Alázatos szerető

Első rész

[Loki szemszöge]
Az előttem álló lányt bámultam szüntelen, oly vonzalmat éreztem iránta, mint még soha senki felé sem. Úgy gondoltam meg kell szólalnom, még mielőtt tovább állna, de megelőzött.
-Hjaj, bocsánat. -Rázta meg fejét, s tenyerem közül kihúzta kezét.
-Az én hibám, én löktelek fel. Elnézést. -Szabadkoztam.
-Én sem figyeltem oda, hová lépek. -Tűrt füle mögé egy tincset, selymesen ragyogó hajából. Nagyot nyelve néztem félre, ő pedig elindult. Mikor mellém ért hirtelen elkaptam csuklóját. Meglepetten, enyhén félve pillantott rám.
-Még be sem mutatkoztam. -Kellett valami, amivel kicsit még magam mellett tarthatom.
-Loki vagyok, Asgardból. -Hunyorítottam rá, kezét még mindig fogva. Ha akarta sem tudta volna elrántani, annyira szorítottam. Nem tudom mi ütött belém.
-Uramisten, a király? Asgard uralkodója?!-Arca vörösespírba borult. Lenyűgözött, hogy tudta ki vagyok, bár engem ki ne ismerne?!
-Honnan tudtad? -Mosolyogtam rá, teljes testemben felé fordulva.
-Hát... egyik barátnőm követi ezeket a szuperhősös ügyeket, s ő mesélte, hogy ma lesz itt egy tárgyalás, Frigga királyné miatt. -Újra eszembe ötlött anyám emléke, szám, egyenes vonallá rajzolódott, s a távolba pillantottam. Egyből ráeszmélt, meggondolatlan szavaira, s próbálta is rendbe hozni a dolgot. Kár volt.
-Hjaj, elnézést. Tapintatlan voltam. El is felejtettem, hogy...-De én szavába vágtam, a téma terelése miatt.
-És téged, hogy hívnak? -Szereztem vissza vigyoromat.
-Neszrin. Neszrin Olsen. -Vörösen rikító arca elé hullott pár tincs, mikor lehajtotta fejét zavarában.
-Gyönyörű neved van, majdnem annyira gyönyörű, mint te magad. -Ő is nyelt egy nagyot, s virágos szoknyájába markolt. Elértem célomat. Ez a lány más volt, mint bárkik, akikkel eddig dolgom volt. Hajzuhataga eltakarta elölem arcát így állához téve kezemet gyengéden felemeltem fejét, s eltűrtem előle a kósza hajtincseket. Szeme ragyogott a lemenő nap sugaraiban, puha, selymes bőréről ujjaimat hirtelen elrántottam. Nem szabad hozzáérnem, legalábbis itt nem. Ő elkapva fejét, ajkára harapott a levegőt kapkodva bámulta cipőjét. Tetszett, annyira tetszett ez a lány. Leírhatatlan mit éreztem.
Legszívesebben hirtelen a falhoz szorítottam volna s csókoltam volna míg meg tud szólalni. Azután megfosztottam volna ruhadarabjaitól s hajába túrva csókoltam volna végig testét. Minden egyes porcikájára leheltem volna egy-egy lopott csókot. És én ledobva ruháimat, kezét szorongatva egyszerűen, de keményen megba...-Félbeszakította képzelgésemet.
-Mennem kéne. -Mosolygott rám. S próbálta kiszabadítani tenyerem szorításából csuklóját. De én nem engedtem. Nem hagyhat máris itt.
-Várj csak, már sötétedik. Haza kísérlek. Nem akarom, hogy bármi bajod essen. -Méltóságteljesen fúrtam bele lelkébe tekintetem.
-Köszönöm, de boldogulok. -Vigyorgott rám, s még kétségbe esve húzta kezét, ujjaim közül. Ismét sikertelenül.
-Köteleségemnek érzem. -Nem mert hadakozni, egy királlyal nem. Azt gondolhatta egy ilyen befolyásos ember mellett nem történhet vele semmi gond. Akkor még én is így hittem.
-Rendben. -Bólintott. Örültem engedélyének, még egy kis idő mit vele tölthettek.
-Merre laksz? -Érdeklődtem úti célunk után.
-Turner Road 59.-Hajtotta le fejét.
-Csak két utcányira van innen. -Csodálkoztam el, hát nem lesz sok időnk.
-Igen, épp ezért nem szükséges, hogy elkísé...-Szája elé kaptam mutató ujjamat.
-Shhh...-Úgy húztam le ajkairól ujjamat, hogy azok enyhén elnyíltak egymástól. Tetszett. Annyira kívántam, de annyira. Oh, hogy én miket tennék ezekkel az ajkakkal, ezzel a testel. Csitt... Csitt... Csitt, a hangnak a fejemben ki súgja ezeket nekem. Nem tehetem. Meg kell értenem.
-De szükséges. -Hajoltam közelebb. Nagyot nyelt és ismét bólintott. Elindultam, s ő a csuklójára pillantott mit még mindig szorítottam.
-Kérlek engedj el. -Könyörögve nézett rám. Ez a nézés...
-Rendben. -Mosolyt erőltetve az arcomra válaszoltam, de belül ordítottam, hogy nem érinthetem többé. A sikátorból ki kanyarodva hirtelen egy motoros hasított el mellettünk. Én Neszrin kezét elkapja rántottam karjaim ölelésébe. Ő a mellkasomon enyhé megtámaszkodott és nagy levegőket véve nézett fel rám.
-Inkább mégis fogom a kezed. Csak hogy bajod ne essen. - Hevesen bólogatott. Mosolyogva konstatáltam, elértem célom. Még szerencse, hogy értekaz illúziókhoz.
Kézen fogva haladtunk az idegen lány háza felé. Éreztem, ő is élvezi társaságom legalább annyira, mint én az övét. Néha rápillantottam, s eljátszottam a gondolattal vajon mit tennék, ha az enyém lehetne. Egész nap kényeztetném, már sikítana a gyönyörtől. Elrepíteném a fellegekbe, sokszor, oly sokszor. Álmaim nője ő, olyan kiről egész álló nap képes lennék fantáziálni.
Az égbolt már teljesen besötétedett, hála lassú lépteimnek. Nem soká' el is értük a Turner Road-et. Legszívesebben felkapva a lányt, ki mellettem sétált, visszarepültem volna Asgardba. Az ágyamra fektettem volna és csak egész éjszaka szeretkeztem volna vele, de nem tehettem. Hogy is tehettem volna? Olyan naiv vagyok néha.
-Hát itt volnánk. -Mosolyogta el magát kínosan Neszrin.
-Értem. -Földre szegeztem tekintetem. A holdvilágban álldogáltunk kettesben. Nem akartam, hogy máris elhagyjon.
-Köszönöm, hogy hazakísértél. -Ajkaimat bámulva harapott sajátjaiba. Nem bírom...
-Vigyázz magadra. -Indult el, de én visszarántottam. Derekára fűztem kezeimet s hevesen megcsókoltam. Nem kellett volna, de megtettem.
Szemeimet becsukva mélyedtem el a pillanatban. Nem lökött el magától, megmerevedve állt előttem, s hagyta hadd érintsem ajkait. Ez azért volt, mert félt tőlem, tudtam jól. Igaz, ha próbált, sem tudott volna eltaszítani magától. Túlságosan vágyakozva, erősen szorítottam magamhoz. Nyakára fogva csókoltam tovább, s enyhén megszorítottam azt. Végül én löktem el magamtól. Ráeszméltem mit teszek, és mit tehetek. Ő értetlenül pillantott rám, és én ugyanúgy reá.
-Most... Most mennem kell. -Zihálva vettem a levegőt. Kezét utoljára megmarkolva tűntem el előle.
Imádok udvarolni az ilyen fiatal nőknek, kik még csak most tapasztalják az életet. Ők az én kis játékszereim. Értük bárki lennék, bárki akit akarnak.

[Neszrin szemszöge]
Lefagyva álltam az utcán, mint egy idióta. Mi a fene történt? És én miért hagytam? Ajkaimhoz kaptam ujjaimat még mindig ott éreztem a férfi forró csókjait. Letagadhatatlan, nagyon dögös, oly sexi, hihetetlenül csókol és...
Oké, jobb lesz, ha átgondolom... Foglaljuk össze mi történt... Asgard királya megcsókolt... Asgard királya megcsókolt... ASGARD KIRÁLYA
MEGCSÓKOLT!!!
Katarzisba esve nyitottam ajtót. Apám a Tv-t bámulva ivott, kezében injekciós tű. Rá sem pillantva a szobámba siettem.
Az ágyamra dőlve írtam barátnőimnek mi történt. Én magam sem hittem el az eseményeket, így érthetően ők sem. Mit is gondoltam? Hogyha nekem mesélné valamelyikük, hogy egy király gyönyörűnek nevezte, hazakísérte, majd megcsókolta akkor én is bolondnak nézném. Párnámba fúrva arcomat elmélkedtem. Ez nem lehetséges, de mégis megtörtént. Csókolóztam már, persze, de ebben a helyzetben mégis tudatlannak éreztem magam. Úgy még nem csókolt meg senki, ahogyan ő tette. Tudtam, tetszem neki, már a puszta nézéséből. Úgy pillantgatott rám, mint aki azon nyomban fel akar falni. De hát meg is tette. A szeme, a teste, a hosszú ujja mivel ajkamat érintette. Mind oly csodás, oly ember feletti, oly tökéletes.
Nem is gondoltam félelemre, dehogy gondoltam. Senki sem gondolna ilyenkor. Pedig lehet jobban tettem volna ha már ekkor felkészülök a jövőre, talán nem szenvedtem volna annyit akkor ha már ilyenkor gondolok rá.
Egész este róla álmodoztam. Azt hittem holnapra el is felejt ez a különös idegen, s tán én is elfelejthetem.

[Loki szemszöge]
A palotába belépve egyből a nyugati szárnyba siettem, lakhelyemre. Nem is üdvözöltem senkit. Muszáj volt könnyítenem magamon, ez a lány...
Annyira de annyira felizgatott, éreztem már merev a helyzet odalent. Hálószobámba belépve dőltem ágyamra, s szememet becsukva elevenítettem fel a történteket. Úgy éreztem rosszat tettem, de hirtelen eszembe ötlött, nincs ki parancsoljon nekem. Szabad vagyok, a legfelsőbb hatalom, nincs félni valóm. Azt teszek mit jónak találok. Nekem is jár egy kis szórakozás.
A fürdőszobámba sietve engedtem forróvizet fáradt testemnek. Míg a fehér kád meg nem telt, levetkőztem ruhámat, bűntudatommal együtt.
A habok közt elmerülve újra Neszinre gondoltam, gyönyörű testére, gyönyörű arcára, s a lopott csókra mit tőle szereztem. Ezek juttattak el engem a csúcsra.
Miután könnyítettem magamon, egy ideig csak a plafont bámultam, majd a habok közé süllyedve hagytam, hadd melegítse át rideg testemet a víz, ezen a hideg, őszi éjszakán.