A Sztárpár (Niall Horan Ff)

Várni fogom

Niall egy új dallammal kísérletezett, ami eléggé fülbemászó volt, így érdeklődve hallgattam. Néha mosolyogva felnézett rám. Egy idő után elkezdett lefáradni, így a konyhába indultam, hogy csináljak egy kis kávét. Még innen is hallottam, ahogy a dallamhoz kezdi hangolni a gitár dallamait és mosolyogva füleltem. A hangja teljesen összeolvadt a gitáréval és ettől összeszorult a gyomrom. Amikor készen lett a kávé, egy bögrébe öntöttem és felhigítottam tejjel. Visszasétáltam Niallhez és a kezébe nyomtam a forró italt. Ő hálásan pillantott rám.
-Szünetet kéne tartanod. Nem akarlak megzavarni, de ide hallom, hogy korog a gyomrod, ami elég fura. -mosolyogtam rá.
-Igazad van.. -mondta Niall és hallottam a hangján, hogy egy kicsit berekedt.
A hűtőben találtunk bolognait, így azt ettük. Most úgy 2 óra lehet, szóval éppen ránk fért már egy ebéd.
-És hogy haladsz? -kérdeztem evés közben- Sikerült valamit összehozni?
-A dallama alakul egy új dalnak, de szövegötletem nem nagyon van. -avatott be- Köszi, hogy figyelsz rám egyébként. Néha túlságosan belemerülök a dalokba.
-Erre valók a barátok! -mosolyogtam rá és ő is így tett. A kajálás közben is végig beszélgettünk, pedig szinte mindent tudunk már egymásról. Elővettem a telefonom és a kamerát bekapcsolva, Niallt vettem fel, amint eszik. Van az a trend, hogy az emberek odanyújtják valakinek a kezüket és nem szólalnak meg és megnézik, hogy mit reagál az ember. Ezt szeretném megcsinálni Niallel. Bal kezemben megfogtam a telefont, jobb kezemet pedig odanyújtottam felé, felfordítva. Ő érdeklődve nézett fel rám, mire én elvigyorodtam. Ránézett a kezemre, majd vissza rám.
-Mi az? -kérdezte nagy szemekkel, mert nem értette az egészet. Én nem szólaltam meg. Ő megfogta a kezem és felállt, így én is így tettem, majd megpörgetett, mire felnevettem, majd leállítottam a felvételt.
-Ezt most nem értettem, de tetszett. -vonta meg a vállát mosolyogva. Én elmagyaráztam neki a dolgot.
-És jól csináltam? -mosolygott, mikor megértette.
-Nagyon aranyosan! -mondtam nevetve. Miután végeztünk az evéssel, ő visszament zenélni, én pedig a kanapéra huppanva, felraktam instára a videót, amit készítettem. Nagyon sok komment érkezett:
-Úristen emberek jól látok???
-Álmodom vagy mi a f??
-Ez olyan cukiiiiii!!
-Ki ez a csaj, hogy 0-24 Niallel van bakker?
-Ja ember már vagy egy hete elszakíthatatlanok!
-Hagyjátok Izzyt, tök menő!!
-Most felvágni akar a csaj vagy mi?
-Ne kövesd, ha nem bírod!
Általában nem veszek tudomást az utálóktól érkező üzenetekről és ez most is így van, azonban valaki üzenetén megakadt a szemem.
harrystyles.: Niall te kis butus! Kézcsókot kell adni, nem egy táncot haver!
Ahogy kiszálltam a telefonomból, ismét meghallottam Niall gitárját és hangját. Az összefüggéstelen hangokból mintha valami szöveg kezdett volna kialakulni, mire gyorsan kézbe vett egy füzetet és körmölni kezdett. Néha ütemre ütögette gitárját vagy énekelgetett, majd ismét írt. Jó volt látni, ahogyan beltéri magát az egészbe. Kicsit fázni kezdtem, így kerítettem valahonnan egy plédet, majd magamra terítettem és eldőltem a kanapén. Hallgattam Niall dallamait, majd szépen lassan elszundítottam.

Arra nyitottam ki szemeimet, hogy Niall fölémhajolva simít végig arcomon, miközben kedvesen mosolyog a szemembe. Kicsit zavarba jöttem a helyzettől, így felültem és gyorsan lelapogattam a hajam.
-Mennyit aludtam? -kérdeztem rekedtes hangon.
-Úgy egy órát, nem sokat, viszont arra gondoltam, hazaviszlek. Én már úgyis végeztem itt. -mosolygott ugyanolyan édesen.
-Oké, köszi. Valamiért elég fáradt vagyok ma.
-Lehet a sok izgalom tegnap lefárasztott. -vonta meg a vállát Niall, miközben feltápászkodtunk a kanapéról. Összeszedtük a cuccainkat, majd kiléptünk a stúdió ajtaján. Számíthattunk volna a sok paparazzira, de kiment a fejünkből a dolog. Még sosem éreztem, hogy zavarnának a fotósok, de most nagyon is így tettek. Alig bírtam nyitva tartani a szemeimet, fejemet Niall mellkasára hajtottam és próbáltam kicsit eltakarni kómás arcomat.
-Mi a gond? Ne álljunk meg a paparazziknál? -suttogta fejbúbomra.
-De muszáj, csak ne maradjunk sokáig légyszi. -nézek fel rá, mire ő bólint egyet.
-Jó estét! -intettem udvariasan az uraknak.
-Niall hogy áll az album?
-Mennyi dal várható Niall?
-Mennyi hiányzik az album végéig? -záporoztak a kérdések.
-Kérem legyenek kicsit tekintettel az emberekre! -rázza meg fejét rosszallóan Niall.
-Készült újabb dal?
-Majdnem készen van egy új, igen. -sóhajtott, miközben tudomásul vette, hogy ezeket az embereket a kérdéseiken kívül ebben a pillanatban semmi más nem izgatja.
-Tudják már, hogy mi a holnapi programjuk?
-Hailey forgatásra megy, én pedig próbálok haladni az albumommal a stúdióban vagy otthon. Szóval ha most megbocsájtanak, pihennünk kéne és ha megjegyezhetem, önökre is ráférne! -eredt meg Niall nyelve kicsit idegesen.
-Nyugi ember! -szólt oda neki az egyik férfi.
-Kérem ne! -intettem le az embert.
-Te ne parancsolgass nekem banya, én Niallhez jöttem! -kiáltott vissza, amitől én lehajtottam a fejem. Éreztem, ahogy körülöttem megfeszülnek Niall izmai.
-Niall induljunk kérlek! -mondtam inkább utasításként. Nem akartam, hogy Niall neki ugorjon valakinek. Ő nagynehezen eljuttatott bennünket a kocsiig, majd hazafelé indultunk. Én fáradtan bámultam ki az ablakon, miközben a kocsiban síri csend uralkodott.
- Köszi, hogy elrángattál.. -szólalt meg végre Niall- tuti, hogy valami hülyeséget csináltam volna. -sóhajtott fel.
-Nem csak azért csináltam. Mára már épp elég volt ebből az egészből. -vontam meg a vállam.
-Nem zavar, hogy meg sem hallják, amit mondasz? -kérdezi felém tekintve.
-Csak akkor nem hallanak, ha nem akarnak. Ez mindenkinél így megy. -suttogtam, mikor megálltunk a házam előtt.
-Igaz, inkább ejtsük ezt a témát egy időre. -segített ki a kocsiból, amit egy fáradt mosollyal köszöntem meg. Megálltunk a bejárati ajtó előtt, kihasználva, hogy nincsen ott senki.
-Én azért élveztem ezt a napot. -mosolygott rám.
-Én is, nagyon jól éreztem magam veled. -bólintottam. Éreztem, hogy ismét egy 'olyan' alkalom következik. Niall nem várta ki, hogy ismét magyarázkodni kezdjek, magához ölelt. Puha pulcsija arcomhoz simult és komfortosan éreztem magam a karjaiban.
-Köszönöm! -suttogtam.
-Majd hívlak! -váltunk el egymástól.
-Várni fogom! -intett egyet, majd beléptem a lakásomba. Fáradtan felkullogtam az emeletre, majd a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam, fogat mostam és vacsora nélkül dőltem ágyba.