Végzetes szerelem 🔞

Lehet minden ugyanolyan?

1 év. 1 év telt el azóta, hogy Sasukét és Narutót kimentették onnan. Vagy legalábbis elhozták onnan. Az, hogy sikerült-e megmenteniük őket, az egy eddig megválaszolatlan kérdés.

Vagyis inkább azt mondhatnánk, hogy nem akarnak rá válaszolni. Mert pontosan tudják, hogy egy hatalmas "nem" lenne az.

Sasuke még mindig az intézetben lakik. És még mindig csak Konoháról beszél. Elképesztő dolgok zajlanak ott és elképesztő ütemben telik ott az idő.

Itt, a való világban Naruto még mindig kómában fekszik. A sérülései már rendben vannak, most már szinte biztosra mondhatják, hogy a golyó sem hagyott egy sebhelynél maradandóbb sérülést.

Csak sajnos túl sok sebhelye van már.

Mindenki legnagyobb örömére a napokban megérkeztek az első jelek arra, hogy talán hamarosan fel fog ébredni. Az agyi aktivitása éppen, de egyre fokozódik. Már a lélegeztetőről is lekerült. Féltek tőle, hogy nem így lesz, de ügyesen visszavette ezt a feladatot a gépektől. Pedig az első 1-2 percben nem voltak ebben olyan biztosak. Itachi is jelen volt akkor. Csak azután vette észre, hogy a szőkével együtt fulladt volna meg ott helyben, amikor az magától kezdett el lélegezni. Merthogy bizony addig ő sem vett levegőt.

- Szervusz Sasuke! - köszön neki, amikor belép a szobájába.

- Itachi képzeld, unokám lesz! - köszönti hatalmas vigyorral. Elsőre fel sem fogja, amit mondott.

- Hogy mid?! - zökken ki a meglepetésből. Erre végképp nem számított. Unoka... 24 éves! Bár, hogy Konohában mennyinek számít, arról őszinte lesz, fogalma sincs. Vajon ott öregebb? A környezete régen képtelen követni az ottani idő múlását. Néha csak órák telnek el, máskor pedig egyenesen 10 év. Esélyük sincs megérteni annak a világnak a működését.

- Unokám! Sarada kisbabát vár! Tudod, Boruto barátnője! Az Uchiha lány, akit 5 éve találtunk.

5 éve... A Sakura-incidens a való világban alig egyetlen éve. Szóval ja, abszolút katyvasz.

- Gratulálok öcskös - öleli meg boldogan mosolyogva. Legalábbis a szerepe szerint.

Mindig igyekezett a realitás talaján tartani fivérét, de már régen észrevette, hogy ha belemegy a játékba, valahogy könnyebben kezeli a két világ közti váltást és különbségeket. Gyakorlatilag a nyilvánvaló ellentmondások sem okoznak neki gondot. Sasuke pontosan tisztában van vele, hogy amíg Konohában akár több 10 év is elmúlhatott, addig itt Itachi csak egy évvel lett idősebb. És ez számára teljesen rendben is van.

Elképesztő!

- Köszönöm!

Szíve kissé össze szorul, amikor meglátja az örömtől sugárzó arcát. Korábban sosem volt ilyen. Talán utoljára gyerekkorukban. A hangulatának ez a képzeletbeli világ határozottan jót tesz. De a valóságérzékelésének egyáltalán nem. Kár, hogy az ottani események nem a valóságban történnek meg.

Vajon egy nap rendbe jöhet? Hogyan fogja feldolgozni, hogy amíg ott boldog lehetett, addig itt romokban az élete? És azt, hogy az az egész csupán a képzelete szüleménye?

Nyugodj meg Itachi, egyszerre csak egy probléma!

- Gyere, ma meglátogatjuk egy barátomat. Mit szólsz hozzá? - mosolyog rá halványan.

- Ki az a barátod? - kérdezi kíváncsian Sasuke.

- Majd meglátod. De öltözz át, így nem jöhetsz - mutat a fehér kezeslábasára, amit a szanatóriumban visel. - Ezeket vedd fel - ad a kezébe egy farmert és egy pólót.