Diverzitás [BEFEJEZETT] ~ Persona 1. kötet

Nyolcadik fejezet

– Mégis hol voltál?! – csattant fel közelebb lépve, a szemembe nézve.

Ökölbe szorult a kezem, elsötétült tekintettel néztem rá.

– Mégis ki vagy te – szólaltam fel, cseppet felemelve a hangom az utolsó szónál, had érezze szavaim súlyát –, hogy kérdőre vonj engem? – hajoltam közelebb, szikrákat szórva. – Enyém a rezidencia és én vagyok a vezetője a családnak! Nem tartozom magyarázattal.

– Aggódtam! – vágta rá kiabálva. – Sehol nem voltál, az ajtót is majdnem betörtem úgy kopogtam! Legalább szólhattál volna az isten szerelmére! Komolyan nem értem mi ütött beléd tegnap reggel óta.

– A fesztiválon voltam – néztem félre, kiegyenesedve.

Ráförmedtem, pedig csak aggódott. Emiatt rettentően rosszul éreztem magam és a hajamba túrtam idegesen, bűntudatosan. Először hazudtam neki, most pedig...

Ekkor gondolataim közül kiszakítva, ismét megszólalt.

– Kivel?

– Csak elmentem szétnézni – pillantottam vissza rá. Arról már nem kell tudnia, hogy kivel voltam.

– Tudok mindent – tette keresztbe a karjait, komolyabbra váltva, hangja lecsendesült, akár egy vihar előtti csend. Tekintetében a harag eltűnt, csalódottság vette át a vezetést most.

– Mit értesz a minden alatt? – ráncoltam a szemöldököm értetlenül.

– Egy bizonyos személy eljött, és elmondott nekem mindent.

Elkerekedett a szemem, ismét felemeltem a hangom rá.

– Mégis, hogy mersz kémkedni utánam? Rám küldted valamelyik embered? – hallgattam pár pillanatig, ő pedig meredten nézett rám. Várakozva. – Ó! Szóval így játsszunk? Kémkedsz utánam?

– Befejezted a hisztit?

Megfeszült az állkapcsom. Erős késztetést éreztem most, hogy megüssem, de vettem egy mély lélegzetet, igyekezve megnyugodni.

– Most, hogy végre hallgatsz – sóhajtott –, nem. Nem figyeltettelek.

– Akkor...

– A Gaumond család második lánya, Latifa állt a kapuban és elmondott mindent – felelte, én még inkább meglepődtem, mint előtte. Nem hittem a füleimnek.

Mit keresett itt az a lány? Miért hisz ilyen könnyen a szavának Karlek?

– Mégis mit keresett itt?

– A legfontosabb jelenleg az, hogy Belladonnával voltál! – mereven állt, állkapcsa is megfeszült. Azt hiszem, próbálta visszafogni a haragját. – Tudod jól, mit mondtam. Mégis titkolóztál és elmentél vele! A tegnapi levél is tőle jött? Mikor lettetek ilyen jóban?

– Semmi közöd nincs hozzá! – vágtam rá, nagyot nyelve. Tudhattam volna, hogy ráfog jönni, nem idióta. Mégis... – A bálon még te szívtad a vérem, mint egy pióca azért, mert nem mutatok érdeklődést egy hölgy iránt sem! Miért érdekel most a kiléte annak, akit elkísértem?

Beszívta ajkait miközben vett egy mély levegőt, aprókat bólogatva.

– Értem. Tehát így állunk.

– Így – feleltem határozottan.

Ezúttal dühös pillantásaink mellé csak a kellemetlen, fájdalmas csend állt be. Karleket nem igazán láttam haragosnak, így számomra ez új volt. Pedig szerettem volna megosztani vele, hogy képes vagyok ismét mosolyogni.