A Sztárpár (Niall Horan Ff)

Lehetett volna sokkal rosszabb is

-Jó estét! -köszöntem oda a paparazziknak, akik szünet nélkül, egymás szavába vágva tettek fel kérdéseket. Meg sem hallották amit mondtam, mire Niall szólt oda nekik.
-Elnézést uraim! Hagyjuk beszélni Izzyt jó? -mutatott rám, mire ők elhallgattak. Elismerően néztem Niallre, majd a paprazzikhoz fordultam.
-Mindenki kérdésére megpróbálunk válaszolni, de egyszerre csak egyre. Például ön? -mutattam egy férfira.
-Ön és az úriember járnak?
-Nem, nem járunk! -ellenkezünk mind a ketten.
-Niall mikorra várható a második albumod? -kérdezte egy másik férfi.
-Még nem vagyok készen a dalokkal, így nem tudom, de várni kell még rá.
Ezek után még milliónyi kérdésre válaszoltunk, majd a rajongókkal is eltöltöttünk egy fél órát.
-Mehetünk? -suttogta Niall, mire én bólintottam egy kicsit.
-Jólvan srácok, mostmár muszáj indulnunk! -mondta, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Mosolyogva köszöntem meg udvariasságát, majd beszálltam. Ő átsétált a másik oldalra, majd bepattant a kocsiba és elindultunk. Az első pár percben egyikünk sem szólalt meg, de egy idő után megszakítottam a csöndet.
-Sajnálom, hogy így elhúzódott az egész!
-Lehetett volna sokkal rosszabb is! -legyint egyet mosolyogva.
-Igen.. -sóhajtottam, majd eszembe jutott valami.
-Nem.. énekelsz valamit? -néztem fel rá mosolyogva, mire ő meglepődöttségében elnevette magát.
-Öhm.. oké..Mit?
-Our Song? -mosolygok rá önelégülten, hogy még emlékszem a dalaira.
-I'll be honest, I'm alright with me... -kezdett bele csodálatos hangon. Még sosem hallottam énekest ilyen hanggal, mint az övé. Csak néztem csillogó kék szemeit és boldog mosolyát, miközben ő az utat kémlelve énekelt. Amikor észrevette, hogy figyelem, egy pillanatra rám nézett és mosolyogva vette tudomásul, hogy tényleg őt néztem. Én gyorsan elfordultam a másik irányba, de így is arcomba futott a vér.
-Baby It's just a song on the radio that we used to know! -fejezte be a dalt, mire én lelkesen tapsoltam meg.
-Ez gyönyörű volt! -mondtam mosolyogva- Te vagy az új kedvenc énekesem! -nevettem fel vele együtt.
-Itt is vagyunk! -vette ki Niall a kulcsot a kocsiból, majd kipattanva, átrohant az én oldalamra és kinyitotta az ajtót.
-Erre igazán nincs szükség Niall! De komolyan! -szálltam ki a kocsiból.
-De van! -mondta kedvesen- Egyébként.. tudom, hogy még csak két napja ismerjük egymást, de úgy beszélsz velem.. mintha most találkoztunk volna először.. nem kell ilyen.. nem is tudom.. illedelmesnek lenned. Szinte már magázol! -mosolygott rám, mire megértettem a célzást.
-Lehet azért magázlak, mert te már egy vén papa vagy! -nevettem fel, miközben közelebb léptem hozzá és beleptünk a pizzázóba.
-Naa ez most fájt! -vezette egyik kezét derekamra, majd leültünk az egyik asztalnál.
-Bocsi, de nem hagyhattam ki! -mosolygok megállás nélkül. Kicsit fáradt vagyok a forgatás miatt, de próbálom felpörgetni magam. Odajött egy csinos pincérnő az asztalhoz, majd mindkettőnk elé lerakott egy étlapot. Mosolyogva megköszöntem, de ő nem foglalkozott vele, csak elment. Kinyitottuk az étlapot és rápillantunk a sok pizza képére és leírására. Én átnézek párat, majd gondolkodva szólalok meg.
-Az jó, ha együtt eszünk meg egyet? Csak mert.. -nézek fel Niallre, aki összehúzott szemöldökkel kémleli a menüt, majd a pénztár felé néz.
-Valami baj van? -kérdeztem érdeklődve.
-Khmm.. -ezzel kivesz egy papírfecnit az étlapból és elém rakja az asztalra. A Clara név van rajta és egy telefonszám. Ugyan a pincér csajon nincsen név cédula, feltételezem, ő az a Clara.
-Megadta a számát? -nézek Niallre összezavarodva.
-Ahha! -nézett vissza rám Niall ugyanúgy.
-Nekem mért nem nyomták sosem a számukat az orrom elé random fiúk? -kérdeztem, elviccelve a dolgot, hogy ne legyen kínos.
-Nem tudják, mit vesztenek! -mosolygott rám Niall, ami nagyon aranyos volt. Kezeit az asztalon pihentette, miközben kedvesen pillantott szemembe.
-Te aztán tudod, hogyan kell flörtölni.. -suttogtam, miközben ismét le kellett hajtanom a fejem, hogy eltakarjam vörös arcom.
-Nem kell eltakarnod az arcod tudod? Pirosan is tetszel! -hízelgett, mire csak mégjobban felforrósodott az arcom. Vártam egy kicsit, majd kifújva egy nagy adag levegőt, ismét Niallre pillantottam. Ő megpróbált elfolytani egy mosolyt, ahogyan meglátta kipirult arcom, de nem nagyon sikerült neki.
-Ez cuki! -jegyezte meg mosolyogva.
-Abbahagynád már? -nevettem fel hitetlenkedve, mikor ismét zavarba hozott. -Ő csak felnevetett.
Rendeltünk végül egy közös pizzát és ezt így meg is tudtuk enni. Nagyon sokat beszélgettünk mindenféléről, de próbáltuk kerülni a teendőink listáját, hisz az nem valami jó beszélgetés téma. Nem tudom, hogy Niall mit csinált a lány telefon számával, de nagyon fúrta az oldalamat a dolog. Mikor végeztünk, és úgy éreztük, hogy ideje menni, minden ellenkezésem ellenére Niall állta az egész vacsit. Miközben fizetett, láttam, hogy a csaj a vállát tapizza. A megszokottnál kicsit jobban zavart a dolog.
-Viszlát, jöjjenek máskor is! -köszönt el a lány, mire végül nem bírtam visszatartani magam.
-Szia Clara! -intettem neki, mire Niallből egyszerre kirobbant a nevetés. Gyorsan kiiszkoltunk az étteremből és Niall kocsijához sétáltunk. Mikor beszálltunk, ő még mindig nevetett.
-Niall! -nevettem fel, mikor már alig vett levegőt a nagy nevetésben.
-Hagyd már abba, hát megfulladsz! -kezdtem én is nevetni felszabadultan. Még 5 percig vergődtünk a nevetéstől, mire végre abba tudtuk hagyni.
-De régen nem nevettem ennyit! -sóhajtott fel mosolyogva, mikor végre elindultunk.
-Nem bírtam megállni na! -kuncogtam fel, miközben egy hajtincset a fülem mögé tűrtem.
-Ez nagyon jó volt! Mondjuk kicsit sajnálom a lányt!
-Miért? Nem volt durva ugye? Azt azért nem akartam... -kezdtem szabadkozni, mire megrázta a fejét.
-A borravalóknál hagytam a számát! -jelentette ki, mire először elkerekedtek a szemeim, majd felnevettem.
-Hát lehet, hogy ez felért egy kemény visszautasítással.. -gondolkodtam el hangosan, mire ő mosolyogva bólintott. A házamhoz érve ő ismét kinyitotta nekem az ajtót, majd elkísért az ajtóig. Az ajtóban szembe fordultunk egymással és tanácstalanul meredtünk a másik szemébe.
-Hát elég gyorsan elment ez a nap.. -sóhajtotta kissé letörten.
-Igen.. -itt elgondolkodtam egy percre- Nincs kedved bejönni...? -néztem fel rá végül.
-Én...öhmm.. -kezdett bele, de közbe vágtam.
-Úgy értem megnézni egy filmet.. -tettem hozzá gyorsan, mire Niall megnyugodva sóhajtott egy kicsit és elmosolyodott.
-De, persze! -egyezett bele, mire mind a ketten beléptünk a sötét lakásba. Felkapcsoltam a lámpákat, majd levéve a cipőmet, a konyhába indultam. Elővettem egy csomag pattogatott kukoricát, majd beraktam a mikróba. Niall utánam jött és mikor odaért hozzám, átölelt hátulról. Két kezét a hasamnál kulcsolta össze és nyakamba szuszogott. Én két kezemet az övéire helyeztem, miközben megfordultam karjai között. Ő elengedett, de nem lépett hátrébb.
-Ezt miért kaptam? -mosolyogtam rá.
-Láttam, hogy aggasztott a pincérnő a vacsoránál. -mosolygott rám.
-Igen, de feleslegesen. És ezt akkor is tudtam, csak.. nem tudtam mit kezdeni.. -próbáltam elmagyarázni a dolgot.
-Nem gond! Igazából elég szórakoztató volt.. -mosolyodott el pimaszan, mire megütöttem a vállát. Kivettük a kész popcornt egy tálba, majd leülve a kanapéra, ötletelni kezdtünk, hogy mit nézzünk.
-Csontváros? -kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Akkor egy romantikus filmes csaj vagy?
-Nagyjából.. -bólintottam.
-Harryvel jól ki fogtok jönni! -én erre lehajtottam a fejem. Még mindig van egy kis bűntudatom, hogy megcsókoltam.
-Bocsi.. -suttogta.
-Én sajnálom! -néztem fel rá komolyan. Egy pár másodperces csönd után elmosolyodott.
-Akkor Csontváros? Hadd menjen! -kezdte el megkeresni a filmet. Gyorsan meglett a keresett dolog, így felrakta a lábát a lábtartóra én pedig mellé ülve, ölembe raktam a rágcsát és elkezdődött a film.
Alig néztük pár perce a TV-t, mikor belenyúlt a pattogatott kukoricába. Nagyon fura érzés kerített hatalmába, a hasam teljesen görcsbe rándult. Ez pedig minden alkalommal megtörtént, amikor vett az ölemben lévő rágcsából.
Próbáltam a filmre figyelni, azonban már nem volt kényelmes ahogy ültem. Egyik, majd másik lábamat is az övére tettem, mire ő vigyorogva nézett felém.
-Kényelmetlen volt. -mondom magyarázatként.
-Így jó? -néz lábunkra.
-Nem nagyon.. -vallom be, mert lábai eléggé nyomják az enyémeimet. Ő erre megfogta a lábam a térdemnél és az ölébe húzta. Nagyon meglepődtem, a gyomrom is liftezett egyet és kipirulva néztem rá. Mivel lábaim az ölében voltak, arcunkkal is közel kerültünk egymáshoz. Kezemet kihúztam közülünk és nyak mögött, a tőlem messzebb lévő vállára tettem.
-Így jobb? -kérdezte, miközben 2 centi választott el minket.
-Mhm! -mondtam, de egy értelmes szó sem jött ki a számon. Niall tudja, hogy nem szeretem elsietni a dolgokat, így nem csókolt meg. Vagy 5 percig bámultunk egymás szemébe úgy, hogy orraink már majdnem összeértek, mikor a filmben történt valami hirtelen hangos dolog és mind a ketten ijedten kaptuk oda a fejünket. Mikor észrevettük, hogy milyen fura volt ez az egész, elnevettük magunkat, majd tovább néztük a filmet.
A filmből még fél óra lehetett hátra, mikor kicsit lejjebb csúsztam a kanapén, kezemet Niall mellkasára simítottam, fejemet pedig vállára hajtottam. Ő nem kérdezett semmit, látta, hogy hulla fáradt vagyok, csak adott egy puszit a hajamba és egyik kezével átölelte derekamat. Így néztük tovább a filmet, ameddig el nem nyomott minket az álom.