Szex fejben, lélekben

Érzéssel

Hazaérek, és a hálóba megyek, a közös kis barlangunkba. Az ágyon elhagyott ékszerként fekszik a tested. Lepihentél, és én halkan vetkőzni kezdek.
Mögéd bújok óvatosan, és ahogy a hideg testem hozzád simul, felébredsz. Esetlenül felém fordulsz, mint egy bebugyolált csecsemő, és gyengén átkarolsz. Finom meleg vagy.
Egymásra mosolygunk és hunyorogva lustán csókolózni kezdünk. Ahogy a nyelveddel kardozok, felgyorsul a pulzusom, mint mikor egy sportmotor fordulatszáma elszabadul. Én továbbra is lassan mozgok. Föléd kerekedek a súlyommal finoman, és érzem, hogy csak egy bugyival kell megbirkóznom az úton, ami beléd vezet.
A benyomástól mindketten megremegünk, és közben összeragad a szánk. Lágyan simogatlak, a kezem most tollpihe, és a nyomán libabőrös szőr mered. Dideregve remegsz, pedig a bőröd izzik. Most érzem, milyen törékeny vagy, így tojáshéjként bánok veled.
Nyugodt ütemen lüktet a véna, és lassú vonásokkal hegedülök benned egy szerelmes dallamot. Egy papírlap sem férne kettőnk közé. Kéjes sóhajtások ünnepe ez a pillanat, mely most örökké tart. A takaró lassan hullámzik, mintha víz alatt mozognánk és erősen érzünk minden apróságot. A lelkedig érezlek, most én is Te vagyok, Te pedig én. Nincs köztünk semmi, egyek vagyunk.
Ujjaink összefonódnak, mint a láncszemek, és közben még mindig csókollak. Imádom, hogy úgy vagy velem, ahogy senki sem. A fejed fölé emelem a kezünket és szívemet a Tied mellé teszem, amilyen közel csak a testünk engedi.
Mikor két ember ennyire közel van, hogy a lelkük ölelésbe fonódik, az Isten boldogan felkacag. Ez a pillanat maga az élet beteljesülése. Lassú táncban örvénylünk a takaró alatt, miközben minden sejtünk szeret. Részegen rád fekszem, Te meg belém kapaszkodsz és ha tehetnéd, a bőröm alá simítanád a kezed.