Végzetes szerelem 🔞

A válasz minden kérdésre

- Sasuke, ma haza mehetek – „köszönti" egy nap a feketét a jó hírrel.

- Ennek igazán örülök Naruto - mosolyog Sasuke. De úgy érzi, belül sírni tudna. - Hol van számodra a haza? - teszi fel az őt kínzó kérdést. Olyan hirtelenséggel bukik ki belőle, ahogy a ragtapaszt szokás letépni, hogy ne fájjon annyira.

Naruto döbbenten néz rá. Azt hitte, hogy már nincs többé Konoha, és teljesen elfelejtette.

Ezek szerint mégsem.

Ma kereken 11 hónapja ébredt a kómából. Nagyon keményen dolgozott, hogy visszaszerezze teste fölött az irányítást. Még mindig nem tökéletes, a finommotorikával még olykor komolyan meggyűlik a baja, de már alakul. Az egyik kezét átfúrták, csontjai több helyen eltörtek vagy megrepedtek. Az is csoda, hogy egyáltalán használni tudja őket!

Sasuke még vissza-visszajár az intézetbe, de amúgy Itachinál lakik. És majdnem fél éve egy szót nem szólt Konoháról.

Erre most ismét itt van. Naruto szinte érzi, ahogy szíve fájdalmasan összerándul.

Hát sose lehet nyugtuk?

- Sasuke... történt valami Konohában? - kérdezi nehezen, de kíváncsiságot színlel. A fekete arca felderül és már ömlik is belőle a szó.

- Sarada lett a Kilencedik Hokage, Boruto pedig a tanácsosa. Himawari a minap elnyerte a chunin rangot. Egyedül a korosztályában! Tudod, mint nálunk Shikamaru... - És csak mondja és mondja és mondja. Naruto pedig egyre nehezebb szívvel hallgatja a boldog és élményekkel teli beszámolót. - Nagyon nehéz ott nélküled. Boruto is hiányol. Szörnyű, hogy csak a képekről ismerhet az unokád - rázza a fejét szomorúan. - De tudd, még mindig visszavárunk oda.

- Sasuke, én nem mehetek vissza. Nekem itt a helyem.

- Te vagy a Hetedik Hokage! Számodra mindig lesz ott hely! - ellenkezik hevesen. Nem érti, hogy az ő Narutója, akinek mindig ez volt az álma, miért hagyja magára szeretett faluját és akar ebben a világban maradni.

- Tudom, de itt van most feladatom. És te is tudod, én sosem szegem meg a szavam. Hiszen ez az én ninja utam - válaszolja azt, amit a társa hallani akar. Az első fél évben elég komoly fejtágítást kapott arról, hogy ő mégis milyen ninja, a gyerekkoráról, kettejük kalandjairól és Konoháról. Naruto még magának sem vallotta be soha, de olykor már ő sem volt benne biztos, hogy ez a világ a valóság és nem Konoha. Sasuke olyan átéléssel és olyan részletességgel beszélt róla, hogy túlságosan igaznak tűnt ahhoz, hogy csupán egy zavaros képzelgés legyen. Arról nem is beszélve, hogy Konohával szemben ez a világ számára a kórteremre és a kórházra korlátozódott. - És a chakrám sincs már meg, tudod. Azzal, hogy Kurama itt megtestesült, megszűntem ninjának lenni - néz a szemébe szomorúan csillogó kékjeivel. - Nem bírnék így ott élni. Ebben a világban nem létezik ninjutsu vagy chakra, így nem is hiányzik annyira.

- Jajj, Naruto, miért nem mondtad ezt eddig? - kérdezi Sasuke és vigasztalásul megöleli társát. Úgy fest, Naruto jól válaszolt, mert Sasukét megnyugtatta.

- Vajon milyen lehet a lakásom? Két éve nem jártam ott - bújik ki az öleléséből pár perc múlva. Nem aggódik a témaváltás miatt. Sasuke agya furán viselkedik: teljesen természetesen kezeli, hogy itt is zajlottak események 2 éve, míg ott ezalatt eltelt majdnem 20 év. Csodálatos mikre képes az emberi elme, csak hogy megvédje magát.

- Ne aggódj, Itachival kitakarítottunk. A por még hagyján, de az a kupi Dobe! Alaposan meglepett, mit ne mondjak - teszi csípőjére a kezét.

- Hehe - nevet zavartan. Hiába az okos otthon, az ő rumlis életét még az sem tudja kompenzálni. - Vajon működik még minden benne?