Végzetes szerelem 🔞

Hogyan tovább?

Naruto és Sasuke egymás mellett sétálnak be Kiba otthonába, ahol már javában zajlik a buli. Belépve a birtokra, Sasuke már az udvaron is vegyesen találkozik ismerős arcokkal mind a gimiből, mind az egyetemről.

- Sasuke! Hát te itt? - hallja meg Kiba meglepett hangját. Azonnal meg is bánja, hogy eljött. - Sakurával jöttél? - Na igen, ez az ok, amiért megbánta. Csak remélni tudja, hogy Naruto figyelme hamar elterelődik a lány nevéről.

Nem is érti, miért nem beszél neki róla? Hiszen hamarosan a menyasszonya lesz, nem csak egy random csaj az életében.

- Nem, Naruto hívott el - mutat a mellette álló szőkeségre. És reménykedik.

- Naruto, öreg haver! Hogysmint? Kurama, hogy viseli magát? - öleli meg Kiba. És Sasuke megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. A barna hajú már nem is foglalkozik vele.

- Szervusz Kiba! Kurama... most is átestem rajta induláskor. Megőrjít ez a szokása - sóhajt fáradtan, miközben felsejlik előtte nemrég még fájó orra emléke. - Szerintem tudja, hogy nem látom, és szándékosan csinálja - nevet a gondolaton.

- Csak nem akarja, hogy elmenj otthonról - vigasztalja nevetve, miközben behúzza őt a tömegbe. Naruto próbál visszanézni Sasuke felé, de Kiba túl gyorsan vonszolja maga után, így már nem látja őt. - Húzóra! - nyom a kezébe valami átlátszó folyadékot.

- Kiba, tudod, hogy nem iszom alkoholt - utasítja el bocsánatkérőn mosolyogva. Nem bírja és nem is szereti. Ha iszik, abból jó nem sülhet ki.

- Ajj, de problémás vagy! - rázza meg elégedetlenül a fejét miközben elveszi tőle a poharat, majd a tartalmát egy nagyobba önti és némi narancslével vegyíti. - Tessék, vodka narancs. Így már szinte gyerekital - adja vissza neki vigyorogva. Naruto mosolyogva megrázza a fejét és egy szuszra kiissza azt. Ebből nem lehet baj. - Na látod, nem is volt annyira szörnyű! Érezd jól magad! - veregeti meg a vállát egy elégedett vigyor kíséretében, majd eltűnik a tömegben.

- Naruto! Csak nem iszol? - jelenik meg azonnal Ino is. - Gyere, ezt kóstold meg! - nyom a kezébe valami krémszerűt. - Ne sérts meg! - néz rá játékosan a lány, mire Naruto megissza. Ebből sem lehet semmi baj.

Nem, ebből nem is lett volna. Csak éppen két dolog hibádzott:

1. Naruto valóban nem szokott inni, így nem bírja úgy az alkoholt, mint barátai.

2. Itt nem állt meg, mert minden ismerőse csak egy pohárral ivott vele, hisz végre körükben tudhatták őt is. Ezt meg kell ünnepelni!

Na de rögtön a sárga földig ivással?

Azt sem tudta, mikor mit nyomtak a kezébe, hogy kóstolja meg. Volt egész finom köztük, volt, ami marta a torkát, másikat pedig egyenesen visszaköpött a pohárba.

A negyedik valami körül elkezdte érezni, hogy már nem biztos a talaj. Ahogy látása is homályosul, tudata pedig lassul. Ezután már nem is számolta, csak elfogadta, amit a kezébe nyomtak.

Egyszer csak eszébe jut az Uchiha. Tekintetével Sasukét keresi, de nem találja, így kissé akadozó lábaival elindul kifelé. Hátha ott van a fekete. Ha nem, legalább kicsit tisztul a feje.

- Narutooo! - kiáltja valaki artikulálatlanul, majd ez a valaki a nyakába is kapaszkodik. Mintha olyan stabil lenne a talaj! Miután sikerült megakadályoznia egy fájdalmas találkozást a földdel, kissé lassan, de az illetőre néz. Eltelik pár másodperc, mire felfogja, kit is lát. Túl sokat ivott.

- Shikamaru - motyogja. - Szállj le rólam! - próbálja letolni magáról, de nemigazán boldogul.

- Jajj, de kellemetlen vaaagy - táncol le róla mégis a barna. Ő sem éppen szomjas már. - Gyeree, ússzunk egyet - kapja el a kezét és berántja magával a medencébe. A hideg víznek köszönhetően Naruto feje azonnal kitisztul egy kicsit.