Szex fejben, lélekben

Madárcsicsergős

Erőtlenül áramlik a függönyből a hajnali fény. Percek alatt a szobát pásztázza, mintha minket keresne, de mi mélyen elbújtunk a tolltakaró alatt. Még erőtlen a testünk, csak most szakadunk át álomból a valóságba. Vagy egy másik álomba? De hisz ki fekszik itt mellettem?

Rövid hajadba bújok, szerencsére ebben nehéz megfulladni. Túlvilági hangokon szuszogsz, érezni, hogy mélyen jársz valahol. A tenyerem csak botorkál vakon, a meleged keresi, mint újszülött kiskutya az anyját.

Kezemmel kutatok a puha sötétségben és megérintem az ágy-meleg tested. Felnyögsz, de még alszol. A hasadra leltem. Tapintható rajta, hogy szültél már, akár egy viaszpecsét a pergamenen mely közli, anya vagy.

Hmmm... nincs is jobb kávé előtt reggel, mint egy gyanútlan, meztelen, fiatal édesanya.

Meglöklek, de csak horkantás a válasz. Remek, akkor megyek és előkészítem a kellemes tervemet. Lecsúszok a takaró alá, de figyelek, hogy a lábam se lógjon ki alóla, még a hajnali fény megtalál.

A feneked mellett sokkal melegebb van. Mintha a kazánszintre jöttem volna, ahol izzik a vaskos vasajtó, mi az emésztő tüzet zárja karámba.

Te kis-kifli vagy, úgyhogy szét kell nyitnom a lábadat, hogy fel ne ébredj. Ez nehéz feladat!

Gyöngéden szétfeszítem a bársonyos medvecsapdát, hogy közé az eleséghez férkőzzek. Még alszol, csak halandzsáztál egy érthetetlen nyelven. Közelebb hajolok az illathoz, mint gyanútlan rovar, mely húsevő virág prédája lesz.

Combjaid íves tövében zsenge tulipánod még magába bújik, hisz csak most ébred. Nyelvemet kinyújtom és hegyét a szirmok közé illesztem. Finoman érek hozzá, ahogy a penna hegye terít tintát egy lapra. Most nyálam a festék és én az egész bőröd összefirkálom vele. Írok szenvedélyes sorokat a mindenség nyelvén, amit sehol nem tanítanak.

A munkám meghozza gyümölcsét. Édes virágom ébred, szám melege tűző napsugárként nyitja szirmait. Gyanútlan nyöszörgésed kéj festi alá, majd ijedten a hajamra lelsz.

Érzem az ágyon, hogy felnéztél, de visszaejted a fejed a párnára és hagyod.

Tudod milyen, amikor így kelek.

Halihó, szép jó reggelt, mondhatnám, de tele van veled a szám.

Most erősre váltok és szét hajtom a virágot, megkeresem a bibét és pillangóként száll rá a puha szám. A hajamba tépsz és ettől felserkenek. 

Előveszem a kottát, amit a közönség szeret, és fantáziadús színdarabba kezdek. Az ujjak, a száj, a nyelv, most mind együtt zenél, benned pedig egyre pezsdül a vér. Fel akarsz húzni magadra, de nem megyek. Inkább melléd fekszek fordítva. Így van az a bizonyos matematikai ábra az ágyékomra tetoválva, mint egy használati utasítás, most azt kövesd.

Én leszek a hatos, te legyél kilences.

Oldalt dőlve fekszünk lustán, kényelmesen, egymás combja közé bújva, ki – ki a maga dolgát végzi lelkesen, mit egy főpróbán, ahol a legjobbat akarjuk nyújtani.

Én már felajzva lüktetek, és Te finoman a szádba veszel, amitől megremegek.

Ez minden alkalommal új és lehengerel. Nyelvem úgy pereg, mint egy kolibri szárnya, Te pedig fantáziadús műsorral forrón jégkrémezel.

Hullámzunk, vonaglunk rendesen, nagyon élvezlek Kedvesem.

Egymás idegrendszerén játszunk érzéseket, és viszont reagálunk a mozdulatokra, így beindult az öngerjesztő gyönyörgép. Szótlanul megbeszélünk mindent és elsimulnak a bajok, most kicsi a világ. Csak, ami a takaró alatt létezik.

Engem külön izgat, hogy miközben velem foglalkozol, én is ezt tehetem Veled.

Minden a helyén van, e kedvenc részem nálad, a kedvenc részed nálam. A kör összeér.

Már alig bírom, de csak csinálod, egyik mozdulatod a másikat cifrázza, neked meg összehúzódik a vulkán szája, és mikor elernyedsz, én is megadom magam.

Ügyesen megcsináltuk! A reggeli szinkrongyönyör a kedvenc sportágunk.

Most maradj csak, úgy is el vagy ázva. Itt egy törülköző, addig hozom a kávét.

Madárcsicsergős szép jó reggelt !