Érted a világ végére is

4. Teljesen megőrültem

Jin-sung

A fájdalomcsillapító tapaszt a kukába hajítottam, és beálltam a zuhany alá. Húzódott a hasizmom, sajgott a hátam ott, ahol a kőlépcső éles széle felsértette. Megtapogattam a bedagadt, hosszanti sérülést, majd felmordultam. Eunji-nek teljesen elment az esze. A rúgásra felkészültem, de arra nem, hogy azt ilyen erővel teszi. Kiesett a szerepéből – magyarázta tettetett nyugalommal Seongmo, a kopasz rendező, a jelenet felvétele után, miközben fél szemmel a vörös hajú férfit méricskélte. Eunji idegesen lapozgatta a Wadhurs-kastély lépcsőjén a forgatókönyvet, mögötte pár lépésnyire Yun-seon hol rá, hol rám kapta a tekintetét. Úgy éreztem, Eunji viselkedésének köze volt ahhoz, hogy az a hír járja, Yun-seon az én gyerekemmel várandós.

A zuhany végeztével a derekam köré csavartam a törölközőt, és a szobámban leültem a kerek asztalhoz. Yong-hwa megrázta a fejét velem szemben.

– Nagy mázli, hogy ennyivel megúsztad. Seongmo elég rendesen kiosztotta Eunji-t, amíg te azzal a csajjal voltál. Láttam ám, hogyan loholt utánad a sátorba.

– Mi köze ennek Ameliához?

– Beismerem, szemrevaló a csaj, de ilyet odahaza is találsz. Nem értem, minek hívtad el a forgatásra, meg minek kísérgetted Londonban. Egyáltalán minek ez az egész hercehurca, amikor enélkül is megkaphatnád?

Nagy levegőt vettem, miközben közelebb hajoltam Yong-hwa-hoz.

– Tévedsz. Nem azért van ez a hercehurca, mert meg akarom kapni, hanem mert jól érzem magam vele. Tudod miért? Mert mellette pár órára elfeledkezhetek mindenről.

– Akkor viszont nagyobb a baj, mint hittem – dőlt hátra.

– Ne láss bele semmit!

– Csak nem akarom, hogy belekeveredj valamibe. Ki tudja, mi mindenre képesek ezek a fanatikus csitrik, hogy a címlapra kerüljenek.

A kezem ökölbe szorult.

– Amelia nem egy fanatikus csitri! Azt sem tudta, ki vagyok...

– Ugyan, Jin-sung!

– Fejezd be! Amelia nem olyan!

Yong-hwa felállt, és én csak jót akartam ábrázattal mindkét kezét feltartotta.

– Pár hét múlva lelépünk innen. Ne nehezítsd meg a dolgod!

Feszülten bámultam az utána becsukódó ajtót. Igaza volt. Megnehezítettem. Nemsoká Amelia egy emlék lesz, semmi több, én meg visszatérek a hamis hétköznapokhoz, a végeláthatatlan rendezvényekhez, a megjátszott jókedvhez, az üres söuli lakásomba, a nyomasztó életembe, és fájó szívvel fogok visszagondolni mindarra, amit magam mögött hagytam. Ameliával minden olyan természetes: kéz a kézben a szakadó esőben, ahogy a bőr a bőrhöz ér...

Ez így nem helyes. Nagyon nem.

Leheveredtem az ágyra, arcomat a tenyerembe temettem.

Véget kell ennek vetnem.

***

Másnap, kora reggel belebotlottam a lépcsőfordulóban Jun-seon-ba. A lány egyik kezével álmosan megdörzsölte a szemét, a másikkal a mobilját nyomkodta. Rám sem hederített.

– Elárulnád, honnan veszi azt Yong-hwa, hogy tőlem vagy terhes?

Jun-seon riadtan kapta rám a tekintetét.