Szex fejben, lélekben

Békülős

Kicsit összevesztünk valami butaságon, ahogy az néha mindenkivel lenni szokott. Tudni illik, ha két ember szereti egymást, akkor minden, mi ez ellen van, csak butaság lehet.

Egész nap baromságokra gondoltam, ahogyan, mint utólag kiderült, Te sem tetted másként. Bizony, ha elengedjük a kósza érzéseket, törnek, zúznak, mint az ovisok egy elvadult bébibulin.

Hazaérek, és miközben rajtad kattog az agyam, elkezdek készülődni.

Meg szeretnélek lepni.

Közben Te is hazaérsz, és illetődve nézel szét, mintha nem számítottál volna törekvésre.

Szia, szia. Milyen napod volt? Semmi extra, neked? Nekem se sok.

Az óvatos hazugságok műsorrésze ez, de közben megfeszülünk, hogy megbeszéljük a dolgot.

Lefürödve, beparfümözve végig nézem, ahogy leveszed a cipőd és megjátszott közönnyel a fürdőbe mennél, de megragadom a karod.

Te indulattal a szemedben az enyémbe nézel, és mélyen örülsz ennek a váratlan fejleménynek.

Nem mondok semmit, csak halként tátogok némán, miközben a szemeimmel üvöltöm, hogy kellesz nekem.

Ellenkeznél, de én magamhoz húzlak és elgyengülsz, mint egy leeresztett lufiállatka.

A derekadnál tartalak, mint egy váza szája a vékony virágszálat. Eközben a szám csodás rímeket költ az ajkaidon és érzem, először nehezen adod át magad a sodrásnak. Ne küzdj, csak kifáradsz.

A nap során rájöttem, milyen rossz lenne, ha nem ismerlek meg. Ezért most úgy csókollak, mint először. Minden mozdulatom epekedik érted, karom akarattal vonz magamhoz, mert most az életnél is jobban kellesz. Már Te is a nyakamra simítod a kezed és megint egymáséi vagyunk, ahogy nem is lehetne másként.

A derekamra ugrasz, én meg a fenekednél fogva tartalak, miközben buja szavakat formálunk egymás szájában egy hangtalan nyelven. Izgatottan felélénkülünk, mint akik megkapták minden vágyukat.

Az ágy felé viszlek, és közben csak addig hagyom el az ajkaidat, míg a pólódat leveszem. Érzem, hogy a megkönnyebbüléstől remeg a bőröm, ahogy a Tied is. Kecses gerinced finoman a lepedőre terítem és a pólómat a szőnyegre vetem.

Rád simulok, ahogyan kesztyű a kézre és ölellek, mint borostyán a fát, simogatlak, mint szél a völgyek rejtett zugait. A cicid szétnyomódik a mellkasomon, olyan szorosan tartalak, mert nagyon hiányoztál.

Tele vagyok indulattal. Haragszom, mert hagytam magam összeveszni veled, és boldog vagyok, mert mégis közel vagy. 

A nadrágom dombját neked feszítem oda, ahol a tiéd átnedvesedett. Kezem a combhajlatodba simítom, és lassan elkezdem melléd hajlítani. Kigombolom a nadrágod, és a fenekednél lehúzom, amitől bőrszínű csoda villan elő a bugyiddal. Azt is félretolom, és az enyémet is kigombolom, de csak hogy elővegyem a fegyverem.

Most mosolyogsz. Odaadó vagy, ezt szeretem, így hát mindenedet elveszem.

A sliccemből kiálló kemény részem megragadom és a bugyid alá illesztem. A felhúzott térdeidtől nagyon érzékeny vagy, én pedig érzéketlen. A szemedbe nézek és Te követeled velük, hogy azt tegyek veled amit akarok. Könyörtelenül ledöflek és felsikítasz, de nem lepett meg. Most sokkal forróbb vagy, mint valaha. Örülsz nekem, a szívem pedig dörömbölve örvend Neked.

A levegőben tartom a csípőm, Te meg félig gyertyában fekszel alám préselve, kiszolgáltatottan az indulatomnak. Térdeid a könyökömbe akasztva feszülnek, én meg lehúzom a zoknid, hogy a lábujjad a számba vegyem. Ahogy a vastag felem eltűnik benned, úgy tűnnek el az ujjak a számban. Kéjmámorral falom őket, harapom, ahogyan Te teszed velem. Közben nézem, hogy a cicid minden lökéstől remeg és már acél kemény vagyok.

Könnyen járok benned, már tetőzik a hőfok. Barna szemeid vágya felemészt, benned elveszve teljes vagyok.

Egyszer csak mintha elvesztenéd az eszed, az ájulás szélén lehetsz és félrelöksz.

Na, nekem is lesz egy két szavam a dologhoz. –mondod szótlanul, és míg feleszmélek, már rajtam ülsz, akár egy zsoké.

Felülök, de visszalöksz.

Határozottan beleülsz a karóba és felrakod a lábfejed a medencémre, hogy tartsd magad. Térdeid fesztávolságra vannak egymástól és mindened látom. Te egy pillanatra elszégyenled magad, mintha tehetnél is róla. Ugyan, ne szégyeld! A női lényed természete, hogy a józan észt a porba tapossa.

Megfogom a kezed és elbűvölve nézem, ahogy mozogni kezd a tested, akár heves lángnyelvek. A hegyéig kiszállsz belőle, majd tövig vissza. Csodás a kép amit látok, de nem bírok előre hajolni, mert vad játékodtól elgyengít a gyönyör, és csak a párnába fúródik a fejem. Küzdök, hogy még ne menjek, mert gyilkos tempót ügetsz.

Rácsapok a fenekedre, amitől vad vágtába kezdesz, és én a kezemmel segítek. Csodás cicid közt tajték gyöngyözik, és fülledt erotika illata tölti be a szobát.

Ez a férfi és nő közötti béke illata. Mély lélegzetekkel teszem magamévá a szagot, miközben ellenállok a harcodnak. Érzem, mindjárt végem van, így a vállaidra fogok, hogy lenyomjalak és beléd passzírozzam magam teljesen. A csípőd úgy mozog, mint egy megvadult ló, amit ember nem képes lefogni. A fejed hátra hajlik, hajad hullámokat vet és rám borulsz.

Csókok sora hűti, ami a tűz után megmaradt.

Két békésen szerető fenevadat.