-Ezt már rég ki akartam mondani!-kezdett bele.-Többet jelentessz nekem mint barát!Még sose éreztem ilyet,de rájöttem,hogy "szeretlek"-fejezte be majd azzal a lendülettel magához fordított és megcsókolt.
Hosszú csók volt. Majd Mikey volt az aki megszakította. Hirtelen azt se tudtam milyen bolygón vagyok csak néztem magam elé, mint egy hülye barom. A fiú észrevette, hogy nem ezen a bolygón vagyok, vagyis nem így esett le neki inkább úgy mintha megbántam volna az előbbi cselekedetünket.
-Bocsi, ezt nem kellett volna. Nem is tudom mi van velem a napokban! Mintha teljesen más ember lennék!- sóhajtott, mire én is észbe kaptam es válaszolni tudtam.
-Megbántad...?-inkább én bántam meg, hogy ezt kimondtam, de ez volt az egyetlen szó amit ki tudtam nyögni, hogy ne legyen neki már ennél is kínosabb.
-Hát, hogy is mondjam....Nem! Erre vártam azóta mióta láttalak és valószínű, hogy ez egy egyoldalú érzés, viszont úgy éreztem , hogy ezt ki kell mondjam...-hallatszottak határozottan a szavai.
-Értem. Nekem is van valami amit el kell mondanom..- kezdtem bele, viszont valaki közbe szakította a beszélgetésünket.
-Aya-chaaan!!! Végre megtaláltalak!- futott felénk. Majd lihegve megállt és észrevette a mellettem álló fiút.- Szia Mikeyyyy!- mosolygott az említett személyre akitől csak egy megvető pillantást kapott.- Megzavartam valamit?-
- Nem, mi csak...- mondtam volna de Mikey félbe szakított.
-Igen! - ez szemmel láthatólag nagyon megviselte a lányt, mert ennyire ,,bunkó" még nem volt vele senki eddig, vagyis én valami ilyesmire gondoltam.
-Kettesben tudnál hagyni minket?- kérdeztem kedvesen a testvéremtől, aki nem igazán akart megmozdulni. Mikey most már egy kicsit kedvesebb és nyugodtabb hangnemben próbálta meg elküldeni, de ez se vált be.
-Na akkor gyere Aimi menjünk haza!- a mondatom után a ,,kislánynak" felcsillantak a szemei és már nem látszott rajta sértődöttség.
-Szia Mikey!- köszöntünk el mindketten. Mikey még néhányszor elátkozta Aimi-t, de miután kicsit lenyugodott vissza integetett.-Holnap a gyűlésen!- kiáltott még utánam a fiú, amit már szinte alig hallottam.
___________________________-Ezt most úgy egyébként miért kellett? Mi volt ilyen sürgős? Nem azért, csak mégis.- érdeklődtem, bár tudtam, hogy értelmes válaszra nem várhatok.
-Éhes vagyok. És úgy gondoltam, hogy elmehetnénk együtt a kedvenc éttermembe!- mosolygott.
-Most komoly? Te hülye vagy!- nevettem.-Na de most már mindegy. Menjünk együnk valamit!- mosolyogtam vissza rá.
Nem akartam bunkó lenni vele meg amúgy is más bolygón járt az agyam. Bár mondjuk az első csókja után kinek nem ? Nem hittem, hogy ez valaha megtörténhet. Olyan érzés volt, mintha a fellegekben járnék, de belül valahol nagyon mélyén éreztem, hogy még nem állok készen egy kapcsolatra.
-Ayaaa!- legyintgette a kezét az arcom előtt Aimi.
-Igen?- tértem vissza.
- Hova menjünk? Vagy jó az ahova én mondtam?-
- Nekem mindegy!- emeltem fel az egyik vállam ezzel átengedve a döntést a testvéremnek.
Öt tíz perc séta után el is érkeztünk az említett épülethez, séta közben igazából Aimi akart pár dolgot kiszedni belőlem, de nekem még mindig nem ott járt az eszem. A hamburgeres, ahol ki kötöttünk egész finom hamburgerrel szolgált. Hazafelé most már többet beszélgettünk megtudtunk egyet s mást egymásról, de már a vége felé kicsit elegem lett a beszélgetésből. Otthon egyből az ágyba dobtam magam, ami puha és kényelmes volt, emiatt hamar el is nyomott az álom.
Másnap:
Mikey szemszöge:
-Vajon mit akart mondani Amaya?-gondolkodtam, de helyes választ pontosan nem tudhattam. A fejemben volt, hogy lehet időre van szüksége, lehet nem is így érez irántam vagy esetleg viszont szeret? Nem tudtam eldönteni de a legutolsó válaszra nem sokat adtam.
-Talán a mai gyűlés után elmondja!- biztattam magam.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Ragyogó Hajnal
Fiksi PenggemarAmikor ott álltunk a naplementében és néztünk ki a fejünkből ő megszólalt. -Ezt már rég ki akartam mondani!-kezdett bele.-Többet jelentessz nekem mint barát!Még sose éreztem ilyet,de rájöttem,hogy "szeretlek"-fejezte be majd azzal a lendülettel magá...