A Ragyogó Hajnal

9.rész

-Te vagy a legjobb!Jobbat nem is kivánhattam volna!Én szeretlek Mikey!-mosolyogtam rá könnyes szemekkel.De már késő volt ezt mondani,mert már megint bedobta a szunyát.Na mind1.Majd én is bealudtam.

Másnap:

Amikor felkeltem Mikey nem volt itt.Gondolom Draken hazavihette.
Körbe néztem magamon,hogy hány helyen sérültem meg.
-Kisasszony kérem ne mozogjon!-szólt kedvesen az egyik ápoló majd oda hozta a reggelim.
-Köszönöm.-mondta majd nyúltam a villáért de bele hatolt a kezembe a fájdalom.
-Eltört a kezem?-néztem ijedten az ápolóra.
-Sajnálom,hogy nem figyelmeztettem előbb.Szeretné,hogy én etessem me..-nem tudta befejezni,mert Mikey betoppant.
-Halihoo Jó reggelt!-toppant be hangosan.-Megjöttem Amaya-chan!-mondta teljesen energikus majd lehuppant mellém mosolyogva.-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi...-mondtam.
-A kisasszonynak eltört a keze ezért..-
-Elég nem vagyok béna!-mondtam.
--Amaya-chan!Nem illik így beszélni!Hagyja csak rám!-mondta a nővérnek mosolyogva.
-Rendben!-válaszolt majd mosolyogva elment.

Én meg ott ledermedten ültem azzal az indokkal,hogy Mikey fog etetni.
-Sihuhu jön a vonat nyisd ki a szád!-mondta mintha én egy 2-3 éves lennék.
-NEM vagyok kisgye..-közben ahogy már nyitottam a számát betolta a kaját a számon majd kipirultam.
-Itt a következő!-mosolygott azzal a cuki arcával.
-hülye..-mondtam majd megettem a következőt is.

10 perc után:

-Na ezzel meg is vagyunk!-mondta.
-Köszönöm..-mondtam lefelé nézve nehogy észrevegye,hogy elpirultam.
-Semmiség!-mondta majd egy nővérnek integetett.-Elnézést!-integetett továbbra is.
-Mit szeretne?-jött oda hozzánk mosolyogva.-Ti együtt vagytok?-kérdezte mosolyogva.
-Még nem!-mondta Mikey amire a fejem vörös lett.
-Oh értem!És miben segíthetek?-kérdezte.
-Amaya-chant mikor engedik ki a kórházból?-nézett kérdően az ápolóra.
-Tudomásom szerint már holnap haza mehet!-mondta kedvesen.
-Akkor ez azt jelenti,hogy már mehetek is!-álltam fel de nem sokáig mivel a lábam hirtelen összecsuklott és Mikey vállára érkeztem.
-Csak ne olyan hevesen!-mondta Mikey miközben vissza ültetett az ágyra.
-Már ma haza mehet persze csak saját felelősségre!-mondta az ápoló majd elment.
-Haza akarsz menni?-kérdezte a fiú amire én válaszként csak egy bólintást intéztem.Majd felálltam és átkaroltam.
-Mikey!-jött be Draken.
-Igen?-
-Mennünk kell!-mondta az égimeszelő mellette olyan törpének érzem magam,hogy az már szenvedés.
-Előtte haza viszem!-mutatott rám.
-Jaj igazán nem kell!-mondta majd legyintettem egy párat.
-Biztos?-nézett kérdően.
-Ja-válaszoltam de mégis inkább Mikey-val akartam menni.Majd elköszöntünk egymástól és elindultunk ellentétes irányba.Haza felé út nem volt vészes mivel a kórháztól nem lakok annyira messze.
Majd amikor megérkeztem az otthonomhoz elkezdtem keresgélni a kulcsot a táskámban de sehol nem találtam.Még a pótkulcsot se találtam sehol.
-Baszki..most,hogy jutok be?-estem össze az ajtó előtt.Mivel a telefonom az ágyam mellett hever segítséget se tudtam hívni.A szomszédokkal írtó rosszban vagyok és még sétálni sincs erőm.
Miközben ott ültem lehült a levegő és csak egy sima rövid ujjú van rajtam.Szerencsémre Hina valamilyen módon a házunkhoz tévedt és segített rajtam.Átvitt magukhoz adott egy pokrócót és hozott italt is.
-Te megakarod ölni magad?-nézett rám mérgesen.
-Nem csak nem találtam sehol a kulcsomat.-válaszoltam.
-És kiengedett ki a kórházból?-folytatta a kérdezgetést.
-Az ápoló!Elvileg úgy volt,hogy Mikey haza visz csak közbe jött neki valami.-magyaráztam.
-Mikey!-mondta dühösen.
-Nem az ő hibája különben is a haza sétálással nem volt semmi baj...-
-Tudom,hogy szereted de ez akkor sincs rendben!-mondta.
-Kicsit lepihenek!Ok?!-néztem kérdően a legjobb barátnőmre majd ő bólintott és lefeküdtem a padlóra.
-Haho ott az ágy!-nevetett.
-Biztos?-kérdeztem.
-Persze ez csak természetes!-mondta majd kiment.

-Vajon most mit csinálhat Mikey?-tűnödtem magamban de nem sokáig mert hamarosan el is nyomott az álom.

------------
Hali!Remélem tetszett ez a rész is!🤗Amíg még nyár van megpróbálok sűrűbben kirakni részeket!Holnap kövi!👋🏻