Szex fejben, lélekben

Forró sikerélmény

Az irodai székedben ülsz, valami kis nyitott végű ruhában. Nagyon fel vagyunk paprikázva és bizseregve rezgünk a közös hullámhosszon. Eléd állok, és miközben beszélek veled, észre kell vennem, hogy nem is az arcomra nézel, hanem a nadrágomon dudorodó dombra. Lenézek rád, te meg kapcsolsz és felbámulsz az arcomra. A tekintetünk összefonódik és találkozik a néma szavunk, mint mikor a vonzás elektromos ívet húz.

 A test hívása. 

Eléd térdelek, miközben nem eresztjük egymás nézését. Izgatottan nevetsz, ahogy besimítom széles kézfejemet a ruhád alá, és megmarkolom a húsos feneked. Most én nézek fel rád, neked pedig piros virágok nyílnak az arcodon zavarodban. A tenyerem munkától erős, de lágyan markol. Kicsit széthúzom a farpofáid, majd össze, mintha tésztát dagasztanék. Közben a térdedre csókot nyomok, és egyre feljebb araszolok velük a combod belsején. Te hátra döntöd a fejed a székben, én meg meghúzom a kart, amitől a háttámla vízszintesbe csuklik, hogy félig feküdj. Már nem látod a hajam a ruhád alatt, és szakállam a bugyidat dörgöli. Fogaimmal összecsípem az alsóneműt és félrehúzom.

Csodálatos húsod lüktetve tárul elém, én pedig a nyelvemet felfedezőútjára engedem, hogy meglelje a kagyló igazgyöngyét. Te a hajamat markolod, miközben beléd lapozgatok, és érzem a finom tépéseidből, ahogy hullámzik benned a gyönyör. 

Még csak gyönge parázs, de ott vagyok a zsarátnok mellett, és kitartóan munkálom a számmal míg lángra kap, hogy majd felemésszen minket a tűz, ami hamuvá olvaszt egymásban. Gyönyört kovácsolni csak tomboló lángok közt érdemes.

 A fenekedet simogatom közben, a nyelvem szerelmes táncot jár a forró bejárat körül, ami a legjobb hely e világon. Gyöngyödet az ajkaim közé veszem, ezért olyan húsos a szám. Szopogatom, és villámok járják át az idegrendszered. Simítod a karomat, már szédítően hullámzik a hasad én pedig tengeribeteg leszek. Beleszédülök, de ujjaimra kulcsolod a tied és összekapaszkodunk. Ekkor kimerevítem a nyelvem, és a kezednél fogva ráhúzlak, beledugom a sugárzó kemencébe. Felsikítasz, de én nem hagyom abba. Körkörösen nyalogatok benned, mintha az utolsó csepp mézet akarnám elérni abban a formás bödönben.

A szám eltűnik a Vénuszodban, néha pedig a dombod tűnik el a számban, mintha csókolóznék vele.

A nadrágomban a csomagod már úgy lüktet, hogy mindjárt felrobban. Lábra állok, te meg felülsz, és segítesz kicsomagolni engem is. Feléd meredek, de nem hagyom hogy kényeztesd.

 Most nem. 

A testemmel visszadöntelek a székbe. Széles vállaim elfektetnek, mint erőtlenül remegő fűszálakat a hótakaró. Boldogan nézel a szemembe, és a kezedbe veszel. Érzed, ahogy minden erőm ott lüktet abban a jókora pontban, amit a pokol kapujának bejáratára illesztesz. Félrehúzom a fejed, és a fülcimpádat a fogaim közé veszem. Apró mozdulatokkal betolakszom, miközben finoman harapom a füled, hogy eltereljem a kellemes fájdalmat, ahogy szétfeszítelek. Te a hátamat fogod és így olyan, mintha egy test lennénk. Finom bőrödet karcolja az érdes testem, de tajtékunk olajozza.

Szenvedélyesen lüktetünk, akár a harcoló szív két fele, és közben egyszer sem engedjük távol egymást, csak szorosan közel. Egy lélegzetet szívunk, és hipnotikus delíriummal bambulok az arcodba, ami megváltozott. 

Most nem itt vagy velem.

Imádom a szorításod, Te meg ahogy finoman rombolok benned. Hajóként ring a csípőm, miközben édes gyönyörrel sújtok le. Lágyékom buja szikrát vet, mint a kovácsüllő szokott munka közben. Már izzik a katarzis, közös ügyünk gyümölcse.

Annyira élvezem hogy öntudatlan vagyok. Fogaimmal az ajkadra csípek és tépem puhán, épp csak, hogy fájjon de érezd, ahogy megvadítasz engem. Te a hátamat simogatod közben, ahol úgy járnak bőröm alatt az izmok, mintha valami gép lennék. Egyre gyorsabban mozgatom a csípőm, te meg az ágyékodat körkörösen ringatod nekem. Érzem, jön, úgyhogy gyorsítok tovább. Már nagyon csúszol, és a lándzsámon minden összehúzódásodat érzem. A szemed fehérje villan. Felakadt, én meg nem bírom tovább. A nyakadba bújok, és zihálva megengedem, hogy ez a csoda megtörténjen velem.

Mikor forró magmám kitör, te megbilincselsz a combjaiddal, amitől tövig bemegyek.

Tűzvihar söpri le rólunk az állatot, akivé váltunk, hogy újra magunk legyünk. A melledre borulok, és hálás csókkal hűtöm a tomboló szívedet. A haderő lassan visszahúzódik, a háború elcsitul. Nincs most harc a világban és megnyugszik a vér, a lélek is egymásban nyugovóra tér.