Vissz a szívem(Marics Peti ff)

Féltékeny Vagy

-Miért léptél le? Szólhattál volna.
Vállat vontam, és még mindig csak egy csillagot bámultam.

-Tudod bepánikolta...
Elég nagy csattanás szakított félbe, azonnal berohantunk. Alex és Marics egymást ütötték a földön, megmondom őszintén részegen nem tudom a legjobb döntéseket hozni, most viszont egy pillanat alatt kiment belőlem az összes elfogyasztott alkohol.

-Elég legyen!
Szóltam rájuk de nem hallgattak rám csak verték tovább egymást.
-ELÉG!
Ordítottam rájuk, s ejtettem le az üveget a kezemből. Törés hangra mindenki leállt.
-Őszinte leszek veletek, kurvára elegem van belőletek, mindegyik olyan mint egy szájbakurt gyerek! Meg ne szóljatok, csak kussoljatok! Én most haza megyek, nélküled Alex!
Mutattam rá a földön fekvő tetovált férfire.
-Te pedig jössz haza velem!
Fogtam meg, másik Alexot, s rángattam ki magam után. Egy ideig nem szólaltunk meg, mindkettőnknek kellett a csend, azt se értem min kaptak össze, de ha bele gondolok nem is érdekel. Végül arra lettem figyelmes hogy nem a saját házamnál áll meg a kocsi, egyből felismertem a lakást, ez Alexé. Udvariasan kinyitotta az ajtót, s előre engedett. A cipőjét csak úgy lerugta magáról. Én is levettem magamról majd a konyhapultra ültem. Alex messziről nézett, s már lépett volna közelebb de ekkor megszolalt a telom. Kivettem a készüléket a képernyőn Marics neve virított. Idegesen vettem fel.

-Csá, a haverod keres.
Itt nem esett le hogy kire gondol.

-Aha? Akkor hívjon fel.
Tettem rá a telefont, s lenémitottam. Most nincs kedvem semmihez és senkihez.
-Ha zavarok akkor haza megyek.
Pantattam le a pultrol, s már készültem haza indulni mikor megfogta a kezem, és vissza húzott.

-Héj nincs para, aludhatsz itt, jó hogy újra minden zsír köztünk.
Kacsintott rám, és indult meg a szobája felé. Később egy pólóval tért vissza. Lezuhanyoztam, utána pedig fáradtan dőltem be az ágyba. Másnap kb 2 kor keltem fel, de ha ez még nem lenne elég erős fejfájással. Lilla dobot egy üzit hogy amint felkelek menjek át hozzájuk. Haza ugrottam más ruhát felvenni, kiment a fejemből hogy Alex is otthon van.

-Mere voltál?
Éreztem meg magamon erős kezét, megrémültem kicsit, néha nagyon erőszakos tud lenni.

-Alexnál aludtam.
Fordultam vele szembe, idegesen fújta rám ki a levegőt, s megszolalt.

-Legalább meghúzott?
Húzott közelebb magához, s szemeivel szikrákat szórt. Ha most valaki megkérdezné hogy boldogok vagyunk akkor kapásból azt mondanám hogy nem, már nem egy pofont kaptam tőle. Mások már biztos leléptek volna mellőle, de valamit szerettem benne, most már beleuntam.

-Nem! És ha most megbocsájtasz elmennék öltözni.
Próbáltam kirántani a kezem de nem sikerült csak erősebben tartott, könny szökött a szemeimbe. Nem csak a fájdalomtol hanem attól is hogy mi a faszt láttam ebben az emberben. Végül elengedett, gyorsan felszaladtam, s bevágtam az ajtót. Földre rogytam és csak sírtam. Amennyire sikerült összeszedtem magam. Félve lépkedtem le a lépcsőn, Alex a kanapén tvzett. Viszont amint leértem felállt s elém torppant.

-Hova készülsz?
Simitott végig az arcomon, de azt elrántottam. Csak az ajtóra néztem.
-Azt kérdeztem hová készülsz?!
Mondta kicsit ingerültebben. S államnál fogva kényszerített arra hogy a szemébe nézzek. Nem bírtam megszólalni. Csak hallgattam. Erősen fonta csuklómra hosszú férfias ujjait.

-Lillához!
Adtam választ, szemet forgatott s kacéran nézett végig rajtam.

-Na ja, persze, nem mész te sehova se!
Erős mozdulattal kihuztam a kezem és csak rohantam. Gyorsan kiszaladtam a házból, kocsiba ültem és már indultam is Lilékhez. Az út alatt elbőgtem magam. Kopogtam s vártam hogy ajtót nyissanak.

-Minden rendben van?
Nyitott ajtót Peti, szemeim olyan vörösek lehettek a sok sírástól, egy hang sem jött ki a számon. Beleborúltam Marics nyakába, s már újra csak potyogtak a könnyeim. Hátamat simogatta, és próbált nyugtatni. Később beljebb kerültünk. Most az egyszer aranyos volt, hozott nekem egy bögre teát, és egyenlőre nem is kérdezte az esetet amég megnem látta a szorítás nyomait. Forró italomat iszogattam, s közben egy cigire gyújtottam. Peti leült mellém, és csak bámulta minden mozdulatomat. Sok ideig csak néma csendet játszottunk, de már láttam rajta hogy nem bírja tovább.

-Ki bántott?
Elfordítottam a fejem mert éreztem hogy megint sírni fogok, de szerencsére nem következett be. Nyeltem egy nagyot s vissza fordultam.

-A "barátom".
Rajzoltam macskakörmöket a levegőbe. Nem szólt semmit csak magához húzott, s hosszú ölelésbe vont. Jól esett, de a gyomrom még mindig görcsbe volt. Végül bedobott egy nagyon hülye témát de örültem hogy próbált a kedvembe járni és elfeledni ezt az egészet. Sikerült is neki, hisz elég sokat nevettem.

Sziasztok! Itt az új rész remélem tetszik, sok sok puszi❤️