták torkomat.

-Dehogy is.-küldtem egy hamis mosolyt felé majd könnyeimmel küzködve fordultam az ablak felé. Azt éreztem ha most nem csinálok valamit elkap a sírógörcs ,ráadásul a fiú előtt aki csak játszik velem. Lecsuktam szemeim ,arcomon egy apró könnycsepp  csúszott végig. A szomorúság álomba nyomott és már csak annyit éreztem, hogy valaki rámterít egy puha anyagot.