Érted a világ végére is

5. Ez sem tudta, hol a helye

Amelia

Sarah fülig érő szájjal ücsörgött a kanapé végében, majd hunyorogva végignézett rajtam. Nem tudtam eldönteni, hogy annak örült-e, hogy Matteo randira hívta, vagy azért, mert a feszülős, combközépig érő rózsaszín ruhám tökéletesen állt rajta.

– Ugye rendben tartod a mókust? – kérdezte.

Kellett pár pillanat, mire leesett, mire célozgat.

– Nem akarok lefeküdni Jin-sunggal! Alfred fürdőjébe megyünk – háborogtam.

– Biztos ez?

– Már miért ne lenne biztos? Elkísérem a...

– Hogy nem akarsz lefeküdni vele – vágott közbe.

Hirtelen melegem lett. Biztos a fejembe szállt a bor. Nem szabadott volna benyakaljuk azt a Pierre Chanauxot, amit a hűtőm mélyén találtam.

– Ne beszélj marhaságokat! – hátat fordítottam, felmarkoltam a kiürült borospoharakat a dohányzóasztalról, és leraktam a cserepes menta mellé a szürke konyhapultra.

– Pedig kettesben lesztek, félpucéran...

– A gyógyfürdőben, nem a hálóban – néztem rá a vállam felett. – Majd elüldögélek a medence mellett, amíg áztatja magát.

Sarah nagyot horkantva felállt, és légiesen odaszaladt hozzám.

– Hol vannak a fürdőruháid? Mutasd!

Legutóbb akkor viseltem bikinit, amikor lementünk Aidennel egy hétre a wraysburyi birtokára, és sütettem a hasam az ottani tónál. Persze az a kiruccanásunk is vitába torkollott. Szerinte bámultak a horgászok, szerintem meg az úszót figyelték.

– A szekrény legaljában – feleltem.

Sarah beviharzott a nappaliból nyíló hálóba, felkapcsolta a villanyt, kitárta a szoba jobbján lévő tükrös gardróbszekrény ajtaját, és könyékig elmerült benne.

– Csak ez van? – nyújtotta magasba a citromsárga, falatnyi bikini alsót.

Én le nem vetkőzök Jin-sung előtt.

– Nem kéne indulnod? – léptem oda mellé.

Sarah meg sem hallott, vígan kotorászott tovább a cuccaim között.

– Ez lesz az! – diadalittasan kiegyenesedett, és a képembe nyomott egy fekete alapon fehér pöttyös bandeau bikinit. – Ugye nem gondolod komolyan, hogy amíg ő a formás kis testét áztatja a vízben, addig te szárazon maradsz?

– Nagyon vékony – csúszott ki a számon panaszosan. Mint aki már legalább fél éve keményen koplal. Teljesen szálkás. Egy deka felesleg sincs rajta.

– Biztos a szerep miatt. Ne aggódj, amire neked szükséged van, abból nem lehet fogyni. – Sarah kajánul csücsörített, miközben viccesen vonogatta a szemöldökét.

– Neked megártott a bor – suhintottam meg a vállát.

Sarah lehuppant a szekrény melletti franciaágyra, és komoly arcot vágott. Majdnem elnevettem magam.

– Te tényleg nem látod? Most komolyan, Amelia – tárta szét a karját –, ennyire nem lehetsz vak! Ezeregymillió masszőrt és sokcsillagos fürdőt tudna megfizetni, ő mégis veled akar elmenni a jelentéktelen, huszadrangú Arturféle gyógyfürdőbe.

Szerettem volna abba a hitbe ringatni magam, hogy Sarah téved, de igaza volt. Cseszettül. Ez megrémített.

Hosszan felsóhajtottam, és leültem mellé.