Szikra |MARVEL| Bucky Barnes

Prológus

2014.október 16.
A két oldalra befont hosszú fekete hajam, még így is a derekam közepéig ér. Smaragdzöld szemem és napbarnítottnak látszó szeplős arcom egy igazán szép összképet ad a fejemnek, dús ajkaimmal egyaránt. Hosszú lábaimon lévő magassarkú csizma miatt, csak még magasabb leszek, az amúgy is 170cm-re. Fekete szettemet egy szintén fekete, térdig erő, vékony szövet kabát takarja. Kigombolva hagytam és így dugtam zsebre kezemet. A hideg moszkvai levegő miatt gyorsabban kezdem szedni a lábam az úti célom felé.

Megérkezve be nyitok az orosz kávézóba, majd keresve egy szabad helyet leülök. Körbenézek. Nincsenek sokan, de ahhoz épp elegen, hogy ne itt csapjak vérfürdőt. Gondolkozásomból egy fiatal pincér fiú zökkentett ki. Megköszörüli torkát, mire rá emelem a tekintetem. Mosolyogva teszi fel az egyszerű kérdését.

-Mit hozhatok a hölgynek?-veszi kezébe a noteszt.

-Csak egy latte-t kérnék!-mondom ezt mind mű mosollyal az arcomon. A srác bólint, majd el is megy.

Újból körül nézek és csalódottan veszem tudomásul, hogy a személy akit várok, még mindig nincs itt.

Kis idő elteltével meghozzák a rendelésem amit megköszönve, már most ki fizetek. Belekortyolok, majd nyílik az ajtó.

Egy fiatal szőke, magas, kigyúrt férfi lép be az ajtón, aki ezután szemével nagyon keres valakit. Megállapodik rajtam tekintete, mire megindul felém. Az asztalhoz érve megáll és kezét nyújtva mosolyog.

-Liam Knock!

Megemberelve magam felállok a székből, majd én is kezet fogva vele bemutatkozok.

-Aisa Brown.-Ennél gagyibb fedőnevet nem is találhattak volna ki nekem.

-Örvendek! Nos akkor, neki kezdhetünk a munkának?-foglal helyet a velem szemben lévő székben.

-Hogyne, Mr. Knock!-mosolygok rá bájosan.

Az emberünk egy fiatal ügyvéd. Új a szakmában. Ez az ember a hydra-tól szökött meg. Nem volt ott sokáig, de elárulta a szervezetet. Én kaptam meg az ügyet. A feladat, hogy öljem meg. Nem bonyolult. Csak be kell olvadjak, ügyvédnek játszani magam, majd végezni vele. Számtalanszor volt már ilyen és ehhez hasonló bevetésem. Ez gyerekjátéknak számít.

Számomra kellemesnek nem mondható tárgyalások után jöhetett a móka része.

-Hát ha ez is megvan, nekem indulnom kell!-néztem rá a karórámra, majd vissza pillantottam a szőkeségre.

-Elkísérem magát, így estefelé veszélyes ez a város!-De még mennyire, hogy az!-Nem hagyhatom, hogy egy ilyen szép hölgy egyedül mászkáljon!

Jaj de édes! Kár, hogy nem az esetem!

Hálásan mosolyogva pillantottam vissza rá, majd egy aprót bólintva Knock-al az oldalamon indultam ki a kávézóból. A hideg levegő hatására megborzongtam, majd elindulva az egyik irányba, újból szóba elegyedtem a férfival. Egészen addig amíg egy sikátorhoz nem értünk. Be fordultam, majd körülbelül a közepén megálltam és felé fordultam. Zsebre dugott kezeimet szabaddá tettem. Szemeim szürkén felizzottak és egy sunyi mosoly került az arcomra. A férfi ijedten hátrált, de még így is elég közel voltunk egymáshoz. Alig volt két méter.

-Ki maga?-kérdezte ijedten, miközben még mindig hátrált.

A mosolyom csak még nagyobb lett, majd hirtelen a kabátom alól előhúzva egy kést, a férfi felé dobtam. A kés a mellkasában landolt, mire ő erőtlenül csuklott össze. Oda mentem hozzá és a késemet kirántva belőle a fülébe suttogtam.

-Hail Hydra!-még utoljára végignéztem az arcán, ami a döbbenetet tökéletesen mutatta, majd a biztonság kedvéért elvágtam a torkát. Biztos ami biztos.

Így már tuti halott.

***************************

Na sziasztoook! Ez lenne a kis bevezetője ennek a könyvnek, remelem tetszik és a továbbiakban is velem tartotok majd!❤️Hamarosan érkezem a folytatással!