A Sztárpár (Niall Horan Ff)

Hát ezt jól megbeszéltük..

-Az utolsó előtti díj, azaz a legjobb pop dal nyertese pedig... -szólalt meg egy hölgy úgy fél óra múlva- Sign of the times by Harry Styles! -kiáltotta, mire az említett mosolyogva felállt, összeölelkezett egy lánnyal, kezdett fogott néhány másik emberrel, majd felsietett a színpadra.
-Nagyon köszönöm mindenkinek! Főként a családomnak, anyukámnak, apukámnak, Gemmának, a nővéremnek és Niall Horannak, a tesómnak! Tényleg nagy hatással vannak rám ezek az emberek és nem lennék itt nélkületek! Köszönöm! -mosolygott Niall irányába, és én is odanéztem. Niall boldogan intett egyet Harrynek, majd engem is észrevett és rám kacsintott. Nem tudtam mit reagáljak, így inkább visszafordultam Harry felé.
-És az utolsó díj, azaz a legjobb kaland film nyertese.. az Uncharted by Izzy Johanson és Tom Holland! -mosolygott a közönségre. Én boldogságomban felpattantam a helyemről és Tom is így tett. Felkapott, majd megpörgetett a levegőben. Miután letett, Zendayát is megölelte, majd ketten felmentünk a színpadra. Harry odajött hozzám, rám mosolygott, odaadta a díjat, majd két puszit nyomott arcomra. Csak vigyorogni tudtam, miközben ő lesétált a színpadról. Én léptem először a mikrofonhoz.
-Úristen.. Szia Harry! -intettem felé, mire ő felnevetve integetett vissza.
-Nagyon sok munka van a film mögött és mindenki nagyon küzdött ezért. Nem is tudnám felsorolni az összes embert, aki napi 10 órában dolgozott ezért a pillanatért, csak meg akarom köszönni, hogy végül kifizetődhetett a sok munka és ilyen végeredményt tudtunk elérni együtt. Mert ezt nem mi érdemeljük Tommal, hanem leginkább a rendezőink, akik csodálatos munkát végeztek. Köszönöm nekik, hogy részt vehettem ebben a csodában! -töröltem le egy könnycseppet az arcomról. Tom is elmondta a szövegét, majd lesétáltunk a színpadról és a díjátadó véget is ért. Ahogyan kifelé indultunk 3-an, én mentem Zendaya és Tom mögött. Hirtelen a nagy Harry Styles állt elém.
-Szia Izzy! Gratulálok a díjhoz!
-Szia Harry! Én is gratulálok, nagyon megérdemled! Igazából reméltem, hogy találkozunk. El szerettem volna mondani neked egy csomó dolgot, ami először elég sok lesz, de mindenféleképpen el akartam mondani, hogy mennyire felnézek rád és nem csak a tehetséged miatt. Felnézek rád, azért amilyen szemszögből látod a világot és, hogy milyen támogató és bíztató vagy azokkal, akiknek szüksége van egy ilyen emberre. A világunknak Harry szüksége volt arra, hogy egy férfi ilyen szerepet foglaljon el a médiában és nem tudom eléggé megköszönni, amit nap mint nap csinálsz! -néztem rá reménykedve. Reméltem, hogy nem beszéltem túl sokat.
-Hát ez nagyon szép volt... -szólalt meg a döbbenettől először- Igazából én is össze akartam veled futni. Hogy megköszönhessem azt, amit a fiatalabbaknak sugallasz. Ez nagyon sok emberre hatással van és tényleg boldogabban nőhetnek fel miattad. -mosolygott rám köszönet mondóan.
-Hát ezt jól megbeszéltük.. -mondtam kínomban, de alig bírtam Harryvel szemben maradni, mert ide-oda lökdöstek a kifelé szállingózó emberek.
-Elmehetnénk az útból nem? -kérdeztem gyorsan, mire Harry bólintott egyet és elhúzott a mosdó folyosójára, ahol már nem volt senki.
Leültünk két székbe és úgy beszélgettünk tovább.
-Ne vedd tolakodásnak, de.. láttam, hogy Niall rád kacsintott! -mondta Harry mosolyogva.
-Most találkoztunk először, a díjkiosztó előtt és beszélgettünk pár dologról. -vontam meg a vállam.
-És jössz az After Partyra?
-Van olyan? -kérdezte Harry.
-Hát.. a velünk egyidősek el szoktak menni együtt bulizni egy apartmanban, amit erre a napra bérelnek ki.
-De.. mi nem vagyunk egyidősek.. -ragadt le Harry.
-Úgy értem, a kb huszon évesek, de gondolom téged senki nem mert meghívni. -nevettem fel.
-Naa! -nevetett fel ő is- Ez rosszul esik! -mosolygott.
-Akkor Niall sem tudja nem? -kérdeztem.
-Valószínűleg nem. -mondta Harry, mire én felemeltem a telóm.
-Akkor szelfizünk egyet Niallnek? -néztem rá mosolyogva.
-Ahha, mehet. -ő közelebb hajolt és a kamerába nézett. Én arcomat az övének érintettem, majd kinyújtva a nyelvem, elkészítettem a fotót. Eltávolodtunk, majd elküldtem Niallnek.

Elküldtél egy képet.
Niall: Összefutottál H-val?
Izzy: Megyünk az Afterre!
Niall: Van olyan?
Izzy: Elküldöm a linket! &%#&#%#^%

-Azt mondtam Niallnek, hogy eljössz! -mosolyogtam Harryre, aki megvárta, amíg Niallel beszéltem.
-Hát akkor muszáj lesz! -vonta meg a vállát, majd felpattant a székből. Ekkor érkezett egy üzenetem Tomtól.

Tom: Tali az Afteren!

Nagyot sóhajtva elraktam a telefonom és én is felálltam.
-Baj van? -kérdezte Harry szembe állva velem.
-Nem, csak úgy tűnik itthagytak engem. -vontam meg a vállam.
-Ez nem valami illedelmes..
-Hát az embereket jobban vonzzák a gonoszak nem igaz? -utaltam kedvenc idézetemre, de Harry ezt nyilván nem értette, így ősszeszűkített szemekkel nézett rám.
-Nem értelek! -jelentette ki, miközben lehellete nyakamat simogatta.
-A kedvenc idézetemre utaltam, nem fontos. -legyintettem.
-Tudni szeretném, hogy mi Izzy Johanson kedvenc idézete! -mosolyodott el pimaszan, miközben ismét szemembe véste tekintetét.
-Azt mondják.. -kezdtem suttogva- az ember jobban vonzódik a gonoszokhoz, mint a hősökhöz, mert míg a hős feláldozna téged, hogy megmentse a világot, a gonosz feláldozná az egész világot, csak hogy téged megmentsen. -halkultam el. Harry ajkai egyre közelebb látszódtak és most egy félmosoly jelent meg rajtuk.
-Ez nagyon tetszik.. -mondta mély, rekedtes hangján. Ezek után csönd lett. Csak bámultunk egymás szemébe és éreztem, hogy meg akar csókolni. Nem tudtam eldönteni, hogy ez esetben ellen tudnék-e állni. Nem mozdultunk, azonban Harry szemeim helyett most számat kezdte vizslatni. Lassan közeledni kezdett, de már nem tudott felnézni szemembe. Én nem közeledtem, nem is léptem távolabb. Harry nem várt jelzésre, nedves ajkát enyémnek nyomta és falni kezdte. Az első csókjai nem leltek viszonzásra, de nem tudtam tovább ellenállni, végül visszacsókoltam. Ő két tenyerét a derekam köré fonta, majd nyelvével felfedező útra indult számban. Én kezemet mellkasára simítottam és megpróbáltam nyelvét visszaterelni a helyére. Egyáltalán nem vagyok egy könnyen megkapható nő. Azt hirdetem, hogy mindenki úgy szép ahogy van és ez azzal jár, hogy a szépséget nem lehet olcsón árulni. Harry nem dugta át nyelvét ismét, de még mindig alsó ajkamat kóstolgatta. Egyik kezét felvezette az arcomra és kisimított egy tincset a szememből. Valamennyire sikerült észhez térnem és elváltam Harry ajkaitól.
-Harry.. -suttogtam szájára, ugyanis távolabb nem kerültünk egymástól -Nem adom magam olcsón. Csak most találkoztunk! Nem is tudom, mi ütött belém! -ráztam meg a fejem és végre távolabb léptem tőle. Összezavarodva szorítottam kezemet a homlokomra.
-Mit művelek.. hisz vagy 6 évvel fiatalabb vagyok...-hitetlenkedtem- Sajnálom Harry, nem tudom, miért csináltam..
-Semmi gond, én kezdtem. Csak nagyon okosnak és csinosnak talállak és.. elragadott a hév. Ne haragudj. -köszörülte meg a torkát.
-Ömm.. akkor erről..
-Nem mondom el senkinek! -bólintott egyetértően.
-Csak azt akartam kérni, hogy mi feledkezzünk meg róla. Szeretnék jóban lenni veled! -mosolyogtam rá kínosan.
-Én is veled, tényleg sajnálom az előbbit.
-Milyen előbbit? -vontam meg a vállam mosolyogva. Ő csak közelebb lépett és óvatosan magához ölelt. Elváltunk egymástól, én pedig felé nyújtottam a kezem.
-Barátok?
-Barátok! -rázott velem kezet gondolkodás nélkül.
-Kell egy fuvar az Afterre? -kérdezte végül.
-Az nagyon kedves lenne! -mosolyogtam rá.