Végzetes szerelem 🔞

Ez lenne a vég?

Két hét telt el azóta, hogy Naruto kirúgta Sasukét a lakásából. Amit meg is érdemelt, ezt ő is pontosan tudja.

Sakurával pár napja szakított. Nem bírt tovább színészkedni. Igazából nem is tette, még aznap bezárkózott a lakásába és még a lánynak sem volt hajlandó ajtót nyitni vagy a telefont felvenni. Aztán egyik nap megtette. Nem volt szíve elmondani neki az okot, csak annyit, hogy már nem szereti. Ami igaz is. Ő Narutóba szerelmes.

Először próbálta elhitetni magával, hogy az egész csak egy fellángolás, a pia volt az oka, kései tinédzserkori kíváncsiság stb. Ahogy azt is, hogy Sakurával minden rendben van. Hogy minden rendben lehet még. De nem így volt és soha nem is lehetett volna. Már nem. Mert ő mindent tönkretett. És úgy érezte, nem teheti ezt vele, nem bírta tovább áltatni.

Így idestova 5. napja szingli. Ahogy Naruto is mondta, két vasat tartott a tűzben, és csúnyán megégette magát.

Igaza van. Csak éppen nem szánt szándékkal tette.

Persze nem véletlen volt, de akkor sem előre eltervezett megcsalás és átverés volt.

Áh, megint csak áltatja magát! Egy utolsó féreg, nem több! Sőt, lehet még ezt a jelzőt sem érdemli meg.

Önsanyargató gondolataiból a mobilja csörgése ébreszti fel. Ismeretlen szám.

- Igen? - szól bele rekedten. Napok óta nem szólt senkihez. Nem is érti, miért vette fel a telefont.

- Sasuke? Kiba vagyok - mutatkozik be. Zaklatott a hangja. - Naruto veled van esetleg? – A nevet hallva Sasuke azonnal felül az ágyon. Ugrásra kész.

- Nincs... Miért kérded? - húzza össze a szemöldökét. Nem kecsegtet jóval a másik hangja. Oknyomozó újságíró énje csak úgy sikít.

- Nem tudom, rossz érzésem van vele kapcsolatban - hadarja.

- Kiba, mi történt? - Érzi, hogy egyre idegesebb ő is. Aggódik.

- Naruto tegnapelőtt eljött hozzám és itt hagyta Kuramát, hogy vigyázzak rá. Azt mondta, hogy másnap, azaz tegnap visszajön érte, de van egy kis dolga, és szeretné, ha jó helyen lenne. Nem tudtam, hogy tegnap mikor, így estig nem is különösebben aggódtam. De nem vette fel a telefont. És ma sem. Már többször is hívtam - darálja le szinte egy levegővel.

- Nem mondta, hogy mi az a kis dolga?

- Nem... Valakivel találkozott, de nem tudom, hogy kivel és miért. Rossz érzésem van Sasuke, nagyon rossz - hangszíne is megváltozik, ahogy mondja. Eddig is hallatszott, hogy ideges. De ez most jobban érződik a hangjában.

- Kiba, nagyon fontos dolgot fogok tőled kérdezni. Kérlek, alaposan gondold át! - A vonal végén csend a válasz. Tudja, hogy Kiba figyelme az övé. - Naruto nem említett mostanában olyat, hogy valaki megijesztette, követi vagy furcsa üzeneteket hagyott neki?

- Nem.

- És amikor találkoztatok, nem volt ideges? Nem nézett körbe-körbe, miközben beszélt hozzád?

- Most, hogy mondod, elég idegesnek tűnt. De azt mondta, hogy siet, gondoltam, ez lehet az oka. – Sasuke nem válaszol semmit. Magában emészti és elemezi az felhangzottakat. Már a következő lépésen gondolkodik. - Sasuke, ugye nem azt akarod mondani, hogy valaki elrabolta? - Erre a kérdésre felkapja a fejét. Még magában sem fogalmazta meg ezt a következtetést. De sajnos teljesen logikus. Mégiscsak ő Uzumaki Naruto. Alig 2 éve még híres ember volt. Valószínűleg emiatt is került akkor bajba. És az elkövetőket azóta se találták meg.

- Nem tudom Kiba. Csak remélni tudom, hogy nincs igazad. - És köszönés nélkül rányomja a telefont. Ahogy az fáradtságtól és az aggodalomtól remegő kezei engedik, már tárcsázza is azt, akire most leginkább szüksége van.