Két naiv tinédzser fiú viharos szerelme...
2 élet, 1 sors. A sorsban pedig az a csavar, hogy bármit tartogathat...
"Mit kérhetnék még az élettől? Hisz így is többet kaptam, mint érdemeltem volna."
"Az életem nem más, mint egy hazugságokra épült, oml...
A fejezetben szexuális tartalom található! Ha nem múltál el 18 éves, csak saját felelősségre olvasd el!
Naruto
Jelenleg épp reggelizek és rágódok a tegnap történteken. Ha eszembe jut, mennyire ostoba voltam, saját magamat indítanám a hígagyúak versenyén. Márha van ilyen.
Pihenésre lett volna szükségem az elmúlt hetekben, de amikor megkaptam az "ismeretlen" SMS-ket, egyszerűen mindig bennem égett a kérdes, hogy, mi jöhet még? Hát, tegnap kiderült.
A drága barátocskám, aki nem mellesleg Darius névre hallgat, ő küldte az üzeneteket. Amikor persze megkérdeztem, hogy miért írt ki ismeretlent, képes volt olyan higgadtsággal azt mondani, hogy az eredeti telefonja eltűnt mindenestül, hogy azt hittem mentem megfojtom. Persze érvelt azzal, hogy mivel nem nézem a közösségi média üzeneteket sűrűn, nyilván figyelmen kívül hagytam volna, ezért írt sima üzenetet. De csessze már meg!
Persze azt nem oszthattam meg vele, hogy féltem, ki állhat mögöttük. Még a végén paranoiásnak is nézett volna. A lényeg az, hogy egy darabig itt fog tartózkodni Londonban a munkája miatt.
A kis társaságban, kikkel még Tokióban anno összevesztem a két, padon ülő fiúk miatt, egyedül Darius jött el hozzám bocsánatot kérni. Akkor váltig meg voltam győződve arról, hogy ő a legnormálisabb ember közöttük, ám hamar tudatosult bennem, hogy nagy az Isten állatkertje.
Kis idő elteltével ugyanis felhozta, hogy szívesen kipróbálná fiúval... Egy nap pedig sikerült is rávennie engem a dolgokra, melyek az esetet követően többször is megtörténtek.
Kinyírom, ha bemer kavarni bármibe is... - gondoltam ezt magamba, már a fehércsokis Mocca Latte-mat szürcsölgetve, majd miután megittam, az aktakukac táskámat felkapva elindultam.
- Naruto! - hallottam meg a nevemet egy édes ember torkán át, amint kiléptem a bejárati ajtón. Sasuke integetve és mosolygova közeledett felém.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
A szívem heves ritmusba kezdett verni a jelenet láttán.
Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?
Persze amint meglátta, milyen hatást gyakorol rám, a kedves és vonzó mosolya, vigyorrá változott.
- Élvezed ezt mi? - löktem meg a mellkasánál, amikor puszit akart adni a számra.
- Nem értem, miről beszélsz. - tetette a tudatlant. - Gondoltam beviszem a dolgozó szerelmemet a munkahelyére. Baj? - fogta meg egyik kezével az államat, majd mikor újra közelíteni kezdett, behúnytam a szemeimet. Amikor a szája nem tapadt a számra több másodperc elteltével sem, lassan nyitottam ki íriszeimet, bízván abban, hogy leplezni tudom a zavarom. Hát, nem sikerült. Sasuke fölényesen mosolygott, majd nevetni kezdett.
- Menj a francba! - löktem arrébb, és a kocsija felé vettem az irányt, melynek anyósülésén azonnal helyet is foglaltam. Miután beült mellém, újra csak lesett, szótlanul. - Soha nem láttál még nálam vonzóbb embert, ugye? - próbáltam én is belemenni a kis huncut játékába.
